Orvosi Hetilap, 1924. február (68. évfolyam, 5-8. szám)

1924-02-03 / 5. szám

66 ORVOSI HETILAP hirtelen abbahagyása folytán hirtelen halál állhat be. Eseteinkben a hirtelen halál az illetőnek hirtelen, elővigyá­zatlan fejmozdulatára következett be. Az akkori boncolási jegyzőkönyvekből kiemeljük a következőket: 1. Feltűnik a hátsó koponyagödör kitágult volta. A csontok itt elvékonyodtak, a clivus széles és meredeken lejt az öregük felé. Az öregük olyan tág, hogy három ujj hegyét könnyen magába fogadja. A lágyrészek a középvonaltól jobbra és balra a bőrrel együtt kívülről betűrhetők. 2. A koponyacsontok rendkí­vül elvékonyodtak, a hátsó koponyagödör feltűnően mély, a clivus ellapult, az öregük pedig három ujj hegyét magába fogadja. Az öregük alatti lágyrészek kifelé türemíthetők, a membrana atlantooccipitalis megnyúlott. A kisagyvelőnek egyes részei az oblongatával együtt letűződtek és csap módjára nyúlnak bele a kitágult öreglikba és az utóbbi alatt kialakult lágyrész-tölcsérbe. (Bemutattam a készítményt a Budapesti Kir. Orvosegyesület ideg- és elmeszakosztályának 1923 június 11-én tartott ülésén.) Az öregük körül végbemenő kitágulási jelenségek­nek tehát három phasisa van, melyek közt időbeli különb­ség néha nincs is. Az I. phasisban elvékonyodnak, ella­pulnak a koponyacsontok, ezek között a clivus is. A II. phasisban kitágul az öregük. A III. phasisban szétfeszí­­tődik az atlas és az occipit­, úgyhogy az öregük alatt egy lágyrész-tölcsér alakul ki. E felfogásnak halvány kör­vonalai már Hoshiro Sho munkájában is jelentkeznek (agytumor-eset, 10. oldal, III. tabella, 27.), aki a mi mun­kánkat ismeri és méltányolja. Eseteink közlése után arra törekedtünk, hogy lele­teinket a foramen magnumnak holttesten történő mérései­vel igazoljuk. Egyfelől azonban a rendelkezésünkre álló elmekórházi tetemanyag között ritkán fordulnak elő tér­szűkítő folyamatok, másfelől a talált mérési eredmények is használhatatlanok, mert összehasonlításra alkalmatlanok voltak. Közölt esetünkben úgy találtuk, hogy az öregük kör alakú és átmérője 3'7 cm. Mihalkovics könyve szerint azonban ovális alakú az öregük és hossza 3—4, haránt­­átmérője pedig 2‘75—3'5 cm. Hasonló adatokat kapunk Spee-nél is, aki megjegyzi, hogy annál nagyobbak az öregük méretei, mennél fejlettebb a nyakszirtcsont és hosszméretül 38, harántátmérőül 32 mm-t jelöl meg, tehát lényegesen variáló értékeket. Mi azt láttuk, hogy az öreg­üknek alakja annyira különböző, hogy még csak a méretek fölvételére alkalmas fix pontokat sem tudnánk megjelölni. Az átmérők hosszúsága pedig egyénenként annyira ingadozó, hogy illuzórikussá válik az a törekvé­sünk, hogy a kitágulást mérhetővé tegyük. Ezek után figyelmünket arra fordítottuk, vájjon a klinikai megfigyelés és a boncolás másokat is juttatott-e hasonló észrevevésekhez, vájjon található-e valami rokon adat a klinikai közlemények között. Erdheim 1919-ben a fokozott agynyomásról öt kórrajzot és bontási jegyzőköny­vet közöl, beszél a koponyacsontok usuráiról és ezek következtében keletkező kisagyvelő-herniákról, az öreglikat azonban nem említi. Bungart egy 13 hónapos vízfejű gyerekről ír, ahol — valószínűleg traumás, parencephaliás cystaképződés következtében — communicatio jött létre a harmadik agyvelőgyomor és a subarachnoidealis üreg között és egy lumbalis punctio után ötödnapra retrahálad­­tak az egyébként tátongó koponyavarratok és hirtelen exitus állott be. Önkéntelenül arra gondolunk, és ezzel bizony komolyan számolnunk kell, hogy ez a retractio itt annak a nyomási minusnak a jele, melyet a kitóduló ventriculus liquor által a hydrocephalus folytán lassanként már kitágult öreglik-tölcsérbe belesodort nyúlt- és kis­­agyvelőrészletek hátrahagytak; a hirtelen halálnak is ez volt az oka ebben az esetben. Bregmann a lumbalis punctio meghiúsulásának okai között megemlíti, hogy néha a koponyaüregbeli és a gerinccsatornabeli subarachnoidealis üregek közötti communicaciót elzárja a legfelső gerinc­velőrészleteknek az öreglíkba való beszorulása. Ugyan­ebből az évből származik Lenkovicz közleménye, aki leírja, hogy meningitis epidemica esetében communicatio­­nehézségek keletkezhetnek az agyvelőgyomrok és a gerinc­csatorna között és kijelenti, hogy kezdetben itt az alsó és hátsó agyvelőrészletek az agyvelőoedema következtében belepréselődnek az öreglikba. A megfelelő részletek kitá­gulásáról, mint ahogyan azt mi ugyanabban az évben ismertettük, nem tesz említést. Ugyancsak mechanikus öreglik-halálra kell gondolnunk, mikor azt olvassuk, hogy Fischer esetében egy kisagyvelő-gliomának Röntgen-be­sugárzása acut duzzadást és Móra múlva halált okozott. Leírt eseteinkkel, hol az öregliknak jellemző elváltozását kimutathattuk, klinikailag közeli rokonságban van Kononov esete, csak az a sajnálatos, hogy nála a csontok állapo­táról semmit sem hallunk. Kisagyvelő-daganatot látott, amely társult hydrocephalussal, benyúlott a IV. agyvelő­gyomor üregébe, a hidat és a nyúlt agyvelőt oldalra szorította és a felvételt követő 6. napon hirtelen halállal kimúlt a beteg. Nem említve meg, hogy az erre vonatkozó anatómiai és kórtani viszonyokat mi már ismertettük, leír Sarbó is nemrégiben egy esetet, ahol szó szerint ezt olvas­suk: „A beteg a vizsgálat napjának délutánján meghalt. Boncolás (Baló dr.): Daganat a jobb homloklebenyben és a kérgestestben, a kisagyvelő pedig a nyúltagyvelőre nyomódott és beleszorult az öreglikba.“ Ez az eset azt bizonyítja, hogy az agyvelő-nyomásnak tovavezetődése is teremthet olyan viszonyokat a hátsó koponyagödörben, melyek öreglik-halálhoz vezetnek. Ez a jelentősége Korvin esetének is, akinek a betegének gliomaja volt a jobb temporális lebenyben, de ezt a tetembontás előtt a hátsó koponyagödör daganatának tartották, annál is inkább, mert a beteg hirtelen légzési bénulás következtében halt el. Magunk a legutóbbi időben, már idevonatkozó német közleményünk megjelenése alatt a következő újabb észle­letet tettük, melynek közlésének megengedéséért nagy hálával tartozunk Török Béla egyetemi magántanár, fülész főorvos úrnak: 18 éves férfi, klinikailag minden jelével az otogen meningitisnek. Lumbalis punctióra (ülő helyzetben) magas nyomás mellett ürül mintegy 8 cm 3 liquor, ekkor azonban hirtelen elakad. A punctiós kanülben rövid ideig még látni a liquor-oszlop oscilláló ingadozását (Götze dr.), ezután collapsus, légzési bénulás, cyanosis. Mesterséges légzésre felületes légzés folyik, amely azonban azonnal megszűnik, mihelyt a fejet mélyre- és hátrabillentjük. Kétórai mesterséges légzés után látjuk mi a beteget és az előzmények alapján a diagnosist az oblongatának az öreglíkba történt incarceratiójára és mechanikus oblongata­­laesióra tesszük. Összesen négy és félórai mesterséges légzés után bekövetkezik az exitus. A boncolásnál (Minich tanár) temporális tályogot, pons-környéki vérzést találtak, a nyúltvelő felett pedig véresen beivódott körkörös befű­­ződési barázda formájában látható az öregük peremének lenyomata. A ventriculographiának (Dandy) és encephalographi­­ának (Bingel, Wideroe) bevezetése most egy csapásra megnövelte a hasonló észleletek számát. Gross betege egy a lumbalis zsák felől történő levegőbefúvásra halt meg, a tetembontásnál azonban almanagyságú daganatot találtak a jobb homlok-nyakszirtlebenyig terjedőleg. Az öregük körüli viszonyokat azonban a tumornak és a vele kapcsolatos hydrocephalus internusnak a nyomása való­színűleg már régen előkészítette, mert azt olvassuk, hogy­ a kisagyvelő jobbról csapszerűen bele van szorulva az öreglikba. Bingel cikkében több ilyen esetet említ meg, melyeket értékessé tesz az, hogy a boncolás eredménye is legtöbbször közölve van. Az ő esetei is megerősítik a mi észleletünk helyességét. Így idézi Wrede második esetét, ahol a beteg szerencsésen kiáltotta a lumbalis insufflatiót, mikor azonban 14 nap múlva kérgestest-szúrós útján (hydrocephalus) újabb levegőtöltésben részesült, erre 4 nap múlva hirtelen meghalt. Itt hiányoznak az öreglik térviszonyaira vonatkozó adatok. Denk 2. sz. esetében a halánték és homloklebenyre ráterjedő daganatról volt szó és az agynyomás annyira fokozott volt, hogy a kisagyvelő basalis felszínének egy csapszerű részlete belenyúlik az egyik igen kitágult oldalgyomorba. Az öregük autopsiás viszonyairól Bingel, aki ezt az esetet citálja, így ír: „Az öregük kitágult és benne a kisagyvelő basalis részletének egy csapszerű részlete feküdt. Tudvalevőleg az agyvelő nyomásfokozódása a kisagyvelőt még erősebben préseli be az öreglikba.“ A tudvalevőleg kifejezés alatt feltehető­leg a mi 1921-i dolgozatunkat érti Bingel. De még ha lett is volna kétségünk afelől, hogy Bingel ugyanarról beszél-e, mint amit mi leírtunk, egészen eltűnik az akkor, ha Bingel további eseteit olvassuk, úgyhogy mi ezekben 1924. 5. sz­

Next