Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)
1924-04-06 / 14. szám
202 ORVOSI HETILAP 1924. 14. sz. Ezen súlyos általános és helyi jelenségeket ezután periodikusan észlelhettük betegünknél május 14-én, június 16-án és július 29-én jelentkezett havivérzései alkalmával, amikor is a vérzést megelőző, s azt kísérő, fennebbleírt tünetek ugyanezen sorrendben és ugyanezen típust mutatva követték egymást, mindössze az egyes tünetek hevességében és fokában észlelhettünk kisebb-nagyobb ingadozásokat. E rohamok alatt ismételten végzettbakteriológiás vérvizsgálatok (Jeney dr., Kanyó B.), valamint a nyelv savós hólyagjából punctióval vett hennák vizsgálata negatív eredménnyel jártak. A májusi és júniusi havivérzéseket megelőző időben végzett glanduovin-injectio-sorozatok, s a néha nagy kiterjedést öltő vérzéses bőrtünetek miatt hosszú időn át adagolt gyűjtőeres optocalcit-befecskendezések nem voltak képesek a kórképen változtatni. Augusztus 11-én a hasfalak felől mindkét petefészek tájékára másfél H. E. D. Röntgen-besugárzást végzünk 11 Wehneltkeményiségű lámpával, 1 mm aluminiumszűrőn át. E beavatkozást egy hétig tartó subfebrilis állapot követte, s a hó végére várt menses, valamint vele együtt a már egy év óta rendszeresen megismétlődő erysipeloid jelenségek kimaradnak, ellenkezőleg az arcnak eddig fennálló pírja mindinkább halványul s pusztán a szemhéjak tájékára húzódik vissza. Szeptember 25-én megismételjük ugyanezen mértékű Röntgen-besugárzást, a hó végén újra kimarad úgy a menses, mint az általános és bőrjelenségek, s midőn a patiens 62 napos menopausa után október 2-án elhagyja a klinikát, köztakarója általában ép, csupán a szemek körül áll fenn mérsékelt pír, amellett a homlok, a két arcfél és az áll tájéka halványbarnán festenyzett. November folyamán levélben jelzi, hogy havibaja és az azt kísérő általános és bőrtünetek újból jelentkeztek. A kórlefolyás adatai szerint nem fér kétség ahhoz, hogy betegünknél a köztakarónak és a szájar nyálkahártyájának ezen sajátságos elváltozásai mindig a menstruatio idején jelentkeznek. Az erysipeloid tünetek kifejlődése néhány nappal a havivérzés mutatkozása előtt veszi kezdetét, intenzitásuk lépcsőzetesen emelkedik a vérzés mutatkozásáig, mikor is tetőpontjukat elérve fokozatosan megszűnnek, hogy helyettük a végtagok symmetriás, vérzésekké alakuló csalánkiütései fejezzék be a tünetcsoport periódusát. Egy-egy periódus lezajlása után a következőinek kezdetéig a tünetek egyike sincs jelen, csupán nyomaik, mint erythema perstans facies, s a bőrvérzések után maradó festenyzett foltok. Más kérdés azonban, hogy váljon ezen általános, lázas, néha hyperpyretikus mozgalmak, s a bőr és nyálkahártya sajátságos elváltozásai valóban összefüggenek-e a szervezet menstruális tevékenységével, vagy attól függetlenül keletkeznek-e . A havivérzés alkalmával észlelhető bőrelváltozások nem egyikéről sikerült kimutatni annak artificiális eredetét. Betegünknél ezen lehetőség felvételére feljogosító momentumot nem találtunk. Elmeállapota ép, hysteriás character nem mutatható ki nála, a betegség tünetei által érintett bőrterületeken külső sérülés nyomai sohasem láthatók, egy-egy oedema fugax, vagy urticacsoport szemünk előtt fejlődik ki, alakul át és fejlődik vissza a magas lázzal, magatehetetlenül fekvő betegen, de nem is tudunk elképzelni olyan művi eljárást, mellyel a hyperpyrexiával, erysipeloidszerű elváltozásokkal, oedema fugaxszal és haemorrhagiás anticákkal járó tünetcsoport mesterségesen előidézhető volna. A menstruatióval kapcsolatosan időszakosan fellépő orbáncszerű jelenségeket első észlelőik — köztük Virchow és Besnier is — valódi erysipelas-eseteknek tartották („Erysipele catamenial“). E felfogás a mai kóroktani ismereteink mellett Opel szerint csak azon magyarázattal állhatja meg helyét, ha feltételezzük, hogy a folyamat lezajlása után helyileg streptococcusok maradnak vissza, melyek számára a szervezet menstruationialis állapota a talajt a fellángolásra alkalmassá teszi. Valószínűbbnek tartja azonban ő is W. H. Freund azon nézetét, mely szerint mindaddig, míg exact vizsgálattal ilyen esetekben a streptococcusok jelenlétét és azok kórokozó szerepét ki nem mutatják, helyesebb, ha erysipelas helyett súlyos, vérbőséggel és savós kiizzadással járó dermatitis menstrualisról beszélünk. Esetünknél sem a streptococcusokat, sem a Rosenbachféle erysipeloid kórokozóit, a sertés orbáné baciulusát nem tudtuk megtalálni, sem a beteg területen keletkező hólyag tartalmában, sem a patiens keringő vérében a tünetek fennállása idején. De ellene szól az Orbánénak a klinikai képben egyrészt azon körülmény, hogy a bővérűséggel és vizenyővel járó folyamat minden alkalommal két, egymástól távol fekvő gócból indult ki egyidejűleg, mint a szemek környéke és a nyelv háta, továbbá, hogy hiányzott a beteg területnek az Orbánénál jellegzetes, éles határa az ép felé; a környéki nyirokmirigyek megduzzadását nem észleltük; a gyulladás által már 10—12 ízben bántalmazott bőrterületen nem a szokványos orbáncot követni szokott merev pachydermia, hanem puha, kissé vizenyős erythema perstans alakult ki; a lázmenet csak lassan kint, napok alatt érte el a hyperpyrexia fokát, s onnan rendszerint lysissel szállt alá, végül pedig, hogy minden erysipelasszerű bőrfolyamatot a végtagoknak vérzésekké alakuló csalánkiütései követtek a havivérzés megszűnte után. A kórkép megjelenését, egészét és egyes összetevőit vizsgálva, néhány rokonvonást találunk benne a Polland által leírt dermatitis dysmenorrhoica symmetricával. A bőrelváltozások rohamonként jönnek, a rohamok periodikusan kísérik a havivérzést, melynek megnyilvánulása egyéb, alább részletezendő tünetekkel együtt a petefészkek belső elválasztásos működés-zavarára enged következtetni, az elváltozások egy része határozottan symmetrikusan jelentkezik (a végtagok vérzéses csalánkiütései), más része follicularis és csoportos elhelyezkedést mutat (vérzéses folliculitisek a törzsön és a genitale körül), az arc és nyelv erysipeloidszerű elváltozásának kifejlődésében pedig a Pollandféle betegségnek Pankhurst és Wiese által leírt nyolc stádiuma közül esetünkben észlelhető volt a viszketésbizsergés, a pír, a vizenyő, a hólyagképződés, a kiizzadás és festenyződés. Mivel a savós kiizzadás csak a nyelven fokozódott hólyagképződésig és a hám lefoszlásáig, természetesen pörkképződést nem észleltünk, vérzéseket is csak a már említett, csoportosan gyulladt szőrtüszőikben s igen nagy mérvben a végtagokon részarányosan megjelenő csalánkiütésekben. Elhalásokat a megbetegedett bőrterületeken nem látunk, így azokat a karcolásokhoz (Ausschürfung) hasonló tüneteket sem, melyeket pedig Polland annyira kiemel. Jóval kevesebb a hasonlósága esetünknek a H. Curschmann által leírt erythrocyanosis cutis symmetricához, melynél korántsem találjuk ennyire előtérben a heveny gyulladásos jelenségeket s amelynél a fanosodás beálltával jelentkező kékesvörös, részarányos fekvésű foltok egyrészt hosszasan fennállanak, másrészt a havivérzés idején elhalványulhatnak s a petefészkek belső elválasztásos működés-zavara által előidézett egyszerű edénybeidegzési zavarnak foghatók fel. Még kevésbbé hasonlít esetünk a Marocchi-féle erythrodermia angioectatica circumscriptához, mely egyrészt nem jár ily határozottan karöltve a havivérzéssel, másrészt chronikus lefolyású, éveken át fennáll, heveny gyulladás tüneteit nem mutatja, végül kiterjedt, néha szigorúan féloldalra szorítkozó erythemás bőrterületeken teleangiektasiákkal és esatomkint sötét festenyzettséggel jár. Felfogásunk szerint esetünkben egy, a petefészkek belső elválasztásos működés-zavara által kiváltott tünetcsoporttal állunk szemben, mely működés-zavar a közelgő, bár korai olimaxszal áll összefüggésben. A közelgő olimax jelenségeit véljük látni e 33 éves asszonynak korához képest jóval idősebbnek látszó külsejében, a hajzat és fanszőrzet ritkulásában, a menstruális időszakok tartamának ingadozásában, s végül azon bizonyos fokú frigiditásban, melynek egy idő óta való fennállását betegünk bevallja. Hogy esetünkben a petefészkeknek nem hypofunctiója áll fenn, azt bizonyítottnak látjuk azon észleletből, hogy a therápiásan alkalmazott petefészekkivonatnak betegünknél semmi hatását nem láttuk, ellenben az ováriumok működésének Röntgen-besugárzás által előidézett ideiglenes megszüntetése a havivérzéssel együtt az erysipeloidszerű és urtdkás jelenségek megszűntét is