Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)
1924-04-06 / 14. szám
1924. 14. sz. ORVOSI HETILAP maga után voluta. Hofbauennek csaknem teljesen azonos klinikai jelenségeiket mutató esete ovariumkivonat adagolására gyógyult meg, a mienk ellenkezőleg az ovariumok hormontermelésének felfüggesztésére reagált javulással. Meggyőződésünk szerint ezen esetben az ovariumos korai klimakterikus disfunctiója következtében oly anyagok kerülnek havivérzés alkalmával, a keringő vérbe, melyek egyrészt a szervezet részéről súlyos általános reactiókat váltanak ki (magas láz, elesettség, gyomortünetek, hányás), másrészt a bőrben és bizonyos nyálkahártyákon idéznek elő vérbőséggel, vizenyővel, helyenkint hólyagképződéssel, másutt kiterjedt bőrvérzésekkel járó, körülírt, heveny gyulladásokat. A Röntgen-therápia időleges sikere pedig feljogosít annak felvételére, hogy a petefészkek tevékenységének akár élettani kialvása, akár mesterséges megszüntetése a beteget az őt eltorzító, kínzó, de életét is veszélyeztető betegségétől meg fogja szabadítani. Irodalom : Opel: Über Menstrualexaiitherne. Dermal. Zeitsehr. XV. köt., 2. fűz. — Matzenauer und Polland: Dermatitis symmetrica dysmen or rho iea. Arch, f. Derm. u. S. III. lkot. — Polland: Zur Klinik und Aetiologie der Dermat. dysmenarrh. symmetr. Arch. f. Derm, u. S. CXXIV. köt. — U. a.: Dermat, dysmen. symmetr. Arch. f. Derm. u. S. CXVIII. köt. — U. a.: Derm, dysmen. symmetr.. eine seTbsta endige Krankheit. Derm. Zeitschr. XXXVIII. köt., 2—3. fűz. — Bolté: Erythroeyanosis cutis symm. Klin. Wochenschr. 1. évf., 12. sz. — Majocchi: Sopra un caso di eritrodermia cireonscritta. Giorrca’1. ital. de matatt. vener. 63. köt. — Michelson: Dermatits dysmenorrhoica? Arch. of. Dermat. and Sypb. 3. köt., 4. sz. — Pulay: Erythema Majocchi. Monatsh. f. Geburtsh. u. Gyn. 61. köt. — Arnett: Extensive teleangiektasia and pigmentation. Arch. of. Derm, and, Syph., 7. köt., 3. sz. — Hofbauer: Ovarialfherapie klimakt. Toxicoderm. Zentralbl. f. Gyn. 46. évf., 14. szám. Az Új Szent János kórház belgyógyászati osztályának közleménye (főorvos : Gyurmán Emil dr., egészségügyi főtanácsos). A terhesség alatt jelentkező narkolepsia. Irta : Balogh Mihály dr. alorvos. A narkolepsiát mint külön kórképet Westphal és Gelineau írta, le először (1880). Jellemző ezen kórképre: a nap folyamán többször jelentkező legyőzhetetlen álmosságérzés után beálló alvási állapot. Az alvási állapot a rendes alvásnak megfelelő, legtöbbször rövid ideig tartó (10—20 perc), máskor azonban hosszabb ideig tart el (V2—1 óra) és néha álomképek kísérik. A beteget napi foglalkozása közben is meglepi (házi vagy egyéb munka, olvasás, evés, járás), olyan körülmények azonban, melyek a rendes alvást is elősegítik (nyugalom, fekvés, egyeseknél utazás) a narkolepsiás állapotok beállását is segítik. Az alvási állapotból a beteg érintésre, zökkenésre felébred, tudja hogy aludt, tájékozott és előbbi munkáját tovább folytatja. Öntudatlansággal, rángatódzással járó állapotok narkolepsiás betegnél soha nem fordulnak elő. Egyesek (Henneberg, Loewenfeld) jellemzőnek tartják még a némely esetben jelentkező izomelernyedéses állapotokat (motorische Hemmungszustände), melyeket az alvási állapotokkal összefüggésben levőnek tartanak. Az izomelernyedéses állapotok a narkolepsiás beteg központi idegrendszerének abnormis dispositiója következtében állanak elő (Henneberg), vagy pedig a narkolepsiás alvási állapotnak abortív alakjai (Singer). Ezen elernyedéses állapot a leírt esetek nagy részében főkép nevetésnél jelentkezett (Oppenheim Lachschlagnak nevezi), a beteget nagy gyengeség fogja el, alig bír lábain állani, feje előre esik, álla leesik. Az állapot pár percig tart el. Több esetben azonban nem nevetésnél, hanem más körülmények között — mérgelődésnél, bizonyos személyek látásánál stb. — jelentkezett ezen gyengeségi állapot. A narkolepsia az eddig észlelt esetekben főleg felnőtt embereken, nagyobb számban férfiaknál jelentkezett; általában hosszú ideig tart és nehezen befolyásolható (hydrotherapiás eljárások, excitantiák, suggestio hatástalanok). Differential-diagnostikai tekintetben külön kell választani az epilepsiás és hysteriás állapotoktól. A narkolepsia diagnosisát biztosan csak akkor állíthatjuk fel, ha a betegnél sem öntudatlansággal, görcsökkel járó állapot, sem pedig petit mainak megfelelő állapot sohasem jelentkezett és a beteg charakterében változást nem észleltünk. Hysteriás állapotoktól elkülöníthetjük, ha a beteg egyéniségében és constitutiojában hysteriás jeleket nem találunk. Ki kell zárnunk továbbá azon kóralakokat is, melyeknél hasonlatos alvási állapotok előfordulhatnak: encephalitis lethargica, súlyos neurasthenia, kimerülés, intoxicatiós állapot, organikus agybántalom (arteriosclerosis, vascularis lues cerebri), kövérség, diabetes, chorea, álomkór. A betegség kóroktana még vitás. Loewenfeld, Henneberg, Mendel, Singer és Redlich neurozisnak tartják. Mendel és Sommer az endokrin mirigy-systema — különösen a hypophysis — működés zavarának tulajdonítják a betegséget. A narkolepsiás alvási állapotok keletkezésének magyarázata szintén különböző. Egyesek a vasomotoros alvási központ túlingerlékenysége folytán előállott corticalis anaemiával (Loewenfeld), Gelineau az idegközpontok oxygenellátásának zavarával magyarázza. Friedmann a kéregműködés alábbhagyását, vagy pedig vasomotoros, illetőleg gátlás központok izgalmát gondolja az alvási állapotok keletkezése okának, s az agyi fáradékonyság tünetének tartja. Singer szerint elméletileg a megszaporodott bomlási termékek is tekintetbe jöhetnének, minthogy egyes esetekben kifáradás után az alvási állapotok gyakoribbak voltak. Mendel, Henneberg, Redlich végeredményben a narkolepsiás állapotoknál a rendes alvás előttünk még ismeretlen folyamatának zavarát veszik fel, melynek kiváltó oka eddig még ismeretlen. Esetünkben a terhesség alatt jelentkeztek az alvási állapotok és a terhesség megszűntével elmúltak. A terhességgel kapcsolatban jelentkező narkolepsiáról Nevermann közöl egy esetet, egy másik esetet pedig Kollewijn írt le (az eredeti közlemény helyett csak a Zentralblatt f. d. ges. Neur. u. Psych. XXXI. kötet 7—8. füzetben megjelent referátum állott rendelkezésünkre). Nevermann esetében az alvási állapotok a terhesség VII. hónapjában jelentkeztek és a VIII. hónapban megszűntek. Kollewijn esetében pedig a IV. hónapban jelentkeztek, a betegség tartamáról azonban a referátumban nincsen említés téve. Neuermann azon körülményből, hogy az alvási állapotok a terhesség VII. hónapjában jelentkeztek és a VIII.-ban megszűntek — tehát még a szülés előtt —, a narkolepsiás állapotok keletkezését olyképen magyarázza, hogy ezeket — hasonlóan a hyperemesis gravidarum és más terhességi jelenségekhez — a terhességgel kapcsolatban előálló anyagcsereváltozás és az endokrin mirigyek működésében beálló functiováltozás okozná. Ezen zavar azután a terhesség későbbi szakában megszűnne, és ezzel együtt megszűnnek az alvási állapotok is. Esetünk a következő: T. D.-né 26 éves nőbeteg, aki VII. hónapban terhes, nagyfokú bágyadtság, álmosság és gyakori elalvás panaszával kereste fel osztályunkat 1921 február 9-én. Egészséges szülőktől származik; 12 testvére meghalt, 3 testvére él és egészséges. Idegbeteg a családban nem volt. Fiatal leánykorában beteg nem volt, 24 éves korában ment férjhez; spanyol influenzája nem volt. Abortusa nem volt. A terhesség VII. hónapjáig jól érezte magát, ekkor nagy bágyadtság, álmosság vett rajta erőt olyannyira, hogy nappal többször elaludt. Sokszor munka közben, például főzésnél is elaludt. Ülő foglalkozásnál: varrás, olvasásnál, vagy villamoson utazva is gyakran elaludt és ezért villamoson egyedül alig mert utazni. Ezen alvási állapotok állítása szerint kb. 20—60 percig tartanak, zajra vagy zökkenésre felébred, tudja, hogy aludt, kipihentnek azonban nem érzi magát. Éjjel nyugodtan alszik. Eszméletlenség, görcsök sohasem lepték meg. Jelen állapot: Közepes termet, jó fejlettség. Duz 203