Orvosi Hetilap, 1924. november (68. évfolyam, 44-48. szám)
1924-11-02 / 44. szám
758 ORVOSI HETILAP 1924. 44. s■/. tatni nem tudtunk, valamint vérével való átoltások is eredménytelenek maradtak. Második törzsünket múlt év július 27-én ugyancsak a belgyógyászati klinikától kaptuk. Ez is két tertiana-törzs volt. Jelenleg már mintegy 21 passage útján 32 betegre oltottuk át. Az átoltásokkal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a mrus virulentiája fokozódott. A lázas rohamok az utóbbi időben meglehetős szabálytalanul jelentkeznek és míg megelőzően a magas láz négyöt óra alatt végett ért, addig mostanában nem ritkaság, hogy 15—18 óra hosszat is eltart. * Tekintve azt,hogy egyfelől számítanunk kell azzal, hogy egyes törzseket a betegek exitálása stb. folytán elvesztünk, másfelől pedig, hogy passage útján virulentiájuk annyira fokozódik, hogy veszély nélkül többé nem alkalmazhatjuk, ajánlatos egyszerre több törzzsel dolgozni. De nagy figyelmet érdemel Kirschbaum is, kinek sikerült a tertianat az emberi szervezeten kívül mintegy 13 órán át életképesen és virulensen tartani és így transportálhatóvá tenni. Fontos ez azért, mert ha törzs nélkül maradunk, nem kell a kúrát abbahagynunk, míg új malariás esetünk lép fel, hanem más intézetekből, illetve városból könnyen megszerezhetjük a malariás vért. Kirschbaum eljárása abban áll, hogy malariás egyén 20 cm3 vérét előzetesen 37 C°-ra felmelegített steril üvegedénybe bocsátja, amelyben 1—2 cm3 50°/o dextrosóoldat van. Az üvegedényt steril vattadugaszat zárja, amelyen átvezetett üvegpálcikával a vért 5—10 percig ütögetve, defibrinálja. Transportálás céljából az üvegedényt 37°-os thermo-palackba helyezi, vagy a belső mellényzsebbe való szállítását ajánlja, mikor is a test melege pótolja a thermost. Malariás kezelésünk mellett antilueses kúrát egy esetben sem alkalmaztunk, nehogy megnehezítse a remissiók megítélését. Különben is, amint Kirschbaum vizsgálataiból tudjuk, az antilueses kezelés csak annyiban befolyásolja a malaria okozta remissio képét, hogy a serum és liquor reactióit javítja. A malariakezelés alatt a szív állapotára fordítottuk a legnagyobb gondot és rendesen már a másodikharmadik rohamtól kezdve és pulsusarytmia minden esetében digitális készítményeket, digalen- vagy adiganoldatot adagoltunk. Coffeinre, kámforra a legritkább esetekben volt szükség. Három esetünkben ikterus fellépése miatt a malariás rohamot chininnel elvágtuk. Egyik betegünknél ischiadicus-neuralgiát észleltünk. Malaria tertiana következtében egy halálesetünk volt: a betegnél 41-7 C° mellett collapsussal kapcsolatban állott be a halál. Lelki téren a rohamok alatt megnyugvást tapasztaltunk; két betegünk volt, akiknél a kezelés alatt deliciosus állapot jelentkezett, borult tudatállapottal, számos hallucinatióval. Ugyancsak két betegünknél, akiknek anamnesisében az alkohol nagy szerepet játszott, a malariás rohamok alatt enyhe depressiót találtunk, amely kóros tünetek éppúgy, mint az előbb említett deliciosus állapot a malária lezajlása után gyorsan visszafejlődtek. Utókezelésünk célja a beteg roborálása volt és bár gyakran tapasztaltuk, hogy betegeink testsúlya minden beavatkozás nélkül is gyarapodott, az esetek többségében arson, ferrum-készítményeket, különösen natrarsen, strychnotonint adtunk. Sajnos a „promonta“ adagolását csak az újabb esetekben alkalmazhattuk, amellyel számos külföldi szerző nagyon szép eredményt ért el, főkép kimerüléses és agyidegállomány felhasználódásával járó processusoknál. Mint Kaffka vizsgálatai bizonyítják, a vérkép lassabban változik ugyan meg a promonta hatására, de a vörösvérsejtek felszaporodása tartósabb, mint arsennel. A munkabírás, szellemi képesség is lényegesebben fokozódik, s végül nem ritka már néhány hónap leforgása alatt a 10, s még több kiló súlygyarapodás. Hogy eredményeinket megítélhessük, tisztában kell lennünk a remissio fogalmával. Schröder szerint remissio alatt nem a somatikus és psychikus normálishoz való visszatérést értjük, hanem az exacerbatio lezajlását. Ha így fogalmazzuk a remissiót, úgy az eredmények megítélését nagyon megnehezíti az, hogy betegeinket többnyire csak az exarbatio stádiumában látjuk és az esetek többségében csupán a megbízhatatlan anamnesisből, vagy még inkább a beteg betegség előtti habitusából következtethetünk az egyéniségre, a megelőző lelki magatartásra. Tekintetbe kell vennünk továbbá, hogy a paralytikus betegeknél mintegy 13° oban szokott bekövetkezni spontán remissio. A legtöbb szerző az elért javulásokat a munkaképesség szempontjából osztályozza, így pl. Weigandt és Kirschbaum felosztásukban öt csoportot különböztetnek meg; az elsőbe sorozzák azokat, akiknél a teljes munkaképesség helyreállott, a másodikba, kik a hivatásukat teljesíteni képesek, kenyerüket meg tudják szerezni, de kisebb, csupán klinikailag kimutatható szellemi fogyatékosságot árulnak el. A harmadik csoportba tartoznak azok, kik munkára ugyan már képesek volnának, de még nagy kíméletre szorulnak, negyedikbe a változatlanok, akiknek intézeti kezelésük továbbra is szükséges és végül ötödször az elhaltak. Az ilyen sociális irányú beosztásnál nem szabad elfelejtenünk, amire újabban Jossmann és Steenarts hívták fel a figyelmet, hogy a demobilizálás óta a hatóságok, elöljárók és munkaadók részéről nagyobb elnézés tapasztalható a munkakövetelést illetően. Tekintetbe kell továbbá vennünk azt az optimizmust, amely a paralysis prognosisát illetően az utóbbi időben Ausztriában és Németországban az orvosok és a lakosság körében kifejlődött és amely ellentétben áll a paralysis előbbi teljesen pessimistikus felfogásával. Nálunk ez az optimismus még nem tapasztalható és gyakran a teljesen munkaképesek sem folytathatják hivatásukat, mert hozzátartozói vonakodnak őket az intézetből kivinni. Beosztásunkban négy csoportot különböztetünk meg: I. „Tökéletes remissio“, amely alatt a gyakorlati szempontból értendő psycihikai normalitás visszatérését értjük, valamint a testi elváltozásoknak több-kevesebb, de lényeges javulását. . II. „Tökéletlen remissio“, értve alatta, hogy a psychés műveletekben, különösen intellectuális téren itt-ott apróbb hiányosságokat mutathatunk ki. III. „Megállapodott esetek“-et, azaz olyanokat, amelyeknél az exacerbatio megállapodott, a betegség stabil jelleget öltött, a megelőző progrediáló típus helyett és IV. „Progrediáltakat“, ide sorozva természetesen az elhaltakat is. 30 esetünket és az eredményeket a következő táblázatban szemléltetjük: Csak néhány eset körlefolyását közölhetjük: I. csoport. 1. eset. M. Gy. 46 éves, nyug. váltókezelő: 1923. évi május hó elején vették észre hozzátartozói, hogy viselkedése megváltozott, kötekedővé, erőszakossá vált, elkóborolt, nagy terveket forgatott fejében, házakat akart építeni stb. VI. 1-én szállították intézetünkbe. A remissio folia A dementia paralytica progressiva klinikai alakjai Összesen | -O c> ©~ Typusos Atypusos Simplex Expansiv Depressiv Galoppáló Lissauer Taboparal, Tökéletes2 2 — — 2 723% Tökéletlen4 1 — 2 4 1240°,o Megállapodott • •2 3 — — 1 — 620°/o Progrediáit • •. ■— 1 1 2 — 1 5 17°/o * Újabban olyan esetet is észleltünk, ahol 26 óráig tartott a magas lázzal kísért roham. Jancsó ajánlja a virulentia ezen fokozódásának a plasmodiumok számának vizsgálatával való bizonyítását. Erre vonatkozó vizsgálataink folyamatban vannak.