Orvosi Hetilap, 1924. december (68. évfolyam, 49-52. szám)
1924-12-07 / 49. szám
68. évfolyam, 49. szám. Budapest, 1924 december 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : HUZLY IMRE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Friedrich Vilmos: A szociális tényezők szerepe a tuberculosis mortalitásában. (859—862. oldal.) Novák Miklós: Adenomák által okozott többszörös vékonybél-invaginatio esete. (863—864. oldal.) Stranz Gyula: Vizsgálatok az atropinsulfatos gyomormotilitás diagnostikai értékéről. (865—866. oldal.) Szarvas András: Adatok a pellagra kóroktanához. (866— 868. oldal.) Ifj. sz. Liebermann Leó: A nyilvános orvosi intézmények ingyenes igénybevételéről. (868—869. oldal.) Adler-Rácz Antal: A fajlagos therapia az urológiában. (869—872. oldal. Diagnostika. Büchler Pál: További adatok a mikro- Abderhalden-reactio értékéhez. (872—873. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Urológia. — Fülgyógyászat. — Gyermekorvostan. — Szülészet és nőgyógyászat. (873-877. oldal.) Könyvismertetés. (877—879. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület november 29-i ülése. (879. oldal.) A Magyar Röntgentársaság VI. tudományos ülése november 24-én. (879—880. oldal.) Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár orvosainak november 21-i ülése. (880. oldal.) Vegyes hirek. (880. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A szociális tényezők szerepe a tuberculosis mortalitásában * Írta: Friedrich Vilmos dr. egyetemi m.-tanár, főorvos. (Első közlemény.) A gümőkór sokféle alakjánál, fellépése módjainál, elterjedésénél, valamint hosszú tartamánál fogva az összes ragadós betegségek legborzasztóbbja. A fertőzés lehetősége megvan az élet első pillanatától fogva, az évtizedekig tartó emberi élet végső órájáig, mint Jaksch-Wartenhorst- röviden kifejezte: „A tuberculosis a kultúrembert a bölcsőtől a sírig elkíséri“. E fertőzést elkaphatja a déli korában lévő férfi vagy nő éppúgy, mint az öregkorú, bár tagadhatalanul bebizonyosodott, hogy a fertőzés az esetek jóval több mint felénél már az első életévre vagy első életévekre esik. A fertőzés módja és lehetősége oly nagy, hogy majd minden kultúrember életében egyszer inficiálódik Az ilykép inficiált egyén életszerveinek erejétől, a benne elhelyezett sejtek és szöveteknek, az infectio okozta káros behatásokat elhárító erők képességétől függ, várjon a fertőzés nyilvánvaló jelekben mutatkozik-e, vagy nem, mert az infectio megtörténte még nem kell, hogy egyúttal betegségi jelekben mutatkozzék. A szervezetnek az első infectiót követő természetes harca ép viszonyok mellett legyőzheti a betegségnek, mint ilyennek, fellépő lehetőségét. Azon elég gyakran jelentkező esetekben, midőn a kórokozó bacillus tuberculosus* 12 által leszűrődött vegyi termékei elég ellenméregre izgathatják a szervezet szöveteit, az infectiót okozó kórcsirák a szövetekbe elhelyeződve maradnak, mint egy a jövőre nézve a testben rejlő szunnyadó veszély. Logikailag következik ebből, hogy a gümőkóros fertőzés kikerülhető, ha a fertőzés lehetősége ad minimum redukálható és hogy a bekövetkezett fertőzésnek káros következményei annál kisebb mérvben és annál később mutatkoznak, minél állandóbb és nagyobb az emberi szervezet ellenálló ereje. A mai gazdasági viszonyoknál fogva sem az első, sem a második követelmény nem érhető el s így nem csodálkozhatunk azon, hogy a mai életviszonyoknál fogva a kultúremberek átlag 30%-a nem tud kellő védőeszközt teremteni és így nem bír kellő ellenálló képességgel, aminek következménye a megbetegedettek nagy számának elpusztulása. Ezen, ma már megdönthetetlen tételt igazolta a háború, melyben és mely alatt úgy nálunk, mint másutt, Ausztriában, Németországban, Franciaországban stb. a tuberculosisban elhaltakszáma jelentékenyen emelkedett. Az ebből levonható következtetésekről jellemzően emlékszik meg Korányi Sándor a tuberculosisról a már 1917. évben tartott, klasszikus, e kérdésbe éles előrelátással bevilágító előadásában,a mikor azt mondja, hogy: „A halálozás nem megannyi új megbetegedést jelent. A rossz gazdasági viszonyok hatása alatt sokan halnak meg most, akik békében csak évek múltán haltak volna meg. Ezt tudva, előrelátható, hogy a most folyó pusztulás előbb-utóbb mérséklődni fog. Ha majd kihalt a régi fertőzöttek többsége és ha soká tart még a háború, megtörténhetik, hogy a tuberculosis mortalitás polgári lakosságunk körében apadásnak indul. De a demobilizálással új veszély vár ránk.“ „Katonai kórházaink zsúfolva vannak tüdővészben szenvedőkkel. Ezeknek a tüdővészeseknek legnagyobb része nem lett volna tüdővészessé, ha békében élnek. Ha bekövetkezik a demobilisatio, e fertőzöttek elszélednek közöttünk, elárasztják parasztházainkat, városi szegénylakásainkat, műhelyeinket, mint új fertőző központok ezrei s ha nem védekezünk ellenük, akkor a tuberculosismortalitás új növekedése elé nézünk, ami a demobilisatio után várható esetek szaporodása lesz.“ Korányinak e jövendölése, sajnos, bekövetkezett, nemcsak nálunk, hanem majdnem minden háborút viselt államban, mert ezekben a gazdasági viszonyok összege, t. i. az, amit „szociális viszonyok“ gyűjtőneve alatt szeretnék összefoglalni, az emberek hátrányára változott. Bármennyire próbálnák is egyesek e tétel igazságát kétségbevonni, beigazolható a számok csoportjaival, hogy mindenkor s mindenütt a gazdasági viszonyok rosszabbodása nagyban elősegítette a tuberculosis-meg- * Az 1924. évi szeptember 9-i tuberculosis-kongresszuson tartott referátum. 1 A Koch-féle bacillus tuberculosusnak bacillus phthiisicusként elnevezése helytelen, mert az emberi szervezetbe jutva, göböket (tuberculum) és az esetek nagyobb részében testi sorvadást (phthisis) nem okoz. 2 Ziele der Tuberkulose-Bekämpfung, 1922. 3 A Népegészségügyi Országos Nagygyűlés Munkálatai, Budapest, 1918.