Orvosi Hetilap, 1926. január (70. évfolyam, 1-5. szám)

1926-01-03 / 1. szám

1926. 1. sz. ORVOSI HETILAP tudást kapott, amelyben meghalt. A vérlemezkék száma a halál előtti napon 149.000 volt. Boncolási lelet: két­oldali hypostasisos pnemonia. haemorrhagiák a máj­ban, petefészkekben, tonsillákban; pontszerű vérzések a bőrben, a gyomor és bél nyálkahártyáján, a peri- és endocardium alatt. Vörös csontvelő. Mesenterlialis cysta. III. eset. F. I., 62 éves férfi. Gyermekkori kanya­rótól eltekintve, mindig egészséges volt. Hirtelen kez­det a felvétel előtt (1924 március 26.) egy hónappal: bőr­vérzések, állandó foghús­, ismételt orrvérzés, egy ízben bélvérzés. Vérlemezkét nem találtunk, vérzési idő 30'. Csak subfebrises hőemelkedései vannak. Sem a belső kezelés, sem a kétszeri lépbesugárzás javulást nem hoz. Március 21-én súlyos melaenája van, utána erőbeli álla­pota sokkal rosszabb. Június 25-én, a tervezett lép­­kivétel napján meghalt. A boncolás kiterjedt pontszerű belső vérzéseken és enterorrhagián kívül a bal scala médiában subduralis haematomát, a bal tüdőcsúcsban tuberculosisos hegesedést és az ileumban tuberculosisos fekélyt talált. Ugyancsak az utóbi időben két typusos chronikus thrombopeniát észleltünk. IV. eset. E. J.-né, 24 éves asszony. Hatéves korá­ban typhus. Menstrua­ciója 15 éves korától átlag 5—6 hetenkint, de néha hónapokig is elmarad. Mindig erős, tíz napig is tartó vérzéssel jár. Tizenkilencéves kor­ban férjhez ment, két rendes szülés, egy abortus. Fel­vettük 1924 július 23-án. Egy éve vette észre, hogy bőrén a legkisebb ütésre vagy nyomásra kék foltok támadnak. Négy hét előtt igen súlyos méh vérzése támadt, s ezóta vérzéses diathesiséinek súlyosabb tüne­tei jelentkeztek és állandósultak. Foghúsa vérzékeny, orrából gyakran vér szivárog, végtagjain petechiák mutatkoztak és anaemiás lett (2.640.000 vörösvérsejt). Hosszabb észlelés alatt csak elvétve találunk egy-egy vérlemezt, vérzési idő 18—34'. Miután sem több heti intravénás euphyllin-, coaguléne- és calciuminjectiókra, sem nagy dasisú lépbesugárzás (augusztus 11.) után a vérzések nem szűnnek, szeptember 2-án 2.660.000 vörös­vérsejt mellett lépét kivetettük. A beteg 4 órával a műtét után meghalt. A boncoláskor kiterjedt belső vér­zéseken kívül a kis medencében 200 cm3 híg és részben alvadt vért és hypoplasiás aortát találtak. V. Második chronikus Werlh­of-esetük­k most is észlelésünk alatt van. P. I., 14 éves leány. Négyéves korától vannak időnkénti véraláfutások a bőrében és gyakori orrvérzése. Egy éve menstruál, rendetlenül, 4 hétig is tartó, igen súlyos vérzésekkel. A tisztulás jelentkezése óta érzi magát betegnek, mert erős vér­zései fenyegető, általános tünetek kíséretében, időnkint súlyos oligochrom anaemiához vezetnek (1.600.000 vörös­vérsejt, 0,5—07 festődési index). Erős vastherápiára (napi 1­g ferrum reductum) anaemiája az utóbbi idő­ben javult, egy idő óta 4.000.000-nál több a vörösvér­­sejtje, azonban minden menstruatio nagyon legyengíti és megint anaemiássá teszi. A csaknem egy évre ter­jedő észlelés alatt állandóan thrombopeniás (0—26.000 vérlemez). Három hónap előtt lépét besugároztattuk, de menstruatiója ezóta is éppen olyan erősen jelentkezett és thrombopeniája sem változott. Meg kell még emlékeznem egy 29 éves férfibeteg­ről (M. M.), akit régebben (1920­—22), főleg a bajának súlyosabb melaenával járó időszakaiban ismételtem észleltünk. Kilencéves korától kezdve volt gyakori orr­vérzése, nagyobb bőralatti véraláfutásai, időnként hae­­maturia, bélvérzés, testszerte peteehiák. Lépét még 1920-ban besugároztatták, de néhány hónap múlva már súlyos recidivája volt. Mindig nagy mértékben throm­bopeniás volt, megnyúlt vérzési idővel és az alvadék irretractilitásával. Az utolsó klinikai felvétel alkal­mával typusos polyarthritise volt, mely marét­inra és tejimjectiókra meggyógyult. Ezt az esetet annyiból is megemlítendőnek tartom, mert az izületi gyulladás — szemben a nem thrombopeniás Schönlein-Henoch-féle purpuréval (purpura s­­peliosis rheumatica) — a thrombopeniás purpuréban a szerzők egybehangzó véleménye szerint ritka complicatio. IV. és V. betegünk észlelése megerősíti azt, hogy a chronikus thrombopeniás purpura, vagy legalább is annak súlyosabb exacerbatiója gyakran összefügg az ovarium rendellenes működésével. Bizonyosnak látszik az is, hogy ennek az alaknak létrejöttében a constitutió­­nak is szerepe van (Frank, Nagy, Curschmann); a IV. betegünk boncolásakor talált aortahypoplasia is a con­­stitutio inferioritását mutatja. A kérdés csak az, hogy a constitutiós anomalia lényege az ovarium dysfunc­­tiója-e, vagy pedig a capillaris rendszer meglevő con­stitutiós rendellenességét csak nyilvánvalóvá teszi az ovarium élénkebb működésének megindulása vagy dys­­harmoniája. Mindkét felfogás mellett lehetne érveket felsorakoztatni, véleményem szerint azonban ez a kér­dés — a többi belsősecretiós szerv esetleges szerepének megítélésével együtt — csak akkor lesz eldönthető, ha mind az endokrin szervekről, mind pedig az endothel biológiai szerepéről való ismereteink a mainál szilár­dabb alapon fognak nyugodni. Maguknak a peripheriás vérzéseknek létrejöttében a ma már csaknem általános nézet szerint a capillarisok valamely megváltozásának kell a főszerepet tulajdonítani, s a vérlemezkék meg­­fogyása csak mint feltűnő koordinált tünet bír jelentőséggel. Lényeges szerepük ellen egyaránt szól­nak a nem thrombopeniás vérzések és a lép­­eltávolítás után újból thrombopeniássá lett betegek, akik már nem, vagy csak alig véreznek. A vérlemezkék szerepéről ma tehát még végleges véleményt nem lehet alkotni. Sem a lépben többször észlelt nagyfokú throm­­bocytolysis (Kaznelson), sem pedig a csontvelő mega­­kariocytáinak megfagyása vagy pathologiás megválto­zása nem állandó jelenség. Mi az eltávolított lépek ka­­parékában és III. betegünk lépmetszetében vérlemezt csak elvétve találtunk. II. és III. esetünk csontvelő­metszeteiben a megakariocyták száma a rendestől lénye­gesen nem tért el; az előbbiben nagy számban, az utóbbiban csak kisebb számban degeneratiós alakok voltak találhatók. A II. beteg csontvelősejtjei között elég nagyszámú thrombocyta volt (Nachtnebel dr.). A körfolyamatban igen fontos szerepe van a lép­nek is, amint ezt a lépeltávolításnak csaknem minden esetben észlelt frappáns és legtöbbször maradandó ha­tása is mutatja. Az összefüggést azonban egyrészről a lép, másrészről a constitutiós anomália, az endokrin szervek, az endothel és a thrombocyták között ma még nem ismerjük. Az ovarium functiózavara — úgy látszik — részes lehet az acut thrombopeniás purpura előidézésében is. Erre mutat I. betegünk, aki az egyik petefészkének évek előtti eltávolítása óta a menorrhoeás és talán a II. eset is, ahol a betegség hirtelen támadt a 13 éves, még nem menstruáló lányon és 3 hét múlva súlyosan recidivált. Moraivitz is említést tesz egy gyorsan és kedvezően le­folyó acut esetről, amely nyilvánvalóan az ovárium­­működés zavarával függött össze. Ezek az észlelések amellett szólnak, hogy az acut és chronikus esetek kö­zött nincs minden esetben principiális különbség. Hereditásra egyik betegünkön sem találtunk támpontot. Gyakori szerepe ennek semmi esetre sem lehet, mert Glanzmann, Hess és Krömeke észlelésein kívül mások sem tudtak hereditást kimutatni. Lépmegnagyobbodása két acut betegünknek volt (II. és III.); a lép mintegy ujjnyira haladta meg a bordaívet. Többi betegünk léptompulata nem volt na­gyobb a rendesnél. Nagy szerint az acut betegek lépe mindig nagyobb, chronikus esetekben legtöbbször sem ő, sem Frank nem találták nagyobbnak; velük szem­ben Karnelson chronikus eseteinek többségében na­gyobb volt a lép. A bőrvérzések megjelenését illetőleg megerősít­hetem Frank észleletét. Kiterjedt kisebb-nagyobb pete­­chiák úgy látszik csakugyan az eset súlyosabb voltára utalnak, s így elsősorban a rosszindulatú acut esetek­ben és a chronikus purpura súlyosabb időszakában — főleg a vérlemezkék teljes eltűnésekor — fordulnak elő. Mindhárom heveny esetünknek sűrűn volt petechiája testszerte, de különösen a végtagokon. Chronikus bete­geinken petechiákat csak kisebb számban és főleg a betegség súlyosabb időszakában észleltünk, egyébként ezeken mi is inkább traumás eredetű nagyobb suffusió­­kat találtunk. Tartós leukocytosisa I. sz. acut betegünknek volt. II. sz. betegünkön átmenetileg észleltünk leukoeytosist (22.000) az említett remissio kezdetén a vérlemezkék

Next