Orvosi Hetilap, 1929. február (73. évfolyam, 5-8. szám)

1929-02-02 / 5. szám

102 ORVOSI HETILAP 1929. 5. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A gége heges szűkületeiről.* Irta: Lénárt Zoltán dr. egyetemi ny. r. tanár. Tisztelt Közgyűlés! A Közkórházi Orvostársulat elnöksége megtisztelő felhívásának, hogy a mai évzáró közgyűlésén Semmelweis emlékezetének megünneplésére előadást tartsak, örömmel téve eleget, előadásom tárgyául a gége heges szűkületeit választottam. A tárgy, amely nemcsak a laryngológust és sebészt, hanem a belgyógyászt és gyermekorvost is ér­dekli, vonatkozásban van Semmelweis korszakalkotó fel­fedezésével is, mert az aseptikus sebkezelés megalapítása az orvostudomány ezen fejezetére is hatással volt. Neve­zetesen az operatív módszerek kifejlesztésének, amely a chirurgia fellendülését követte, köszönhető, hogy a heges gégestenosisok azelőtt tisztára sematikus therápiája ered­ményesebb lett és így a haladás, amely ezen a téren be­következett, Semmelweis működéséhez fűződik. A gége lumenének megszűkülése s az ennek követ­keztében fejlődő súlyos jelenségek gyakran állítják a sebészt és a laryngologust nehéz feladat elé. A betegségek és ártalmak, amelyek a szűkületet előidézik, igen sokfélék, és a szűkület maga olykor csak múló jellegű tünet, amely a betegség lezajlásával meg­szűnik, máskor maradandó állapotot jelent. A diphtheria, phlegmone, lues, traumák stb. követ­keztében fejlődő szűkületek elhárulhatnak a betegség meggyógyulása után, úgyszintén a daganatok és be­ékelődő idegentestek által okozott stenosis megszűnik az illető képlet eltávolításával. Máskor ellenben, a gégebeteg­ség meggyógyulása után hegek és megvastagodások ma­radnak vissza s az ezek folytán fejlődő szűkület állandóan megmarad. A heges stenosisok legtöbbször tracheotomiát tesz­nek szükségessé, amely a pillanatnyi­­ életveszedelmet megszünteti, de a beteg azután canült kénytelen hordani, amelyet a szűkület miatt nem lehet eltávolítani. Előadásomban ezekkel a chronikus és önálló kór­tani jelentőséggel bíró heges gégeszűkületekkel fogok foglalkozni és pedig azon anyag alapján, amelyet az utolsó 12 év alatt a Szent Rókus-kórházban, továbbá a háború alatt a Zita hadikórházban kezeltünk és részben magángyakorlatomban gyógyítottam. A heges gégestenosisok kóroktana igen változatos, mert mindazon betegségek, amelyek fekélyképződéssel járnak, úgyszintén a traumák által okozott roncsolások szűkület keletkezésére vezethetnek. Gyakoriság szempontjából az első helyet a diphthe­ria után fejlődő stenosisok foglalják el. A diphtheriás szövetelhalás önmagában csak ritkán vezet súlyosabb szűkületre, bár ilyen kétségtelenül előfordul, a szűkületek túlnyomó része az intubatio, részben a tracheotomia kö­vetkeztében áll elő. Az intubatio következményeivel nagy­számú publicatio és statistika foglalkozik, amelyek között a legbehatóbban Bókayi munkálatai tárgyalják a kér­dést. Ezek is megerősítik a tényt, hogy a tubus gyakran vezet decubitusra, amelynek meggyógyulása után szűkü­let képződik. Thoste szerint a decubitus létrejövetelét a diphthe­riás nyálkahártya csökkent ellenállási képessége moz­dítja elő, emiatt rosszul tűri a fekvő tubus nyomását, amely nemcsak fekélyt, hanem porcelhalást is okozhat. Az így létrejövő szűkületek olykor annyira súlyosak, hogy a gége lumenének teljes elzáródását idézik elő. Ezt mi is tapasztaltuk, mert eseteink között a teljes atresiá­­val járó szűkületek intubatiós eredetűek voltak. Bókay3 a decubitus keletkezésében a tubus nyomá­sán kívül az intubatióval és extubatióval járó traumának is szerepet tulajdonít. Ezzel szemben Galatti4 helyesen mutat reá, hogy a decubitusok rendszerint nem azokon a helyeken vannak, ahol a tubus alkalmazásánál a sérülések keletkeznek. A fekélyek és az ezek után képződő hegek legtöbbször a gége alsó űrében, a pajzsporc, vagy gyűrűporc mellső falán, a felső légcsőgyűrűk környékén, az epiglottis hasisán fejlődnek, vagyis azokon a pontokon, ahol a tubus feje, a középső vastag része és az alsó vége a leg­nagyobb nyomást gyakorolja a gégére. Ennek a nyomás­nak a csökkentése végett O’Dwyer a bronztubusok he­lyett a sokkal könnyebb ebonit-tubusok használatát ajánlotta. Gyermekek tracheotomiájánál a canal nyomása kö­vetkeztében szintén fejlődhetnek decubitusok és ezek után súlyos stenosisok. Keletkezésükben nagy szerepet játsza­nak a Thost által leírt diffus granulatiók, amelyek nem­csak a sebfelületen és a nyálkahártyán, hanem a peri­­chondriumon is képződnek, ahonnan a porcállományba burjánzanak és azt elpusztítják. Felső tracheotomia vagy cricotracheotomia esetén a sarjképződés közvetlenül a hangszalagok alatt, vagy a hangszalagok között léphet fel, alsó tracheotomiánál mélyebben a légcsőben fejlődik ki. Tracheotomiák után a légcső falának elhajlásai is okozhatnak szűkületeket, melyek azáltal jönnek létre, hogy a bevezetett canül túlságosan vastag, vagy a lég­­csövön készített nyílás nem elég nagy. Ezekre bővebben nem térek ki, mert a légcsőfal difformitásai kívül esnek a heges gégestenosisokat tárgyaló előadások keretén. A tertiaer syphilisnél fejlődő gummás fekélyek rendszerint mélyreható, vaskos hegekkel és összenövések­kel gyógyulnak, amelyek a gége nagyfokú torzulását idé­zik elő és sokszor vezetnek súlyos heges szűkületekre. A körkörös fekélyek gyógyulása után gyakran gyűrű alakú stenosisok fejlődnek a hangszalagok alatt, amelyeken csak kis nyílás marad szabadon. Némelykor a szűkületet a hangszalagok fixatiója okozza, mely a cricoarytaenoida­­lis ízület anchylosisa által jön létre, vagy a gége hátsó falán és az arytaenoidalis tájékon képződött hegek rög­zítik a középvonalban a hangszalagokat. Különösen súlyos szűkületek keletkeznek a luetikus perichondritis­­hez csatlakozó porcnekrosis és szövetroncsolás után. Pieniazeka mutatott reá azokra a luetikus szűkületekre, amelyek úgy jönnek létre, hogy az infiltratumok nem esnek szét, hanem a mucosa és perichondrium kötő­szövete túlteng és maradandó megvastagodásra vezet. Az idejekorán alkalmazott jodkali az infiltratumok felszívó­dását eredményezi és gátat vet a szűkület kifejlődésének, míg ha a kötőszöveti hyperplasia beállott, a stenosist nem lehet többé luesellenes kezeléssel befolyásolni. A typhus abdominalis is elég gyakran szerepel a gége heges szűkületeinek előidézésében. L. Harmer­ sta­­tistikája szerint: Kümmel 11 heges stenosis esetére egy typhusos eredetű szűkületet talált, Hofer 13 esetre kettőt, Kahler 16 esetre ötöt és Thost 65 esetre 9 typhus utáni szűkületet írt le. Saját anyagomban 57 eset között 3 volt typhusos eredetű. Az elváltozások a typhus bacillus behatására, vagy genykeltő coccusok következtében jönnek létre. Sokszor csak felületes erosipból állanak, amely alig okoz tüneteket és észrevétlenül meggyógyulhat. Máskor mély fekély ke­letkezik, amely perichondritissel és kiterjedt porcelhalás­ * A Közkórházi Orvostársulat január hó 16-i év­záró közgyűlésén tartott Semmelweis-előadás.

Next