Orvosi Hetilap, 1929. december (73. évfolyam, 49-52. szám)

1929-12-07 / 49. szám

1929. 49. sz. ORVOSI HETILAP regnek életkora semmiképen sem indokolja a senilis in­­volutiót, különösen ilyen fokozott mértékben még bizo­nyos morphologiai eltérések is vannak jelen, így az a hatalmas szaruréteg, melyet esetünkben láttunk, amely szinte mégegyszer olyan vastag, mint az epithetnek alatta levő rétegei, továbbá a rugalmas rostoknak közvetlenül a hámalatti részekben épen maradása, holott az irha mé­lyebb részeiben, a recés rétegben azok fragmentálódtak, elszakadtak, dugóhúzószerűen görbültek, mind oly jelen­ségek, melyek megkülönböztetik a senilis atrophia képé­től. Érdekes jelenség még a kollagénnyalábok elfaju­lása, mely ugyancsak kifejezettebb az irha mélyebb ré­szében, mint a felületesben. Gondolhatnánk még ichthyosisra, mely kórképnél a szaruréteg túltengése a tövises réteg sorvadásával pá­rosul, azonban az ichthyosis mindenkor a legkoraibb gyermekkorban idiovariatio révén keletkező bántalom, holott esetünkben a bőr elváltozása a betegség előre­haladása közben fejlődött ki s a klinikán szemünk láttára is fokozódott. Ez a sajátos keratinisatiós zavar, melynek a lymphogranulomatosishoz való kapcsolatát kétségtelen­nek tartom, mely kórképet a szóbanforgó körfolyamat egyetlen eseténél sem találtam megemlítve az irodalom­ban, késztetett az­ eset közlésére. Az irgalmasrend budapesti kórháza sebészeti osztályának közleménye (főorvos: Sailer Károly dr. egyete­m. tanár). A harántremesefodor-sérvről. (Hernia mesocolica media.) Írta: Sailer Károly dr. egyetemi magántanár, főorvos. A különben is ritka úgynevezett belső vagy hasűri (intraabdominalis) sérvek között a has­hártya mögötti (retroperitonealis) sérvek csoportjába tartozó harántre­­mesefodor-sérv, a hernia mesocolica media különösen rit­kán kerül észlelésre, úgyhogy a rendelkezésemre álló iroda­lomban mindössze öt esetet találtam közölve, amelyek műtéti, illetve bonctani leletük alapján kétségtelenül ide­­tartoznak. A többi, e név alatt közölt belső sérvek vagy nem tulajdonképeni harántremesefodor-sérvek voltak, N­agy pedig hiányos műtéti leírásuk alapján hovatarto­zandóságuk biztosan eldönthető nem volt. A retroperito­nealis sérveknek három típusát különböztetjük meg, ezek: 1. a hernia duodeno-jejunalis sinistra (hernia retroperitonealis [Treitz]), hernie duodénale gauche (Jonnesco), hernia duodenojejunalis (Broesike), hernia retrovenosa (Küppers); 2­, a hernia duodeno-jejunalis dextra (hernie duodénale droite (Jonnesco), hernia para­­rejunalis sive mesentericoparietalis (Broesike), hernia retromesenterica (Küppers) és végül 3., a hernia meso­colica media (Endersen, Gasser). A harántremesefodor-sérvre jellemző, hogy sérvka­puja, amelyet a mesocolon alsó lemeze képez, a meso­­colonnak azon területén fekszik, amelyet az art, coliba media, ennek az art, colica sinistrával ívalakban képe­zett anastomosisa, és az art, colica sinistra határolnak. A sérvtömlő a mesocolon transversum bonetani szerke­zetének megfelelően kettős hashártyalemezből tevődik össze. Esetünk, amely több szempontból különös érdeklő­désre tarthat számot, a következő volt: Nyolcéves fiú­gyermeket orvosa heveny vakbélgyulladás kapcsán fej­lődött általános h­ash­á­r­t v­agy a 11 ad­ás kórisméjével kül­dött be osztályunkra. A gyermek szülei előadják, hogy a fiú születése óta 3—4 hónaponként fellépő görcsös hasi rohamokban szenved, hasa ilyenkor erősen felpuffad, hány, székletére nincsen. Ismételt hashajtásra, beönté­sekre, a rohamok 1—2 nap alatt engednek, a bélműködés megindul. Jelen alkalommal a gyermeknek harmad­napja hashajtó ismételt beadása dacára sem volt szék­letéte, az alkalmazott beöntések csupán kevés bélsavat mostak ki a végbélből, a beteg hasa rohamosan puffadt, igen erős görcsös fájdalmai voltak, amelyek azonban kezdettől fogva nem szorítkoztak a jobb alhasfélre, ha­nem az egész has fájdalmas és már az első orvosi vizs­gálat alkalmával is igen feszes volt. A beteg láztalan volt, fokozódó hányingerről, állandó émelygésről panasz­kodott, a magához vett táplálékot kihányta. A beteget megvizsgálva, az egész hasat erősen puffadtnak, igen feszes tapintatának találtuk, a jobb csípőtányér felől azonban a hasfal kissé benyomható volt, amikor is az az érzésünk volt, mintha a középvonal felé tovaterjedő nagy ter­menagyobbodás és a csípőtányér közé tapin­tottunk volna­ be. A beteget a végbélen át­vizsgálva, a Douglas-úr szabadnak bizonyult, a fehérvérsejtszám ren­des volt. Az azonnal végrehajtott műtét alkalmával a hasüreg megnyitása után csaknem az egész hasüreget elfoglaló, lefelé a kismedencébe benyúló, felfelé a lép mögött a rekeszig érő, a gyomor mögött a bursa orien­­talisba beboltosuló, de a jobb hasfalfelet is csaknem a jobb csípőtányérig kitöltő, teljesen sim­a felszínű, igen feszesen rugalmas terimenagyobbodást tapintottunk, amelynek a kismedencéből kiemelt alsó pólusát sikerült a hasfali seben keresztül kiemelni, amikor is azt láttuk, hogy a terimenagyobbodás fénylő, sima hashártyalemez által alkotott tömlőnek felel meg, amelyet szinte a meg­­repedésig töltenek meg a benne helyet foglaló, erősen fel­­puffadt vékonybélkacsok. Kétségtelen volt tehát, hogy kizáródott belső sérvvel állottunk szemben. A vastagbél­­keret alakban övezte a sérvtömlő alsó kétharmadát, amely a harántremesét hozzányomta a gyomorhoz, maga a gyo­mor is felfelé és kissé jobbra volt eltolva. A harántreme­sét előhúzva és felemelve azt láttuk, hogy a sérvkapu a mesocolon transversumon a fi. duodeno-jejunalistól kö­rülbelül 3 cm-nyire balra és kissé fölfelé feküdt, körül­belül 2 cm átmérőjű, kerekded, fénylő, ép hashártya­­borítással bíró, sima szélű nyílást alkotott, amelynek szé­lén az art. colica media bal ágának ívalakban az art. colica sinistrához haladó anastomosisa és az art. colica sinistra a vékony áttűnő hashártyalemez alatt jól látható, s ta­pintható volt. A flexura duodeno-jejunalis környéke semmi rendellenességet nem mutatott, a recessus duo­deno-jejunalis alig kifejezett volt. A sérvtömlőben helyet foglaltak az összes vékonybelek, kivéve a sérvtömlőbe belépő legfelső jejunumkacsnak körülbelül 3 cm. hosszú, és a sérvtömlőből kilépő legalsó ileumkacsnak körül­belül 10 cm hosszú darabját, amelyek huzalszerűen fe­szültek meg a flexura duodeno-jejunalis, illetve a külön­ben igen mobilis coecum és a sérvkapu között. A vékony­beleket sikerült a sérvtömlőből s sérvkapu bemetszése nélkül óvatosan kihúzni, a sérvkapu bemetszését a sérv­kapu szélén haladó fontos edények miatt lehetőleg el 2. ábra: 1211

Next