Orvosi Hetilap, 1929. december (73. évfolyam, 49-52. szám)
1929-12-07 / 49. szám
1929. 49. sz. ORVOSI HETILAP regnek életkora semmiképen sem indokolja a senilis involutiót, különösen ilyen fokozott mértékben még bizonyos morphologiai eltérések is vannak jelen, így az a hatalmas szaruréteg, melyet esetünkben láttunk, amely szinte mégegyszer olyan vastag, mint az epithetnek alatta levő rétegei, továbbá a rugalmas rostoknak közvetlenül a hámalatti részekben épen maradása, holott az irha mélyebb részeiben, a recés rétegben azok fragmentálódtak, elszakadtak, dugóhúzószerűen görbültek, mind oly jelenségek, melyek megkülönböztetik a senilis atrophia képétől. Érdekes jelenség még a kollagénnyalábok elfajulása, mely ugyancsak kifejezettebb az irha mélyebb részében, mint a felületesben. Gondolhatnánk még ichthyosisra, mely kórképnél a szaruréteg túltengése a tövises réteg sorvadásával párosul, azonban az ichthyosis mindenkor a legkoraibb gyermekkorban idiovariatio révén keletkező bántalom, holott esetünkben a bőr elváltozása a betegség előrehaladása közben fejlődött ki s a klinikán szemünk láttára is fokozódott. Ez a sajátos keratinisatiós zavar, melynek a lymphogranulomatosishoz való kapcsolatát kétségtelennek tartom, mely kórképet a szóbanforgó körfolyamat egyetlen eseténél sem találtam megemlítve az irodalomban, késztetett az eset közlésére. Az irgalmasrend budapesti kórháza sebészeti osztályának közleménye (főorvos: Sailer Károly dr. egyetem. tanár). A harántremesefodor-sérvről. (Hernia mesocolica media.) Írta: Sailer Károly dr. egyetemi magántanár, főorvos. A különben is ritka úgynevezett belső vagy hasűri (intraabdominalis) sérvek között a hashártya mögötti (retroperitonealis) sérvek csoportjába tartozó harántremesefodor-sérv, a hernia mesocolica media különösen ritkán kerül észlelésre, úgyhogy a rendelkezésemre álló irodalomban mindössze öt esetet találtam közölve, amelyek műtéti, illetve bonctani leletük alapján kétségtelenül idetartoznak. A többi, e név alatt közölt belső sérvek vagy nem tulajdonképeni harántremesefodor-sérvek voltak, Nagy pedig hiányos műtéti leírásuk alapján hovatartozandóságuk biztosan eldönthető nem volt. A retroperitonealis sérveknek három típusát különböztetjük meg, ezek: 1. a hernia duodeno-jejunalis sinistra (hernia retroperitonealis [Treitz]), hernie duodénale gauche (Jonnesco), hernia duodenojejunalis (Broesike), hernia retrovenosa (Küppers); 2, a hernia duodeno-jejunalis dextra (hernie duodénale droite (Jonnesco), hernia pararejunalis sive mesentericoparietalis (Broesike), hernia retromesenterica (Küppers) és végül 3., a hernia mesocolica media (Endersen, Gasser). A harántremesefodor-sérvre jellemző, hogy sérvkapuja, amelyet a mesocolon alsó lemeze képez, a mesocolonnak azon területén fekszik, amelyet az art, coliba media, ennek az art, colica sinistrával ívalakban képezett anastomosisa, és az art, colica sinistra határolnak. A sérvtömlő a mesocolon transversum bonetani szerkezetének megfelelően kettős hashártyalemezből tevődik össze. Esetünk, amely több szempontból különös érdeklődésre tarthat számot, a következő volt: Nyolcéves fiúgyermeket orvosa heveny vakbélgyulladás kapcsán fejlődött általános hashárt vagy a 11 adás kórisméjével küldött be osztályunkra. A gyermek szülei előadják, hogy a fiú születése óta 3—4 hónaponként fellépő görcsös hasi rohamokban szenved, hasa ilyenkor erősen felpuffad, hány, székletére nincsen. Ismételt hashajtásra, beöntésekre, a rohamok 1—2 nap alatt engednek, a bélműködés megindul. Jelen alkalommal a gyermeknek harmadnapja hashajtó ismételt beadása dacára sem volt székletéte, az alkalmazott beöntések csupán kevés bélsavat mostak ki a végbélből, a beteg hasa rohamosan puffadt, igen erős görcsös fájdalmai voltak, amelyek azonban kezdettől fogva nem szorítkoztak a jobb alhasfélre, hanem az egész has fájdalmas és már az első orvosi vizsgálat alkalmával is igen feszes volt. A beteg láztalan volt, fokozódó hányingerről, állandó émelygésről panaszkodott, a magához vett táplálékot kihányta. A beteget megvizsgálva, az egész hasat erősen puffadtnak, igen feszes tapintatának találtuk, a jobb csípőtányér felől azonban a hasfal kissé benyomható volt, amikor is az az érzésünk volt, mintha a középvonal felé tovaterjedő nagy termenagyobbodás és a csípőtányér közé tapintottunk volna be. A beteget a végbélen átvizsgálva, a Douglas-úr szabadnak bizonyult, a fehérvérsejtszám rendes volt. Az azonnal végrehajtott műtét alkalmával a hasüreg megnyitása után csaknem az egész hasüreget elfoglaló, lefelé a kismedencébe benyúló, felfelé a lép mögött a rekeszig érő, a gyomor mögött a bursa orientalisba beboltosuló, de a jobb hasfalfelet is csaknem a jobb csípőtányérig kitöltő, teljesen sima felszínű, igen feszesen rugalmas terimenagyobbodást tapintottunk, amelynek a kismedencéből kiemelt alsó pólusát sikerült a hasfali seben keresztül kiemelni, amikor is azt láttuk, hogy a terimenagyobbodás fénylő, sima hashártyalemez által alkotott tömlőnek felel meg, amelyet szinte a megrepedésig töltenek meg a benne helyet foglaló, erősen felpuffadt vékonybélkacsok. Kétségtelen volt tehát, hogy kizáródott belső sérvvel állottunk szemben. A vastagbélkeret alakban övezte a sérvtömlő alsó kétharmadát, amely a harántremesét hozzányomta a gyomorhoz, maga a gyomor is felfelé és kissé jobbra volt eltolva. A harántremesét előhúzva és felemelve azt láttuk, hogy a sérvkapu a mesocolon transversumon a fi. duodeno-jejunalistól körülbelül 3 cm-nyire balra és kissé fölfelé feküdt, körülbelül 2 cm átmérőjű, kerekded, fénylő, ép hashártyaborítással bíró, sima szélű nyílást alkotott, amelynek szélén az art. colica media bal ágának ívalakban az art. colica sinistrához haladó anastomosisa és az art. colica sinistra a vékony áttűnő hashártyalemez alatt jól látható, s tapintható volt. A flexura duodeno-jejunalis környéke semmi rendellenességet nem mutatott, a recessus duodeno-jejunalis alig kifejezett volt. A sérvtömlőben helyet foglaltak az összes vékonybelek, kivéve a sérvtömlőbe belépő legfelső jejunumkacsnak körülbelül 3 cm. hosszú, és a sérvtömlőből kilépő legalsó ileumkacsnak körülbelül 10 cm hosszú darabját, amelyek huzalszerűen feszültek meg a flexura duodeno-jejunalis, illetve a különben igen mobilis coecum és a sérvkapu között. A vékonybeleket sikerült a sérvtömlőből s sérvkapu bemetszése nélkül óvatosan kihúzni, a sérvkapu bemetszését a sérvkapu szélén haladó fontos edények miatt lehetőleg el 2. ábra: 1211