Orvosi Hetilap, 1930. május (74. évfolyam, 17-21. szám)
1930-05-03 / 17. szám
1930. 17. sz. ORVOSI HETILAP szerkezetét egészen elmossa. (4. ábra). A duzzadt mesenterialis nyirokcsomók, valamint a hashártyán stb. található görcsék szöveti szerkezete legjobban az egészen friss granulatiós szövet képéhez hasonlítható, a legkülönbözőbb átmeneti sejtalakokkal. A lepényszövet a bolyhok vizenyős felduzzadását mutatja, amely miatt az intervillosus űrök megszűkülnek és a bolyhok közelebb szorulnak egymáshoz, tömöttebben, zsúfoltabban helyezkednek el. A fentiekben ismertetett elváltozások mindenben megfelelnek annak a kórképnek, melyet Schridde 3 eset kapcsán 1910-ben pontos és alapvető dolgozatában leírt. Már előtte régen is többen ismertettek hydropikus magzatokat, de inkább csak, mint korosszülött kuriósumokat, főképen klinikai szülészeti szempontból, mint amelyek szülésnél több-kevesebb komplikációt okoznak. Sänger 1881-ben már kórbonctanilag is feldolgozott esetről számol be, melyet Eppinger leukamoid állapotnak, Sänger pedig congenitalis lienalis leukamiának tartott. Az azóta közölt leírások nem hoztak semmi újat a kórkép tisztázásához, részben nem is illettek be annak keretei közé, míg Schridde pontos szövettani vizsgálatai ki nem derítették, hogy a magzat testének savós átivódásával párhuzamosan jellegzetes klinikai és kórbonctani elváltozások fejlődnek ki. Ha az egyes vizsgálók egyes részletkérdésekben eltérnek is, abban valamennyi megegyezik, hogy nagyfokú anaemiás vérkép mellett a vérképző parenchymás szervek kórosan felfokozott izgalmi állapotban vannak. A máj ét lép a szövettani képen tele van extramedulláris vérképző gócokkal (ezt a képet minősítették a régebbi kutatók foetalis leukamiának) A máj úgy tele van ezekkel a sejthalmazokkal, hogy szerkezete ezáltal elmosódik és vérkeringése is zavart szenved összenyomódás folytán. A vena portae keringési rendszerének ez a mechanikus zavara alkalmas részben az ascites keletkezésének magyarázatára is, de a számos járulékos elváltozás értelmezésére nem elegendő. Nem magyarázható vele az a feltűnő jelenség, hogy nemcsak a magzat összes szövetei és testüregei vizenyősek, de a köldökzsinór és a lepény is. A lepény ezen pedemája okozza annak aránytalanul nagy súlyát a magzathoz viszonyítva. Még feltűnőbb az, hogy úgy a mi esetünkben, mint az irodalomban közölt legtöbb esetben az anya részéről többé-kevésbbé súlyos nephropathia és hydramnion is szerepelt. Schridde nézete szerint a betegség lényege veleszületett vízkórral társult nagyfokú vérszegénység, annak következményeivel, a szervezet vérképző képességének maximális fokozásával. Rautmann a betegség lényegét nem a szervezet ezen reparatiós törekvésében látja, hanem azt primar erythroblastosisnak fogja fel, mely a vörös vérsejtképző szövetek kóros elsődleges burjánzásában nyilvánul (ezen vörösvérsejtképző tulajdonság a magzat méhen belüli életében még sokkal általánosabb képessége a szöveteknek s nem localizálódott a csontvelőre és a lépre, mint a felnőttnél). Ezt a felfogást vallja Chiari is. Eichelbaum eseteit az ikterus neonatorum kórképével hozza összefüggésbe. A betegség gyakoriságát Jaschke kb. 0,3%é-re becsüli és szerinte az csak hydropikus anyáknál fordul elő. A megbetegedés okát illetőleg egyelőre csupán feltevésekre vagyunk utalva. Azon eseteket, amelyeknél a keringés mechanikus zavara, vagy valamely anatómiai fejlődési rendellenesség okozza a részleges vagy általános vizenyőt és folyadékgyülemlet (szív- és véredény-rendellenességek, szűk foramen ovale, hiányzó ductus venosus Arantii, a vese congenitalis hypoplasiája, stb ) nem sorozhatjuk ezen kórkép keretébe. Hasonlóképen nem ide tartoznak az isolált magzati hasvízkór esetei melyek foetalis peritonitis vagy hasi daganatok által okozott keringési zavar folytán jönnek létre. A lueses eredetet csaknem minden vizsgáló elveti. Az irodalomból Hartmann által összeállított 33 eset közül 30-nál a lueses fertőzést ki lehetett zárni s az csak Lahm közlésében szerepelt. A mi esetünkben is kizárható a syphilis az anya részéről. Tuberculosisnak nem felelnek meg a szöveti elváltozások sem s metszeteinkben specifikus festéssel sem lehetett tbc. bacillusokat kimutatni. De ettől eltekintve is tuberculosis csak az anyai szervezet felől fertőzhette volna a magzatot (az apai germinális fertőzés lehetőségét ma már mindenki elvetette). Miután azonban itt az anya is boncolás alá került a szülés után 19 nappal, amely alkalommal szervezetében sehol tbc. jelenlétét kimutatni nem lehetett, a magzat congenitalis tbc-jét már csak ezen az alapon is kizárhatjuk. De nem is szerepelteti ezt a megbetegedést senki a kóroktani tényezők között. Egyesek az anya vesemegbetegedésében vélik a betegség okát megtalálni. Ezt az elméletet támogatja az a feltűnő észlelés, hogy a legtöbbször kimutatható volt az anya nephiritise vizenyőkkel, így a mi esetünkben is. 3%a fehérje, cylinderek és kiterjedt oedemák voltak hydramnionnal. Sőt Oberndorfer 1927-ben megjelent közleménye alapján, amelyben ikermagzatok egyikének veleszületett vizenyőjéről számol be, a másik ikertestvér megbetegedése nélkül, az látszik valószínűnek, hogy a magzat megbetegedése az elsődleges és az anya vesebaja a másodlagos- Linder közleményében kiemeli, hogy az általa leírt hydropikus magzatnak az apja idült ólommérgezésben szenvedett, ezzel hozza a betegséget összefüggésbe. Unterberger pedig legutóbb (1929.) közöl egy esetet, amelynél állítólag a terhes nő III.-IV. hóban végzett röntgenbesugárzása következtében hydramnion kíséretében 4 héttel a kiviseltség előtt hydropikus magzat született s azt közvetlenül a szülés után elhalt. Jaschke szerint a haemopoetikus rendszer toxikus alapon létrejövő ártalma szerepel, mely a vérképző gócok rendellenes mennyiségben és kiterjedésben való fellépéséhez vezet. Pollitzer a méhlepényben keresi a toxikus anyagokat, stb. Hogy a baj lényegét a veseműködés zavarával kapcsolatos valamely toxicosisban kell keresnünk, emellett szól a mi esetünk is, ahol eklampsiás roham kitörésében is kifejezésre jutott az anya súlyosabb terhességi toxicosisa. Bármennyi legyen is azonban az elmélet, ma sem tudjuk biztosan megmondani, hogy a kórképet az anya vagy a magzat elsődleges megbetegedése, vagy mindkettő együttesen hozza-e létre; hogy a magzati lépés májanyagcsereforgalom zavarának van-e döntő szerepe, valamely toxikus tényező váltja-e ki, vagy a belső elvá l/. ábra. Lépszövet. (Kis nagyítás.)) 403