Orvosi Hetilap, 1930. augusztus (74. évfolyam, 30-34. szám)

1930-08-02 / 30. szám

1930. 30. sz. ORVOSI HETILAP a kezelést megelőzően pihentek, gyorsabban javulnak. Kü­lönösen meglepő volt a javulás egynéhány olyan betegen, akik a szanatóriumból eredménytelenül, lázasan, de pár kilogramm súlygyarapodással tértek vissza. Kimerült, el­gyengült, agyonhajszolt, nem reactioképes szervezetek ingertherápiára nem alkalmasak. Összesen 114 beteget kezeltem. Ezek közül 66 nő, 48 férfi. Kor szerint 16—50 év köztiek, de túlnyomórészt 18—30 évesek. A betegeket a vezetésem alatt levő IV. sz. belosztályról gyűjtöttem össze és válogatás nélkül vettem kezelésbe. A kezelés első felében betegállományban tar­tottam őket, otthon rendszeresen mérték lázmenetüket s azt e célra nyomtatott táblázaton vezették. Hetenként két­szer, vagy háromszor ellenőrzésre jelentkeztek, amikor controllhőmérőzést végeztem. Az így állandóan ellenőr­zött lázmenetet görbébe fektettem, a lázlapokra a betegek röntgenleletét, a kezelés menetét, a köpetvizsgálat ered­ményét és a testsúly adatait rávezettem. Minden egyes lázlapról fényképfelvételt, illetve diapositivet készítettem. Hangsúlyozom, hogy ezek a betegek ambuláns kezelésben részesültek, otthonukban lehetőleg pihentek, de őket rendszeresen fektetni, valamint hygenikus viszonyukat el­lenőrizni vagy javítani, táplálkozásukat befolyásolni nem tudtam. Kezelésük ideje alatt semminemű más keze­lésben, még roborálásban sem részesültek, tehát úgy a testsúlygyarapodás, mint folyamatuk javulása csak e ke­zelésel hozható összefüggésbe. Természetesen voltak köztük olyanok, akik rendszeresen feküdtek, ellenőrzés nél­kül is pihentek, mert erre otthonuk is lehetőséget nyúj­tott, de sajnos a többségnek sem erre, sem bőségesebb táplálkozásra lehetősége nem volt. 5—6, sőt 8—9 tagú egy szoba-konyhás lakásban lakó családok nem a ritkább esetek közé tartoznak. A 114 beteg közül egy hashártya, egy csont és egy gégetuberculózis, a többi 111 tüdőfolyamat volt. Az emlí­tett három extrapulmonális folyamat is kisebb-nagyobb kiterjedésű tüdőfolyamathoz társult. A tüdőfolyamatok súlyosságuk szerint megoszlanak. Kezeltem úgy könnyű, mint középsúlyos és kimondottan súlyos folyamatokat. A gégegümőkóros betegemnek súlyos tüdőfolyamata is volt. Lázas, lefogyott, köpete erősen positív volt. A kezelés folyamán panaszmentessé vált, köpete negatív lett, meghízott és gégefekélye meggyógyult. Kortörténete: K. B. 25 éves cse­megekereskedő, 1928. tavaszán néhány napig vért köpött, lá­zas volt, köhögött, háta fájt, oldala szúrt, izzadt, étvágyta­lan volt és fogyott. Néhány hétig nem tudott dolgozni. A nyár folyamán javult, ismét munkába állt, de folyton gyengült könnyen fáradt, köhögése fokozódott. 1929. februárban is­mét vért köpött, rekedt lett. Jelen állapota erősen lefogyott, anaemiás, fejlett csontrendszerű férfi. Jobb csúcs tompult, bal rövidült, mindkét csúcson, valamint a jobb kulcs alatt hangos, megnyúlt kilégzés és apró finom ropogás hallható, rekedt, alig érthető. Gége lelet: Ulcus r. interaryt. spec. Rönt­gen: jobb csúcs és kulcs alatt confluáló, a bal kulcs alatt apró gócos infiltratio. Hilusok infiltráltak. (Russo). Koch + + -)­. Testsúly: 59 kgr., hőmérsék 37.8—37.9-ig. Kombinált kezelés savó + vérinjectio felváltva) márc. 11-től máj. 27-ig; márc. 24 után teljesen láztalan, 4 kilogrammot hízott, köpete nega­tív, köhögése megszűnt, gégefekélye meggyógyult. A csonttuberculosisban szenvedő betegemnek szintén volt tüdőfolyamata. Ezt az esetet azért említem meg külön, mert a beteg jelentkezésekor, amikor az olecranon fejében jókora babnyi carieses góc volt megállapítható, a tüdőkről készült felvételen, bár a klinikai tünetek egy csúcsfolyamat ár­nyékát előrevetették, csak tömött és köteges hítusokat lehetett megállapítani. Néhány hét alatt azonban jóformán szemünk láttára mindkét kulcs alatt kölesnyi-lencsényi gócos infiltrá­­ció képződött. Az addig eltelt idő alatt csontfolyamata a kar nyugalombahelyezése ellenére sem javult, sőt fájdalmai foko­zódtak. A folyamat csak akkor vált fájdalmatlanná, miután tüdőfolyamata miatt kezelésben részesült. Úgy a csont, mint tüdőfolyamata teljesen gyógyult, 9 kilogrammot hízott. Kor­története: V. T.-né 24 éves. 1928. nyarán a jobbkönyökben egyre fokozódó fájdalma támadt. Egyidejűleg lázas lett (37.2 —37.8). Szeptember elején kezdett köhögni, fokozódó karfáj­dalma miatt már nem tudott dolgozni. Lefogyott, keskeny, lapos mellkasán lényegesebb fizikális elváltozás nincs. Mindkét csúcson és kulcs alatti tájon kifejezetten érdes megnyúlt ki­légzés hallható. A jobb kulcs alatt néha 1—2 ropogás. A karról készült röntgen felvételen, az olecranon csontszöveté­ben jókora babnyi absorptiós góc észlelhető. (Russó). Ronto­gén: csúcsok, tüdőmezők tiszták, hilusok kifejezetten durva, köteges rajzolatúak. 3 hónap után megismételt felvételen: mindkét subapexben finom köteges rajzolat, a kötegek mentén több apró kölesnyi, lencsényi góc. Mindkét hilus infiltrált, peri­­hilarisan több apró góc. (Russo). Intramuscularis vérinjectiós kezelésben részesült, II. hó 25. -XI. hó 25-ig. (Nyári megsza­kítással). Karfájdalma, hátfájása, köhögése, láza megszűnt, 9 kilogrammot hízott. Röntgen-kontroll: (1929. XII.) jobb csúcs légszegény, gócos infiltratio nincs, hitus tömöttebb, szélesebb. (Russo). A hashártyagümőkóros betegem majdnem három évig szenvedett betegségében. Négy hónapi szanatóriumi kezelés után is változatlan állapotban tért hozzánk vissza, testsúlya és ereje csökkenésével láza folyton fokozódott, s állapotán semmi, eddig ismert eljárással nem tudtam változtatni, is­mételt Röntgen besugárzással sem. A savó kezelésre is eleinte alig reagált, láza makacsul tartotta magát és én, bár a be­teg folyton javuló közérzetről, fokozódó étvágyról, a hasűri fájdalmak csökkenéséről számolt be, a kezelést a láz makacs viselkedése miatt félbeszakítottam. Néhány hét múlva a be­teg önként kérte, hogy kezelését folytassuk, mert félbeszakí­tása óta lényegesen rosszabbul érzi magát. Pár héttel az újra elkezdett kezelés után a láz valóban megingott, csökkenni kezdett. Fokozatosan megszűntek a bélzavarok, a beteg súly­­csökkenése megállt, a has puffadtsága és érzékenysége, úgy­szintén a hasban levő daganat eltűnt és a láz teljesen meg­szűnt. Kortörténete: K. G. 25 éves nőbeteg. 1927. végén 1928. elején tüdőfolyamata miatt 4 hónapig szanatóriumban feküdt. Hátfájása, köhögése javult, de láza nem szűnt meg. Időköz­ben hasában itt-ott rendszertelen fájdalmak támadtak. Hasa megpuffadt, székelése rendetlenné vált, hol székrekedése, hol hasmenése volt. Enni nem tudott, émelygett és fogyott. Hő­mérsék: 37.5—38.1-i­g. Erősen lefogyott. Nyakán sok lencse­bab nagyságú mirigy. Csúcsok tompultak. Felettük elöl-há­­tul hangos kilégzés. Crepitatio nem hallható. Szívhangok tiszták. Has puffadt, feszes, mindenhol érzékeny, de különö­sen a coecum tájon. Ascites nem mutatható ki. V. hó 1-én röntgen besugárzás úgy a coecumra, mint az egész hasra. A próbareggeli achlorhydriás. Röntgen: sima contura ptosisos gyomor. Duód, bulb, szabályos, jól teledik. 3 óra múlva a gyo­mor üres, coecumtáj nyomásra érzékeny. Mindkét csúcs ret­­rahált és fedett; mindkét subap.-ban fibrosis infiltratio, hilus köteges. 1928. augusztusban a coccum felett ökölnyi resisten­­tia támadt,, amire ismételt röntgen-besugárzást kapott. No­vemberben a köldök körül jókora tenyér nagyságú szabály­talan resistentia keletkezett. Ezek után 1928. november 17-én savókezelést kezdtem, ami megszakításokkal 1929. XI. hó 13-ig tartott. A beteg teljesen meggyógyult. Láztalan lett, 4,5 kilogrammot hízott, férjhez ment. E három esettel kapcsolatosan csak a beszámolás puszta tényét jelentem be és nem szándékszom csak egyes esetek­kel bizonyítani az extrapulmonális folyamatoknak ezúton való gyógyíthatóságát. Koch positív folyamatot összesen 29-et kezeltem, 24 negatívvá vált. Érdemes figyelemmel kísérni a képet, mely górcső alatt élénkbe tárul. A kezelés előtt még egyenle­tesen festődő pálcikák, a savókezelés folyamán mintha nem vennék fel egyenletesen a festéket, általában sokkal halványabban, vagy csak alig festődnek s néha csak a két póluson ülő és még mindig jól festődő granula sejteti a pálcikatestet. Majd összeverődve, összecsapzódva találjuk őket, mikor is már valóságos törmelék benyomását keltik. A tüdőfolyamatok kezelése közben már mindjárt a kezelés első felében, általában a második hét végén, a har­madik hét folyamán legszembetűnőbb a láz megingása, csökkenése és a közérzet javulása. A közérzet javulását közvetlenül az étvágy javulása s ezzel kapcsolatosan a testsúly gyarapodása követi. Ezután javulnak a klinikai tünetek, normális érték felé száll a vérsejtsülyedés, majd csökken, vagy teljesen megszűnik a mell és oldalszúrás, a hátfájás, ami legtöbb betegnek főpanaszát képezi. Ész­leltem azonban olyan betegeket is, akiknek hátfájása 751

Next