Orvosi Hetilap, 1930. augusztus (74. évfolyam, 30-34. szám)
1930-08-02 / 30. szám
1930. 30. sz. ORVOSI HETILAP a kezelést megelőzően pihentek, gyorsabban javulnak. Különösen meglepő volt a javulás egynéhány olyan betegen, akik a szanatóriumból eredménytelenül, lázasan, de pár kilogramm súlygyarapodással tértek vissza. Kimerült, elgyengült, agyonhajszolt, nem reactioképes szervezetek ingertherápiára nem alkalmasak. Összesen 114 beteget kezeltem. Ezek közül 66 nő, 48 férfi. Kor szerint 16—50 év köztiek, de túlnyomórészt 18—30 évesek. A betegeket a vezetésem alatt levő IV. sz. belosztályról gyűjtöttem össze és válogatás nélkül vettem kezelésbe. A kezelés első felében betegállományban tartottam őket, otthon rendszeresen mérték lázmenetüket s azt e célra nyomtatott táblázaton vezették. Hetenként kétszer, vagy háromszor ellenőrzésre jelentkeztek, amikor controllhőmérőzést végeztem. Az így állandóan ellenőrzött lázmenetet görbébe fektettem, a lázlapokra a betegek röntgenleletét, a kezelés menetét, a köpetvizsgálat eredményét és a testsúly adatait rávezettem. Minden egyes lázlapról fényképfelvételt, illetve diapositivet készítettem. Hangsúlyozom, hogy ezek a betegek ambuláns kezelésben részesültek, otthonukban lehetőleg pihentek, de őket rendszeresen fektetni, valamint hygenikus viszonyukat ellenőrizni vagy javítani, táplálkozásukat befolyásolni nem tudtam. Kezelésük ideje alatt semminemű más kezelésben, még roborálásban sem részesültek, tehát úgy a testsúlygyarapodás, mint folyamatuk javulása csak e kezelésel hozható összefüggésbe. Természetesen voltak köztük olyanok, akik rendszeresen feküdtek, ellenőrzés nélkül is pihentek, mert erre otthonuk is lehetőséget nyújtott, de sajnos a többségnek sem erre, sem bőségesebb táplálkozásra lehetősége nem volt. 5—6, sőt 8—9 tagú egy szoba-konyhás lakásban lakó családok nem a ritkább esetek közé tartoznak. A 114 beteg közül egy hashártya, egy csont és egy gégetuberculózis, a többi 111 tüdőfolyamat volt. Az említett három extrapulmonális folyamat is kisebb-nagyobb kiterjedésű tüdőfolyamathoz társult. A tüdőfolyamatok súlyosságuk szerint megoszlanak. Kezeltem úgy könnyű, mint középsúlyos és kimondottan súlyos folyamatokat. A gégegümőkóros betegemnek súlyos tüdőfolyamata is volt. Lázas, lefogyott, köpete erősen positív volt. A kezelés folyamán panaszmentessé vált, köpete negatív lett, meghízott és gégefekélye meggyógyult. Kortörténete: K. B. 25 éves csemegekereskedő, 1928. tavaszán néhány napig vért köpött, lázas volt, köhögött, háta fájt, oldala szúrt, izzadt, étvágytalan volt és fogyott. Néhány hétig nem tudott dolgozni. A nyár folyamán javult, ismét munkába állt, de folyton gyengült könnyen fáradt, köhögése fokozódott. 1929. februárban ismét vért köpött, rekedt lett. Jelen állapota erősen lefogyott, anaemiás, fejlett csontrendszerű férfi. Jobb csúcs tompult, bal rövidült, mindkét csúcson, valamint a jobb kulcs alatt hangos, megnyúlt kilégzés és apró finom ropogás hallható, rekedt, alig érthető. Gége lelet: Ulcus r. interaryt. spec. Röntgen: jobb csúcs és kulcs alatt confluáló, a bal kulcs alatt apró gócos infiltratio. Hilusok infiltráltak. (Russo). Koch + + -). Testsúly: 59 kgr., hőmérsék 37.8—37.9-ig. Kombinált kezelés savó + vérinjectio felváltva) márc. 11-től máj. 27-ig; márc. 24 után teljesen láztalan, 4 kilogrammot hízott, köpete negatív, köhögése megszűnt, gégefekélye meggyógyult. A csonttuberculosisban szenvedő betegemnek szintén volt tüdőfolyamata. Ezt az esetet azért említem meg külön, mert a beteg jelentkezésekor, amikor az olecranon fejében jókora babnyi carieses góc volt megállapítható, a tüdőkről készült felvételen, bár a klinikai tünetek egy csúcsfolyamat árnyékát előrevetették, csak tömött és köteges hítusokat lehetett megállapítani. Néhány hét alatt azonban jóformán szemünk láttára mindkét kulcs alatt kölesnyi-lencsényi gócos infiltráció képződött. Az addig eltelt idő alatt csontfolyamata a kar nyugalombahelyezése ellenére sem javult, sőt fájdalmai fokozódtak. A folyamat csak akkor vált fájdalmatlanná, miután tüdőfolyamata miatt kezelésben részesült. Úgy a csont, mint tüdőfolyamata teljesen gyógyult, 9 kilogrammot hízott. Kortörténete: V. T.-né 24 éves. 1928. nyarán a jobbkönyökben egyre fokozódó fájdalma támadt. Egyidejűleg lázas lett (37.2 —37.8). Szeptember elején kezdett köhögni, fokozódó karfájdalma miatt már nem tudott dolgozni. Lefogyott, keskeny, lapos mellkasán lényegesebb fizikális elváltozás nincs. Mindkét csúcson és kulcs alatti tájon kifejezetten érdes megnyúlt kilégzés hallható. A jobb kulcs alatt néha 1—2 ropogás. A karról készült röntgen felvételen, az olecranon csontszövetében jókora babnyi absorptiós góc észlelhető. (Russó). Rontogén: csúcsok, tüdőmezők tiszták, hilusok kifejezetten durva, köteges rajzolatúak. 3 hónap után megismételt felvételen: mindkét subapexben finom köteges rajzolat, a kötegek mentén több apró kölesnyi, lencsényi góc. Mindkét hilus infiltrált, perihilarisan több apró góc. (Russo). Intramuscularis vérinjectiós kezelésben részesült, II. hó 25. -XI. hó 25-ig. (Nyári megszakítással). Karfájdalma, hátfájása, köhögése, láza megszűnt, 9 kilogrammot hízott. Röntgen-kontroll: (1929. XII.) jobb csúcs légszegény, gócos infiltratio nincs, hitus tömöttebb, szélesebb. (Russo). A hashártyagümőkóros betegem majdnem három évig szenvedett betegségében. Négy hónapi szanatóriumi kezelés után is változatlan állapotban tért hozzánk vissza, testsúlya és ereje csökkenésével láza folyton fokozódott, s állapotán semmi, eddig ismert eljárással nem tudtam változtatni, ismételt Röntgen besugárzással sem. A savó kezelésre is eleinte alig reagált, láza makacsul tartotta magát és én, bár a beteg folyton javuló közérzetről, fokozódó étvágyról, a hasűri fájdalmak csökkenéséről számolt be, a kezelést a láz makacs viselkedése miatt félbeszakítottam. Néhány hét múlva a beteg önként kérte, hogy kezelését folytassuk, mert félbeszakítása óta lényegesen rosszabbul érzi magát. Pár héttel az újra elkezdett kezelés után a láz valóban megingott, csökkenni kezdett. Fokozatosan megszűntek a bélzavarok, a beteg súlycsökkenése megállt, a has puffadtsága és érzékenysége, úgyszintén a hasban levő daganat eltűnt és a láz teljesen megszűnt. Kortörténete: K. G. 25 éves nőbeteg. 1927. végén 1928. elején tüdőfolyamata miatt 4 hónapig szanatóriumban feküdt. Hátfájása, köhögése javult, de láza nem szűnt meg. Időközben hasában itt-ott rendszertelen fájdalmak támadtak. Hasa megpuffadt, székelése rendetlenné vált, hol székrekedése, hol hasmenése volt. Enni nem tudott, émelygett és fogyott. Hőmérsék: 37.5—38.1-ig. Erősen lefogyott. Nyakán sok lencsebab nagyságú mirigy. Csúcsok tompultak. Felettük elöl-hátul hangos kilégzés. Crepitatio nem hallható. Szívhangok tiszták. Has puffadt, feszes, mindenhol érzékeny, de különösen a coecum tájon. Ascites nem mutatható ki. V. hó 1-én röntgen besugárzás úgy a coecumra, mint az egész hasra. A próbareggeli achlorhydriás. Röntgen: sima contura ptosisos gyomor. Duód, bulb, szabályos, jól teledik. 3 óra múlva a gyomor üres, coecumtáj nyomásra érzékeny. Mindkét csúcs retrahált és fedett; mindkét subap.-ban fibrosis infiltratio, hilus köteges. 1928. augusztusban a coccum felett ökölnyi resistentia támadt,, amire ismételt röntgen-besugárzást kapott. Novemberben a köldök körül jókora tenyér nagyságú szabálytalan resistentia keletkezett. Ezek után 1928. november 17-én savókezelést kezdtem, ami megszakításokkal 1929. XI. hó 13-ig tartott. A beteg teljesen meggyógyult. Láztalan lett, 4,5 kilogrammot hízott, férjhez ment. E három esettel kapcsolatosan csak a beszámolás puszta tényét jelentem be és nem szándékszom csak egyes esetekkel bizonyítani az extrapulmonális folyamatoknak ezúton való gyógyíthatóságát. Koch positív folyamatot összesen 29-et kezeltem, 24 negatívvá vált. Érdemes figyelemmel kísérni a képet, mely górcső alatt élénkbe tárul. A kezelés előtt még egyenletesen festődő pálcikák, a savókezelés folyamán mintha nem vennék fel egyenletesen a festéket, általában sokkal halványabban, vagy csak alig festődnek s néha csak a két póluson ülő és még mindig jól festődő granula sejteti a pálcikatestet. Majd összeverődve, összecsapzódva találjuk őket, mikor is már valóságos törmelék benyomását keltik. A tüdőfolyamatok kezelése közben már mindjárt a kezelés első felében, általában a második hét végén, a harmadik hét folyamán legszembetűnőbb a láz megingása, csökkenése és a közérzet javulása. A közérzet javulását közvetlenül az étvágy javulása s ezzel kapcsolatosan a testsúly gyarapodása követi. Ezután javulnak a klinikai tünetek, normális érték felé száll a vérsejtsülyedés, majd csökken, vagy teljesen megszűnik a mell és oldalszúrás, a hátfájás, ami legtöbb betegnek főpanaszát képezi. Észleltem azonban olyan betegeket is, akiknek hátfájása 751