Orvosi Hetilap, 1930. október (74. évfolyam, 39-42. szám)

1930-10-04 / 39. szám

1002 ORVOSI HETILAP 1930. 39. szá jadékkal rendelkező hosszú, karcsú tubát találunk, úgy az jellemző a nem fertőzéses eredetű gyulladásra. A jódinjectió káros körülményeit tanulmányozván, mi is úgy képzeljük, hogy vannak esetek, amikor a jódinjectióval egyidejűleg bacteriumos fertőzés is történt, de vannak tuda elváltozások, melyeket fertőzés nélkül csupán a jódinjectiónak maró hatása okoz. Ez utóbbiak azok az esetek, amikor jódinjectió után méhenkívüli terhesség lép fel anélkül, hogy az illető tudomása szerint előzőleg valamely gyulladásos betegségen esett volna át. A méhbe fecskendezett jódnak ez a maró hatása úgy látszik gyakran fordul elő és sokszor ez az oka az utóbbi időben annyira felszaporodott meddőségeknek és méhenkívüli terhességeknek. Ebben a feltevésemben megerősít következő két esetünk : 1. eset: V. M. 26 éves, nullipara. 4 évvel ezelőtt terhessége megszakítása céljából jódinjectiót kapott. Utána heves görcsei voltak. Azóta meddő. Mensese 4 hetenkint jelentkezik, görcsökkel, közepes vérveszteséggel. A felvételi vizsgálatnál rendes nagyságú méhet találunk retroflexióban. A b. o. függelékek kissé érzékenyek, i. o. a méh környezete szabadnak látszik. Tekintve azt, hogy a betegnek sterilitásán kívül retroflexiója is van, kívánságára hasmetszést végzünk. A műtét alkalmával azt látjuk, hogy a rendes nagyságú méh mellett a jobboldali tuba proximalis és középső harmadának határán orsószerű megvastagodást mutat. A tuba egyébként karcsú, sima felszínű, fimbrialis szájadéka szabad. A göbösen megvatagodott tubarészt kimetszük, a két visszamaradott tubavéget pedig a folytonosság helyreállítása céljából endo- end anastomosis módjára egyesítjük oly módon, hogy a mesosalpinx sebének elvarrása után a két tubacsonk serofáját összevarrjuk. Minthogy a distalis tubarész a fimbriális szájadékkal együtt ép volt, ez az ellátási mód ígérkezett a legjobbnak. Súlyt helyeztünk arra is, hogy ne bolygassuk meg az épnek látszó centrális tubarészletnek a méhbe szájadzását. A méhet Doloris szerint ventrofixáltuk, a b. o. tubán pedig salpingostomiát végeztünk. A kimetszett tubarészletet Buday professor vizsgálta meg, lelete a következő: ,,A kimetszett tubarészlet 1.7 cm hosszú és 0.7—0.9 cm vastag. Felülete sima. Átmetszetben változó nagyságú excentricus lument látni, körülötte vérzéssel és tömött hegszerű szövettel. Ezen tubából több helyről vizsgáltunk haránt átmetszetet. Normális csillagalakú tubalument centrális elhelyezkedéssel sehol sem láttunk, hanem majdnem minden átmetszetben több hámmal kibélelt üreg látszik, amelyek között a tulajdonképeni eredeti tubalument felismerni nem lehet. A kimetszett rész közepe tájáról való metszetben pl. hét üreg látszik, amelyek köralakban helyezkednek el a teljesen solid lumen nélküli centrális rész körül. Itt azt a benyomást kapjuk, mintha a tubaredők a központban teljesen összeolvadtak volna és a központi ár obliterálódott, míg a redők mélyét képező tasakok elkülönítve visszamaradtak. Más átmetszeteken azonban a különböző lumenek egymástól nagy távolságban vannak és nem ritkán mélyen beleterjednek a tuba izomrétegébe, majdnem egészen a serosáig. Egy másik különlegessége ezen hengerhámmal kibélelt üregnek, hogy körülöttük hiányzik a szokott laza cytogen szövet, hanem a hengerhám majdnem közvetlenül tömör, sejtszegény rostszöveten ül, amelyben fibroblastok mellett lymphocyták is vannak elhintve. Igen gyakran a hengerhám alatt tekintélyes vérbeszűrődés van, amely majdnem mindegyik lumen körül fellelhető. A tubalumeneket elválasztó kötőszövetben sok helyen sima izomnyalábokat is lehet látni. Az orsószerű megvastagodás széleiben egységesebb nagy lumen van, azonban a szokott tubaredek itt is hiányoznak, vagy csak nagyon alacsony durványos fokban mutatkoznak, ellenben a lumen körüli kötőszövetben egyik oldalon csöves mirigyek vannak, amelyek hasonlítanak a méh mirigyeihez.'' Ezen esetben tehát a jódtinctura helyi hatására a csomós megvastagodás területén tönkrementek a tuba nyálkahártyaredői, a redők összetapadása folytán pedig a lumen megszűkült és többszörössé lett. Emellett az ú. n. salpingitis isthmica nodosa, illetve endometriosis externa és interna jelei is megtalálhatók. Amellett, hogy a nyálkahártya roncsolását az előrement jódbefecskendezésnek kell tulajdonítanunk, az elváltozásnak aránylag kis helyre való localisálódásán kívül az a körülmény is szól, hogy a tuba egyébként karcsú, szabad, fimbrialis szájadéka ép volt, a jódinjectió pedig a kórelőzményben igen szembeszökően, heves görcsökkel jelentkezett. A salping nodosára vonatkozólag R. Mayer kiterjedt vizsgálatai alapján azt állítja, hogy a tubának a méh nyálkamirigyeihez hasonló elváltozásai lehetnek ugyan veleszületettek, de burjánzásukhoz minden esetben gyulladásos inger is szükséges. A heterotop endometrium mirigycsoportoknak klinikai jelentősége szerinte kettős. Részben erős burjánzásukkal megszűkítik a tuba lumenét és ezáltal sterilitáshoz vezetnek, másrészt a pete tubaris megtapadását segítik elő. Schroeder szerint a legtöbb szerző megegyezik abban, hogy ezek az elváltozások, melyek leginkább a tuba uterus felé eső részén észlelhetők, mindig gyulladásos alapon keletkeznek és semmi közük a Gaertner-féle járat maradványiból keletkező adenomyoma képződményekhez. 2. eset: N. J. 25 éves nullipara, elmondja, hogy házassága első hónapjában 5 napos menses késés miatt jódinjectiót kapott, mely után igen heves görcsei voltak. A görcsök további 4 héten át ismétlődtek, 2—3 naponkint vérzéssel. Későbbi mensesei is késéssel és erős görcsökkel jelentkezik. A betegnél hosszas konservatív kezelés után 1928. ápr. 28-án ventrofixatio céljából hasmenést végeztünk. A műtét alkalmával a jobb tuba centrális harmadában babnyi göböt tapintottunk, amit azonban nem távolítottunk el. A műtét után a havibaj rendeződött és a beteg október 25-ig egészséges is volt. Ekkor 4 napi havibaj késés után hirtelen erős görcsök léptek fel nála. Apróbb hőemelkedések miatt hosszabb észlelés után 1928. nov. 26-án i. o. méhenkívüli terhelési diagnosissal került műtétre. A terhes jobb tuba centrális harmadában levő göböt és a vele szomszédos tubarészletet 6 cm. hosszúságban eltávolítottuk és szövettani vizsgálat céljából Buday professor úrhoz küldtük. Lelete a következő: „Beküldetett kb. 6 cm hosszú tubarészlet, melynek a méh felöli része mintegy 7 mm átmérőjű s ilyen vastagságban folytatódik 13 mm hosszúságban, ezután elég hirtelen csomósan megvastagszik s ezen részlet 1 cm átmérőjű a tuba hosszára harántul, másik irányban valamivel kisebb, tömött tapintatú. Ezután a tuba az abdominális rész felé kissé megvékonyodva folytatódik, majd hirtelen széttárul és egy majdnem ezüst forintnyi, szakadozott szélű tubafelületet látunk, amely egyenetlen szemcsés és fedve van barnás-vörös tapadó véralvadékkal. Szövettani vizsgálatra kimetszettünk a tubának a vékonyabb méhi részéből, azután a csomós megvastagodásból és az abdominális véralvadékkal fedett részből. I. eset.