Orvosi Hetilap, 1933. június (77. évfolyam, 22-25. szám)

1933-06-03 / 22. szám

m ORVOSI HETILAP 1033. 22 sz. narkosisnak épen a gyermeksebészet a legszebb és leg­­hálásabb területe. Ebben az impressiómban azután a sa­ját tapasztalataim is megerősítettek. Általánosan ismert dolog, hogy az avertinnarkosis­­nak egyik legnagyobb előnye a psychére gyakorolt kí­mélő hatásában, a narkosissal járó psychikus trauma ki­kapcsolásában áll. Ez a jó tulajdonsága az avertinnar­­kosisnak a felnőttsebészetben is igen értékes, de való­sággal megbecsülhetetlen a gyermeksebészetben. A kis gyermekeknek az altatástól borzasztó rettegése, kétség­­beesett védekezésük és sokszor paroxysmusig fokozódó izgatottságuk olyan lelki insultust jelent, melynek a jövőre is kiható ártalmas következményei lehetnek. Ezért minden nagyobb gyakorlatú gyermeksebész régóta hiányát érezte olyan érzéstelenítő eljárásnak, mely a szokásos inhalatiós narkosisoknak ezzel a nagy teherté­telével nem bír. Az avertinnarkosis ebből a szempontból valóban ideálisnak nevezhető. Osztályomon a legtöbb gyermeknek sejtelme sincs arról, hogy operálni fogjuk, mert műtét előtt Vikt­órával még a kórteremben meg­kapja az avertincsőrét, melyet olybá vesz, mintha rendes beöntés volna, utána néhány perc múlva elálmosodik, majd rövidesen mély álomba merül. Ilyenformán a mű­tét előkészületei legteljesebb nyugalommal, minden emotio nélkül végezhetők el, s a fogékony gyermeki lé­lek nem őriz meg olyan benyomásokat, melyek egy ké­sőbbi neurosis alapjául szolgálhatnak. Teljesen igaza van Drachternek s ez a mi tapasztalatunk is, hogy az avertin bevezetése óta a sebészeti osztály kis betegei kö­zött nyugodtabb, örömteljesebb hangulat uralkodik, mint azelőtt. Az avertinnarkosis egy másik nagy előnye a nar­­kosis kellemetlen mellék és utóhatásainak úgyszólván teljes hiánya. Sikerük­ avertinnarkosis esetén a gyermek műtét alatt teljesen nyugodtan viselkedik, hiányzik az esetleges öklöndözés, hányás, csuklás, nyálazás és kö­högés, ami az aethernarkosist sokszor oly kellemetlenné teszi. Postoperatív hányás is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hörghurut és egyéb tüdőcomplicatiók alig fordulnak elő. A gyermekek a hosszú narkosisból frissen jó közérzettel ébrednek, émelygés, felböfögés és egyéb gyomortünetek teljesen hiányoznak. Saját eseteim közül hányás csakis az aethernarkosissal combinált esetekben jelentkezett, mindössze 5 esetben, enyhe lefolyású bron­chitis 2 volt, ugyancsak a vertinaetihernarkosis után köny­­nyű pneumonia pedig egy esetben lépett fel. Ezzel szem­ben aránylag gyakran (kb. 25%-ban) észleltünk az ébre­dés kezdetén kisebb nagyobb fokú nyugtalanságot, mely néha 1—2 óráig is eltartott és néha erős jactatlóval járt, úgyhogy a gyermekek fokozottabb felügyeletére volt szükség. Az avertinnarkosis további kitűnő tulajdonsága az el­járás technikájának nagy egyszerűsége. Mi az avertincső­rét egyszerű 100 ccm-es record fecskendő és jól beolajozott vastagabb Neláton katheter segítségével adjuk be, te­hát semmiféle speciális készüléket nem használunk, de ilyenre nincs is szükség. Külön narkozisáló orvosunk nincs. A műtét alatt esetleg szükséges állkapocsluxálást, valamint aetherpetnarkosist az erre begyakorolt segéd­­műtősnőnk végzi. Az avertinnarkosis különös előnye még a gyermek­­sebészet szempontjából, hogy az itt oly gyakori nyul­­a­k és farkastorokműtétek végrehajtását rendkívül meg­könnyíti. A műtő sokkal kényelmesebben dolgozik, mert nincs útban a narcotiseur az ő szerszámaival és nem kell a műtétet az itt sohasem egészen tökéletes inhalatiós narkosis zökkenés miatt minduntalan félbeszakítani. A jól sikerült avertinnarkosisban nagy öröme telik a műtőnek és munkatársainak, a nyugodtan, rózsás arccal mintegy egészséges álomban szendergő gyermek szinte aesthetikailag szép látvány. Ha tehát az avertinnarko­sis mindig ilyen ideálisan sikerülne és ha minden eset­ben tiszta avertinnel lehetne teljes és mély bódulatot elő­idézni, akkor — legalább is a gyermeksebészetre vonat­kozólag — a tökéletes narkosis problémája egyszer és mindenkorra meg volna oldva. Sajnálattal kell megvallalnunk, hogy ettől az ideáltól még igen messze vagyunk. Az avertinnarkosisnak mint minden más érzéstelenítő módszernek, nemcsak előnyei, de hátrányai és veszélyei is vannak, bár már itt leszögez­hetjük, hogy ezek a hátrányok és veszélyek a gyerme­kek narkosisában távolról sem oly nagyok, mint a fel­nőttekében. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy tapasztala­taim szerint az avertin a gyermeksebészetben is első­sorban basisnarkoticum, mert a teljes narkosis az esetek jó részében csak aether pótlással érhető el. Eseteinkben ez 521/2.%-ban volt szükséges, ahol azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kezdetben a kellő tapaszta­lat hiánya, technikai hibák és túl alacsony adagolás miatt olyan estekben is kellett aethert adnunk, melyek­ben talán elkerülhető lett volna. Ki kell továbbá emelnünk, hogy a legtöbb esetben igen kis mennyiségű aether fogyott el, az esetek túl­nyomó részében, 80%-ban még 1 órás és annál hosszabb műtétekben is kijöttünk 3—20 g aetherrel, ennél na­gyobb adagokra csak kivételesen volt szükség. A maxi­mális aetherfogyasztás volt 1—1 esetben 100 g illetve 120 g, ezek azonban avertinre teljesen refractaer gyer­mekek voltak. Ilyen minimális adagok mellett az inhalatiós narko­sis ismert kellemetlenségei: az excitatiós stadium, a mű­tét alatti nyálazás, csuklás, öklöndözés, hányás stb. nem jutnak érvényre és postoperative is csak 5—6 eset­ben észleltünk az aethernarkosisra visszavezethető je­lentéktelen és rövid ideig tartó gastrikus tüneteket. Mi épen ezért, mert a kis netheradagok hozzáadásának semmi számbavehető hátrányát nem tapasztaltuk, nem is tö­rekszünk mindenáron teljes avertin narkosisra, hanem minden olyan esetben, ahol már a műtét megkezdése előtt erősebb ingerekre, így pl. a bőrnek aetherrel lemosására nyugtalanság jelentkezik, még a bőrmetszés előtt meg­kezdjük az aether csepegtetését. Ilyenkor több ízben azon kellemes meglepetésben vol részünk, hogy mindössze a bőrmetszéshez volt 25—30 csepp aetherre szüség, míg a műtét további részét tiszta avertinnarkosisban végeztük el. Az elmondottakból tehát az következik, hogy mi az avertint facultativ basisnarkoticumnak tekintjük. Nem megyünk tehát annyira, mint Butzengeiger és mások, akik az avertint elvileg és kötelezőleg csakis mint ba­sis na­rk­oti­cu­m­ot acceptálják és ennek megfelelő alacso­nyabb adagban alkalmazzák, hanem mi józan határok kö­zött, mérsékelt, még nem veszélyes adagolással törekszünk a teljes narkosisra, de rögtön áttérünk az aetherre akkor, ha a gyermek nyugalanságából látjuk, hogy ideális narkosisra már nem számíthatunk. Az aver­tinnarkosisnak aetherrel combinatióját fiaskónak nem tekinthetjük, mert az avertinnek még így is elég olyan előnye marad, melyek alkalmazását indokolttá teszik. Ezen felfogásunkkal teljes ellentétben áll Sievers állás­pontja, ki a lipcsei gyermeksebészeti klinikán 2800 gyermeket operált avertinnarkosisban és meggyőződéses híve az aetherpótlásnélküli tiszta avertinnarkosisnak. Szerinte minden olyan avertinnarkosis, mely inhalatiós bódítással kiegészítésre szorul, ab ovo meghiúsultnak tekinthető- Eseteinek 95%-ban­­tényleg aetherpóttlás nél­kül is teljes avertinnarkosist tudott elérni, amióta az általa inaugurált u. n. intervallumnarkosisra tért át. Ezen narkosisnak az a lényege, hogy ha az első

Next