Orvosi Hetilap, 1934. április (78. évfolyam, 14-17. szám)
1934-04-07 / 14. szám
298 ORVOSI HETILAP 1934. 14. sz. pedig — 2 Y novatropinnal — a bélmozgások teljes megszűnését okozza. Hasonlóképen a papaverinből és eupaverinből 0.10—0.15 mlg — 2.0—4.0 Y atropinmethylbromiddal, vagy atropinsulfattal együtt adva — olyan erős hatást fejt ki, mint egymagásban 0.30 mg. Tehát ezen kísérletek újból azt bizonyítják, hogy a papaverin és atropin-származékok között fokozódó Synergismus van. Azon törekvésünk azonban, hogy ezen combinatiók hatását más görcsoldó hozzáadásával erősítsük, negatív eredménnyel jártak, sem diallylbarbitursavval, sem sevenallal, sem pyramidonnal, sem novocainnal vagy theophyllinnel nem sikerült a hatást növelni. Ebben a tekintetben némi eredményt csak a codeintől és narkotintól láttunk, amennyiben a perparint és a novatropint tartalmazó combination ezen alkaloidáknak önmagukban hatástalan adagjával együtt adva — a kísérletek nagy részében, de nem mindig, erősebben hatott, mint ezek nélkül. A második kísérletsorozatban 1.0 mg pilocarpinnal és 0.5 mg physostigminnel a bélkacsán a vagusvégződések izgatásával maximális görcsöt okoztunk s vizsgáltuk a görcsoldók hatását. Ezt a görcsöt a perparinból 0.20— 0.25 mg, az eupaverinből és papaverinből 0.50—0.55 mg képes 80—100%-nyira oldani. Természetesen erre a görcsre a novatropin igen erősen hat, 4—5 Y is teljesen oldja, 1.5 Y azonban egymagában hatástalan. S ez a kis adag mégisképes erősen fokozni a perparin hatását, amennyiben ezzel együtt adva a perparin hatóanyagának 14 része, 0.05 mg, is teljesen oldja a görcsös állapotot. Egyéb anyagoknak elősegítő hatását itt nem sikerült észlelni: a perparin 0.10—0.50 mg diallylbarbitursavval, sevenallal, vagy pyramidonnal együtt adva,, rendszerint nem hat erősebben, mint egymagában. Hasonlóképen nem javítja a hatást lényegesen az ephedrin, a coffein, a narkotin sem, úgyhogy a legerősebb hatást a perparin—novatropin combinatio adja s ennek hatását további anyagok hozzáadásával fokozni nem sikerült. Teljesen azonos viszonyokat találtunk a papaverin, vagy eupaverin és atropin combinatiókra vonatkozólag is; az atropin sulf. 4.0—5.0 V adagban oldja el görcsöt, 0.1 mg papaverin vagy eupaverin jelenlétében — amelyek magukban hatástalanok — azonban már 1.5—2.0 - atropin is teljesen megszünteti a görcsös állapotot. Tehát igen jelentékeny hatásfokozódás mutatkozik ezen synergismusban, melyet azonban tovább erősíteni, pl. diallylbarbitursavval nem sikerült. A harmadik sorozatban 5.0 mg BaCk-al idéztünk elő bélgörcsöt. Ezt a papaverinszármazékok kb. ugyanazon adagokban képesek oldani, mint a pilocarpin-physostigmin görcsöt. Természetesen azonban az izomzatra ható BaCh-al szemben a tropeinek legalább 100-szor gyengébben hatnak, mint a pilocarpinnal szemben: a görcsös állapotnak, többnyire nem is tökéletes oldódását, csak 0.d.0.8 mg atropinnal tudtuk elérni. Ennek ellenére igen jelentékenyen fokozzák a papaverinszármazékok hatását, így: 0.08 mg perparin 0.8 Y atropinnal teljesen oldotta a görcsöt. Hacsak akkora adagot vettünk, hogy a görcs csak 70—80%nyira oldódott, akkor ezt a hatást codeinnek és narkotinnak (0.15 mg) hozzáadásával sikerült 100%-ra kiegészíteni. Hasonlóképen a görcsoldást teljessé tudta tenni 0.2 mg diallylbarbitursav, vagy sevenal hozzáadása is. De ha a perparinból és atropinból olyan kis adagot vettünk, hogy hozzáadásukra a görcsös állapot csaknem változatlan erősségben fennmaradt, akkor ezt sem a narkotin, codein, sem diallylbarbitursav, vagy sevenal erősíteni nem volt képes. A papaverinből 0.2 mg 20—30%-kal 0.4 mg 60—100 %-kal oldja a BaCh görcsöt. Ezt a hatást is fokoza az atropin, amennyiben 0.10—0.20 mg papaverin 1.0—10.00 atropin jelenlétében teljesen oldja a görcsöt. Minthogy az egyes bélkacsok érzékenysége között igen nagy különbségek vannak , csakis egyidőben, párhuzamosan végzett kísérletek hasonlíthatók valamennyire biztosan össze, de még így sem lehet teljesen egybevágó eredményeket kapni. Éppen ezért, ha arról akarunk meggyőződni, hogy egy harmadik anyagnak van-e elősegítő hatása a papaverin-atropincombinatio görcsoldására, akkor legbiztosabban úgy járunk el, hogy előbb az atropint és papaverint hozzáadjuk a bélkacshoz, megvárjuk, hogy ezek mennyire oldották a görcsöt s azután hozzáadva a harmadik vizsgálandó anyagot, nézzük, hogy volt-e képes az előbbiek hatását megjavítani. így győződhetünk meg arról a legjobban, hogy pl. diallylbarbitursavval (0.1—0.2 mg) a hatást elősegíteni vagy egyáltalában nem lehet ,vagy csak egészen korlátolt mértékben. Bár sokféleképen megismételtük a kísérletet, variáltuk az adagokat — megpróbáltuk azokkal is, melyeket Gordonoff ír elő —, fokozódó synergismust csakis az atropin és papaverinszármazékok között találtunk ,ezen combinaticik hatásának javítását további anyagok hozzáadásával jelentősebb mértékben elérni nem sikerült. Végül az utolsó kísérletsorozatban az újabban forgalomba került keverékeket hasonlítottuk össze a normális bélmozgásokra és az 5.0 mg BaCk által előidézett görcsös állapotra gyakorolt hatásuk erőssége tekintetében. Az alábbi táblázatban azokat a concentratiókat tüntettük fel, melyek a normális bélmozgások amplitúdóját 50%-kal csökkentik és azokat, melyek a BaCk görcsöt 90—100%nyira oldják. A kísérleteket perparin, papaverin és eupaverin L% novatropint, illetve atropint tartalmazó keverékével, továbbá gastrettennel (25.0 mg papaverin + 20.0 mg diallylbarbitursav + 0.5 mg. atropin sulf.) és eupaconnal (30.0 mg eupaverin + 150.0 mg pyramidon + 0.3 mg atropinmethylbromid) végeztük. Az öt keverék közül a perparin—novatropin bizonyult a legerősebbnek, a papaverint és eupaverint tartalmazók kb. 2.5-szer voltak gyengébbek. Ez megfelel annak a hatékonyságbeli különbségnek, mely a perparin és papaverin-eupaverin között fennáll. A gastretten és eupacon az előbbieknél kb. annyival voltak gyengébbek, amennyivel csökkent a készítmények százalékos papaverintartalma. Ez is tehát azt bizonyítja, hogy a görcsoldó keverékekben lényeges szerepet csak a papaverin és atropin derivatumok játszanak, ezek mennyiségével és hatékonyságával arányos a praeparatumok erőssége, ellenben egyéb anyagok, melyeket az ilyen praeparatumok tartalmaznak, a hatást lényegesen nem segítik elő. Ezt valószínűleg csak olyan gyógyszertől várhatnék amely a sympathicus idegvégek izgatásával erősen képes a bélműködést gátolni, anélkül, hogy a vérnyomást fokozná. Az ilyenszerű hatású ephedrin, mely Dirner kísérleteiben mint a bronchusizomzat görcsét oldó Normális bélműködést gátló conc. Relatív hatás erőssség BaCb görcsöt oldó conc. Relativ hatás erősség A készítmény papaverin deriv.tartalma Perparin novatropin 1 : 1,000.000 14.1 1 :600.000 12.0 99% Papaverin -f- novatropin 1 : 400.C 00 5.7 1:250.000 5.0 99% Eupaverin ~b atropin 1 :400.000 5.7 I : 250.000 5.0 99% Gastretten 1 :250.000 3.G 1 : 150.000 3.0 55% Eupacon 1 : 70.000 1.0 1 : 50.000 1.0 16.4%