Orvosi Hetilap, 1935. május (79. évfolyam, 18-21. szám)

1935-05-04 / 18. szám

79. évfolyam 18. szám Budapest, 1935 május 4 Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alakította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSKIY MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Mansfeld Géza: A thyroxin hatásának helye és módja a szervezetben. (491—497. oldal) Kelemen István : Adatok a terhességgel összefüggő bénulásos agyzavarok és szívbaj kérdéséhez. (497—501. oldal) Alföldy Jenő: Bakteriológiai adatok a fajlagos középfül­­gyulladások kóroktanához. (501—503. oldal) Erdős József: Máj- és gyomorkészítmények biológiai beállí­tásáról. (503—504. oldal) Horváth János és Mansfeld Ottó: Adatok az adnexitisek és gyulladások protein és vaccin kezeléséhez. (504—506. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (69—72. oldal) Ottenstein Berta: A fermentek kérdése a dermatológiában. (506—508. oldal) Tóth Zoltán: Gerincvelői érzéstelenítés után támadt szem­izom­bénulás (508—509. oldal) Lapszemle: Belgyógyászat­­— Sebészet — Szülészet — Szemé­szet — Gyermekgyógyászat — Urológia — Bőrgyó­gyászat (509—511. oldal) Könyvismertetés (511 —512. oldal). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (512—515. oldal) Szendy Károly: Budapest fürdőváros jövője. (515—517. oldal) Manninger Vilmos : A Magyar Orvosi Nagyhét (MON) napi­rendje. (517. oldal) Vegyes hírek (517. és a borítólap 3. oldalán). Melléklet: M. O. N. üléseinek napirendje és vitakérdéseinek referátuma. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Erzsébet Tud. Egyetem gyógyszertani intézetének közleménye. A thyroxin hatásának helye és módja a szervezetben.* Irta : Mansfeld Géza dr., egyet. ny. r. tanár. A pajzsmirigyhormon támadáspontjának kérdése alig tízesztendős. Annyira természetesnek látszott, hogy a pajzs­mirigy valamely hatásos anyagot ad le a vérnek és ezáltal sietteti a sejtekben az égéseket, hogy a hatás peripheriás voltában nem igen kételkedtek. Ellingert vizsgálta meg először e kérdést madarak vérsejtjein és bár azt találta, hogy pajzsmirigykészítmények fokozták azoknak Warburg szerint mért oxygenfogyasztását, szerinte ezt a fokozást nem a pajzsmirigy hatóanyaga, hanem a mirigykivonatok­hoz kevert éghető anyagok okozták. Meggyőzőbbek voltak Fleischman­nak a tiszta thyroxinnal végzett vizsgálatai, melyek ugyancsak negatív eredménnyel jártak. E fontos megállapítások óta többen vizsgálták túlélő szövetsejteken Warburg eljárásával a thyroxinhatást, így Singer és Rein­­wein, 3 Paasch és Reinwein, 4 Anselmino, Eichler és Schloss­mann, 5 részben negatív, részben bizonytalan eredménnyel. Ez a váratlan és meglepő megállapítás azt a gondolatot kel­tette, hogy talán nem is az égések peripheriás fokozásáról, hanem inkább a központi idegrendszerre irányuló izgató hatásról van szó és hogy a fokozott égéseket talán fokozott beidegzés hozná létre. Ez az elgondolás, melyre még visszatérünk, nem volt azonban tekintettel arra, hogy más módszerekkel a thyro­­xinnak legalább is egy peripheriás hatását, éspedig az ú. n. oxygenmentes oxydatiók fokozását. Lipschitz és Adler,6 * A pécsi Egyetem tudományos egyesületének Orvosi Szakosztályában március 11-én és a bécsi Biológiai Társaság február 4-i ülésén tartott előadás. Bár a cikk kísérleti kutató munka, eredményeinek nagy hordereje miatt itt tartottuk szükségesnek orvosközönségünk­kel megismertetni. Sz. Neuschloss,­­ azután Ahlgren 8 és Euler 9 biztonsággal meg­állapították. Nagyon figyelemreméltóak voltak e szempont­ból Rohr­er 10 kísérletei Asher intézetéből és Diesel 11 vizsgá­latai a Warburg-féle intézetből, melyek azt mutatták, hogy thyroxinnal kezelt állatok kivágott szervein a Warburg­­módszerrel fokozott oxygenfogyasztás állapítható meg, tehát akkor, amikor a szervek már régen függetlenek voltak az idegrendszertől, ami kétségtelenül a peripheriás támadás­pont mellett szólt. Mindezek ellenére szaporodott ama kutatók száma, akik a thyroxin centralis támadáspontja mellett foglaltak állást. Először Oswald 12 nyilvánította ezt a felfogást, anél­kül azonban, hogy bizonyítékokat hozott volna fel mellette. Egyes klinikai és kísérleti megállapítások azonban, így Asher, 13 továbbá Pick és Glaubach 14 vizsgálatai amellett szóltak, hogy a pajzsmirigyhormon bizonyos vegetatív ideg­­apparátusokat sensibilizál, mások azt igyekeztek bizonyí­tani, hogy a pajzsmirigyhatás idegközpontok működésével van összefüggésben. A legmélyebb benyomást talán Bohnen­kamp és Endersen 15 kísérletei keltették, melyek azt mutatták, hogy nagymennyiségű nyers pajzsmirigy etetésétől normális kutyák elpusztulnak, míg olyanok, melyeknek Sympathikus szívidegeit kiirtották, életben maradnak. Ezzel ellentétben állott, hogy a thyroxin anyagcserehatása idegek átmetszé­sére nem csökkent, amint azt Riml és Wolff,16 továbbá Oberdisse 17 kísérletei mutatták és A­uh, Bright és Uridil18 pajzsmiriggyel kezelt macskákon hasonlóképpen azt tapasz­talták, hogy a plexus ischiadicus és brachialis átmetszése után a thyroxin által fokozott égések vagy egyáltalában nem csökkentek vagy csak igen kis mértékben. E negatív eredményekkel szemben mégis mindig talál­kozunk főképpen a klinikai irodalomban adatokkal, melyek a thyroxin központi hatásaira vallanak, így Falta és Hög­­ler 19 azt tapasztalták, hogy bizonyos agyi megbetegedések esetében a thyroxin teljesen hatástalan és ugyanezt találta Jehle 20 epilepsiás gyermekeken, valamint Leschke21 agyi lues esetében. Ezekkel összhangban állott Verebély-x­Fk 22 egy rövid közleménye, mely szerint a thyroxin a Warburg­­készü­lékben csupán az agyvelő sejtjeinek oxygenfogyasztás

Next