Orvosi Hetilap, 1935. május (79. évfolyam, 18-21. szám)
1935-05-04 / 18. szám
79. évfolyam 18. szám Budapest, 1935 május 4 Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alakította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSKIY MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Mansfeld Géza: A thyroxin hatásának helye és módja a szervezetben. (491—497. oldal) Kelemen István : Adatok a terhességgel összefüggő bénulásos agyzavarok és szívbaj kérdéséhez. (497—501. oldal) Alföldy Jenő: Bakteriológiai adatok a fajlagos középfülgyulladások kóroktanához. (501—503. oldal) Erdős József: Máj- és gyomorkészítmények biológiai beállításáról. (503—504. oldal) Horváth János és Mansfeld Ottó: Adatok az adnexitisek és gyulladások protein és vaccin kezeléséhez. (504—506. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (69—72. oldal) Ottenstein Berta: A fermentek kérdése a dermatológiában. (506—508. oldal) Tóth Zoltán: Gerincvelői érzéstelenítés után támadt szemizombénulás (508—509. oldal) Lapszemle: Belgyógyászat— Sebészet — Szülészet — Szemészet — Gyermekgyógyászat — Urológia — Bőrgyógyászat (509—511. oldal) Könyvismertetés (511 —512. oldal). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (512—515. oldal) Szendy Károly: Budapest fürdőváros jövője. (515—517. oldal) Manninger Vilmos : A Magyar Orvosi Nagyhét (MON) napirendje. (517. oldal) Vegyes hírek (517. és a borítólap 3. oldalán). Melléklet: M. O. N. üléseinek napirendje és vitakérdéseinek referátuma. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Erzsébet Tud. Egyetem gyógyszertani intézetének közleménye. A thyroxin hatásának helye és módja a szervezetben.* Irta : Mansfeld Géza dr., egyet. ny. r. tanár. A pajzsmirigyhormon támadáspontjának kérdése alig tízesztendős. Annyira természetesnek látszott, hogy a pajzsmirigy valamely hatásos anyagot ad le a vérnek és ezáltal sietteti a sejtekben az égéseket, hogy a hatás peripheriás voltában nem igen kételkedtek. Ellingert vizsgálta meg először e kérdést madarak vérsejtjein és bár azt találta, hogy pajzsmirigykészítmények fokozták azoknak Warburg szerint mért oxygenfogyasztását, szerinte ezt a fokozást nem a pajzsmirigy hatóanyaga, hanem a mirigykivonatokhoz kevert éghető anyagok okozták. Meggyőzőbbek voltak Fleischmannak a tiszta thyroxinnal végzett vizsgálatai, melyek ugyancsak negatív eredménnyel jártak. E fontos megállapítások óta többen vizsgálták túlélő szövetsejteken Warburg eljárásával a thyroxinhatást, így Singer és Reinwein, 3 Paasch és Reinwein, 4 Anselmino, Eichler és Schlossmann, 5 részben negatív, részben bizonytalan eredménnyel. Ez a váratlan és meglepő megállapítás azt a gondolatot keltette, hogy talán nem is az égések peripheriás fokozásáról, hanem inkább a központi idegrendszerre irányuló izgató hatásról van szó és hogy a fokozott égéseket talán fokozott beidegzés hozná létre. Ez az elgondolás, melyre még visszatérünk, nem volt azonban tekintettel arra, hogy más módszerekkel a thyroxinnak legalább is egy peripheriás hatását, éspedig az ú. n. oxygenmentes oxydatiók fokozását. Lipschitz és Adler,6 * A pécsi Egyetem tudományos egyesületének Orvosi Szakosztályában március 11-én és a bécsi Biológiai Társaság február 4-i ülésén tartott előadás. Bár a cikk kísérleti kutató munka, eredményeinek nagy hordereje miatt itt tartottuk szükségesnek orvosközönségünkkel megismertetni. Sz. Neuschloss, azután Ahlgren 8 és Euler 9 biztonsággal megállapították. Nagyon figyelemreméltóak voltak e szempontból Rohrer 10 kísérletei Asher intézetéből és Diesel 11 vizsgálatai a Warburg-féle intézetből, melyek azt mutatták, hogy thyroxinnal kezelt állatok kivágott szervein a Warburgmódszerrel fokozott oxygenfogyasztás állapítható meg, tehát akkor, amikor a szervek már régen függetlenek voltak az idegrendszertől, ami kétségtelenül a peripheriás támadáspont mellett szólt. Mindezek ellenére szaporodott ama kutatók száma, akik a thyroxin centralis támadáspontja mellett foglaltak állást. Először Oswald 12 nyilvánította ezt a felfogást, anélkül azonban, hogy bizonyítékokat hozott volna fel mellette. Egyes klinikai és kísérleti megállapítások azonban, így Asher, 13 továbbá Pick és Glaubach 14 vizsgálatai amellett szóltak, hogy a pajzsmirigyhormon bizonyos vegetatív idegapparátusokat sensibilizál, mások azt igyekeztek bizonyítani, hogy a pajzsmirigyhatás idegközpontok működésével van összefüggésben. A legmélyebb benyomást talán Bohnenkamp és Endersen 15 kísérletei keltették, melyek azt mutatták, hogy nagymennyiségű nyers pajzsmirigy etetésétől normális kutyák elpusztulnak, míg olyanok, melyeknek Sympathikus szívidegeit kiirtották, életben maradnak. Ezzel ellentétben állott, hogy a thyroxin anyagcserehatása idegek átmetszésére nem csökkent, amint azt Riml és Wolff,16 továbbá Oberdisse 17 kísérletei mutatták és Auh, Bright és Uridil18 pajzsmiriggyel kezelt macskákon hasonlóképpen azt tapasztalták, hogy a plexus ischiadicus és brachialis átmetszése után a thyroxin által fokozott égések vagy egyáltalában nem csökkentek vagy csak igen kis mértékben. E negatív eredményekkel szemben mégis mindig találkozunk főképpen a klinikai irodalomban adatokkal, melyek a thyroxin központi hatásaira vallanak, így Falta és Högler 19 azt tapasztalták, hogy bizonyos agyi megbetegedések esetében a thyroxin teljesen hatástalan és ugyanezt találta Jehle 20 epilepsiás gyermekeken, valamint Leschke21 agyi lues esetében. Ezekkel összhangban állott Verebély-xFk 22 egy rövid közleménye, mely szerint a thyroxin a Warburgkészülékben csupán az agyvelő sejtjeinek oxygenfogyasztás