Orvosi Hetilap, 1936. január (80. évfolyam, 1-4. szám)

1936. 1. sz. ORVOSI HETILAP Ez megegyezik azzal a megállapítással, amelyhez Tempsky jutott, aki a Küttner-klinika anyagán végbélcarcinomák­­nál szintén magas, 3­3% embóliás halálozást talált. Ál­talában a carcinoma műtétek után fordul elő relative leggyakrabban embólia, miként azt Schmidt az 1930. évi sebésznagygyűlésen klinikám beteganyagán kimutatta, míg a gyakrabban végzett műtétek közül az appendicitis műtétek, bTr 6­ 2% gyakorisággal, a sorrend végére jutnak. Csak röviden akarom még megemlíteni, hogy a táblázatban egy struma is szerepel, de hogy vájjon ez hyperfunctiós volt-e, éppen úgy nem tudtam a rendelke­zésemre bocsátott adatokból eldönteni, mint azt sem, hogy az epeköves megbetegedések között volt-e olyan, amelynél sárgaságban lépett fel az embólia. Ennek követ­keztében arra a kérdésre, vájjon ezek a betegségek em­bóliára tényleg nem hajlamosítanak-e, ezek az esetek vá­laszt adni nem tudnak. Ezenkívül még felemlítem, hogy a 301 eset közül egyben sikertelenül Trendelenburg-műté­­tet kíséreltek meg, s hogy az egyik embóliában, mely lo­vagló embólus lehetett, a súlyos tünetek fokozatosan visz­­szafejlődtek és a beteg meggyógyult. A következő táblázaton (1. melléklet I. ábra) az embóliákat nem és kor szerint csoportosítottam. A nők valamivel gyakrabban szerepelnek: 118 férfire 183 nő esik. Férfiaknál a 40—70., nőknél pedig a 40—60. életév között a leggyakoribb. Az átlagos életkornak, az összes eseteket véve alapul, középértékben a 49. év felel meg. Az irodalmi adatok ugyan e kort valamivel magasabban, az 53. évben állapítják meg, de ennek kétségtelenül az a magyarázata, hogy anyagomban több fiatalkorú egyén, köztük egy 2 és egy 10 éves gyermek is szerepel. E statistikai adatok összeállítása után az embóliák­nak a meteorológiai tényezőkkel való összefüggését vizs­gáltam. Az ilyen irányú vizsgálatokat lényegesen meg­könnyíti az, hogy az újabb dolgozatok a fontosabb alap­vető meteorológiai ismereteket is tárgyalják és ezáltal lehetővé teszik, hogy a meteorológiában nem járatosak is, e kérdéssel foglalkozhassanak. E munkák közül első­sorban De Rudder könyvét kívánom megemlíteni, amely mindazokról a vizsgálatokról beszámol, amelyeket ezen összefüggés tanulmányozására eddigelé végeztek. Köny­vében felsorolja mindazon megbetegedéseket, amelyek kifejlődésében a meteorológiai tényezők 1. kétségkívül, 2. nagy valószínűséggel, 3. valószínűleg, de kellő bizonyíté­kokkal még kellőkép alá nem támasztva szerepet játsza­nak. E megbetegedéseket meteorotrop betegségeknek ne­vezte el és ezek közé a második csoportba sorolja a tüdő­­vérrög-emboliákat is. Külön fejezetben tárgyalja ezután az ú. n. »saison-betegségek«-et, amelyeknek különleges időjárási tényezőkkel való összefüggése már rég­óta ki­terjedt kutatás tárgyát képezi. Rudder ezen érdekes munkássága vetette meg tulajdonképpen alapját azon további kutatásoknak, amelyeket magyar szerzők közül Bélák, valamint Dániel is folytattak, akik közül előbbi a diphtheria-járványok és napfolt tevékenység között szoros összefüggést állapított meg, utóbbi pedig a tuberculo­­sisnak évszakok szerinti előfordulását vizsgálta. A továb­biakban valamennyi, e tárgykörben mozgó munka felso­rolására, valamint a vizsgálathoz szükséges meteorológiai ismeretek részletes tárgyalására nem térhetek ki, — ez utóbbiak legkönnyebben Defant könyvéből sajátíthatók el, — csupán a vizsgálatok eredményeinek értékelése és az azokhoz fűzött következtetések szempontjából fontos­nak tartom kivonatosan megemlíteni azt, hogy a mi zó­nánkban, 40—70-ig terjedő szélességi fok között, az ál­talános légáramlatra elsősorban a vándorló alacsony lég­nyomású területek, a depressiók, vagy cyklonok vannak befolyással. E depressiók, illetve az általuk eltolt lég­tömegek irányítják a barométer állását és e légtömegek kicserélődése van leginkább hatással közérzetünkre és szervezetünkre, nem pedig az éppen uralkodó időjárás. Középeurópára nézve az atmosphaera három actiocentru­­mának van fontossága. Ezek: 1. a magas nyomásos te­rület az Azorok szigetcsoportja felett, 2. a téli magas nyomásos terület Ázsia­ és 3. a mélynyomásos terület Island felett. Ez utóbbi van a mi időjárásunkra legna­gyobb kihatással, mert az innen kiinduló minimumok kölcsönzik klímánknak sajátos tulajdonságait. A Grönland felett fekvő hideg levegő, hőmérsék kü­lönbségek hatására, kelet felé veszi útját. Előrehalad­tában érintkezésbe kerül a földünk felett fekvő melegebb levegőtömegekkel, s azokat eltolja, helyükről kiszorítja. A különböző levegőtömegek érintkezési felületét »fron­toknak« és más összetételű levegőtömegek átvándorlását »front-betörések«-nek nevezzük. Általában hideg, vagy poláris és meleg, vagy tropicus frontot különböztetünk meg. A frontátvonulások jellegzetes meteorológiai válto­zásokkal járnak együtt. A hideg levegőtömegek közeled­tével délkeleti, déli, majd délnyugati széllel kapcsolatosan a barométer esni kezd, ezzel egyidejűleg a hőmérséklet emelkedik. A levegőtömegek elvonulása után hideg le­vegő áramlik be, s ez a barométer emelkedéséhez és a hőmérséklet eséséhez vezet. A beáramló levegőtömegek elülső felszínét éppen ezért meleg frontnak, hátsó fel­színét hideg frontnak nevezzük. A meleg és hideg levegő érintkezési felszíne nem egyenletes, hanem állandóan hullámzó mozgásokat végez. E hullámzó mozgások követ­keztében a hideg levegő vagy felemelheti a meleg leve­gőnek nagyobb tömegét, vagy körülzárhatja azt és ez­által betörési, occlusiós, vagy felsikló frontok képződ­hetnek. Meteorológiai szempontból, meteoropathologiai vo­natkozásban az is fontos, hogy a poláris és tropikus le­vegő összetétele különböző és hogy mindegyiket a me­teorológiai sajátosságok egész sora jellemzi. A kettő kö­zötti különbség a hőmérséklettől eltekintve abban áll, hogy a poláris levegő aránylag száraz, elektromossággal gyengén töltött, jó hővezető, a rövid hullámú sugarak számára jól átjárható, nem gáznemű levegőrészecskéket kisebb mértékben tartalmaz, instabil rétegzésű és kisebb mértékben ionizált. Ezzel szemben a trópusi levegőnek éppen ellentétes tulajdonságai vannak. A felsorolt tulaj­donságokon kívül a meteorológia újabban a levegőtöme­geknek egyéb sajátosságait is megkülönbözteti, amelyek közül a potentiális esést a talaj és legalsó réteg között csupán azért kívánom megemlíteni, mert betegségekkel kapcsolatosan újabban ezt is vizsgálták. A tropikus és poláris levegőnek e tulajdonságai azon­ban nem állandó jellegűek, hanem a legkülönbözőbb mó­don kombinálódva, a variatióknak beláthatatlan számát tárhatják elénk. Már maga az a körülmény, hogy a po­láris levegő a szárazföld felett haladva, avagy az Atlanti­óceán felett előzetesen felmelegedve jutott-e el hozzánk, éppen úgy megváltoztatja a levegő physikai összetételét, mint az is, hogy a levegőtömegek mennyi ideig veszte­gelnek egy helyen, s ezáltal ú. n. »öregedési folyamaton« mentek-e keresztül. Mindezek nemcsak a meteoropatho­lógiai kutatásokat nehezítik meg, hanem egyúttal ma­gyarázatát adják annak is, hogy a pneumatikus kamrák­kal végzett ilyen vizsgálatok miért nem vezettek eddig eredményhez. Egy másik körülmény, amely a meteorológiai vizs­gálatokban nehézséget okoz, az, hogy a frontok átvonu­lását jelző meghatározások az ú. n. »front-térképek« na­ponta egyszer, reggel 7 órakor készülnek és tulajdon­képpen ezen időpontnak megfelelő meteorológiai helyze­tet rögzítik le. Miután pedig e frontoknak átvonulási ideje néha igen rövid, azok az embóliák, melyek a nap­

Next