Orvosi Hetilap, 1936. szeptember (80. évfolyam, 36-39. szám)

1936-09-05 / 36. szám

840 ORVOSI HETILAP 1936. 36. sz. gyanánt megjelenő daganatoknak összefüggését az an­giomatosis retine-vel, vagyis az ú. n. von Hippel-féle be­tegséggel, amely utóbbi főleg az alsó retinafél környéki részén vöröses csomós kiemelkedés formájában jelentke­zik és a papilla n. opt.-val kanyargós erek által tart fenn összeköttetést; az angiomatosis folyamatát a recehártya gyulladásos jelenségei, recehártyaelvállás, sőt glaukoma stb. is kísérhetik. Cushing és Bailey, majd Henry R. Viets referáltak hasonló esetekről legújabban. Az angio­­mák keletkezéseiben a veleszületett fejlődési rendellenes­ségen kívül az irodalomban elvétve, mint segítő tényező a fejtrauma is szerepet játszik. A tüneti képben feltűnő általában az intracraniális nyomásnövekedés tüneteinek kevésbbé hangsúlyozott, el­mosódott volta és késői jelentkezése, amely körülmény a daganat nagyfokú compressionabilitásával függ össze. A góci tünetek is lassan fejlődnek ki, és az egész lefolyás, főleg a hemisphaerium-angiomákra vonatkozólag évtize­dekre is kinyúlhat. Már Astwazaturoff rámutatott arra, hogy intermissiók tarkítják a képet. Az angioblastoma localisatiója szerint változatos lesz a cerebralis laesiónak megfelelő tünetegyüttes. Az angiomára és aneurysmára majdnem fajlagos jelentőséggel bír az edénytörej, amely a pulsussal isod­ron szokott lenni és amely a craniumra nyomott sthetoskopon át esetünkben is kifejezetten hall­ható, sőt indőnként esetleges congestióktól függőleg,­­ a beteg által is megfigyelhető. (Elvétve az angioma ce­rebri esetében direct auscultatio nélkül is hallható az edénytörej.). Bár az utóbbinak jelentősége kétségtelen, azonban, mint arra Cushing, Henning, Alecco, stb. is rá­mutatnak, angiosarkomák, meningiomák, érdús gliomák, sőt comprimált atheromásan megváltozott falú intra­cranialis véredények is okozhatnak hasonló edényzöreje­ket. (Az interstitialis mész-incrustatiók is jellegzetesek lehetnek a röntgenképben, amelyeket ez esetben nélkülöz­tünk, míg az osteogrammjainkban a mély érbarázdák (így többek között a sulcus sphenoparietalisnak) elmé­lyülése volt feltűnő. A koponya-lágyrészek ereinek fali hypertrophiája és feltűnő kitágulása (1. alábbi észleletünket is) épúgy, mint az arc, vagy koponyát fedő bőr, teleangioktatikus naevu­­sai (1. Kalischer, Lannois) is értékesek, mint figyelmez­tető jelek, az intracranialis aneurysmák jelenléte esetén. Miután főleg a racemosus angiomáknak az ép agy­­velő edényrendszerébe átmenete gyakran alig észrevehető, másrészt, miután a kiterjedés igen gyakran diffus, ezért az operatív beavatkozás feltételei kevésbbé kedvezőek. A lefolyás képét zavarhatják és a prognosist ronthatják az esetleges, néha kiterjedtebb vérzések és thrombosisok. Az angiomák kór jelzésében, mint azt ismét hang­súlyozni kívánjuk, a lefolyás megfigyelése különös fon­tosságra emelkedik; erre a mozzanatra egyébként Cus­hing — (főleg a tünetek chronológiai sorrendjére figyel­meztetéssel) — az agytumorok elkülönítő diagnostikája szempontjából elejétől kezdve nagy súlyt helyezett. P. A. 32 éves férfibeteg. Felvétetett 1935. IX. 19-én. Elbocsátatott XI. 23. Dg.: Haemangioma cerebri regionális centropariet. 1. d. hemiplegia 1. s. cum. laesione thalami 1. s. Betegsége kezdetén, 16 év előtt, eleinte csak a bal kéz ujjaiban, majd a kezében és egész bal al- és felkarjában ér­zett zsibbadást naponta többször, átlagban 5—5 percen ke­resztül. Lassan fokozatosan a b­­alsó vastagban és arcfélben is jelentkezett a zsibbadás. Kb. másfél év múlva görcsökkel járó rosszullétek is előfordultak, amikor vagy a bal kéz és lábujjai, illetve később az egész bal felső és alsó végtag és bal arcfél görcsösen rángatózott, avagy bal felső végtagját kifeszítette és balfelé csavarta a tónusos görcs, a feje és a szemgolyók balfelé fordultak. Az 1—2 percig tartó rohamok alatt eszméletét mindössze egyszer vesztette el. B. o. végtag­jai lassan meggyengültek. 1933 októberében egyik budapesti ideggyógyászati intézetéből jobboldali parietalis tumor miatt műtétre helyezték át egyik sebészeti intézetbe. A műtét alkal­mával a jobb fali tájékban a lágyburok erei tágultak, az agyon koros consistentia-elváltozás volt homályosan a mély­ben tapwxnato. a. aecompressio trepanatio után lada tavasza óta csak narom izoen volt eszmeielvesztessel jaro ronama néhány percnyi tartammal és görcsök nélkül. Utóbbi idő­ben szenuil, teje laj es latása romák. Hányas, hányinger nem van. Sz. pl.: Kissé sovány, dysplastikus testalkatú egyén. Lapos mellkas, Szívtompulat rendes, tízívcsúcson első hany elnyúlt, nagyerek felett szintén. Érverés szabályos, vérnyo­más 118/ha ngmm. Tüdők és hasuk­ szervek eltérés nélkül. Pupillák tágab­­b. kissé tágabb, mint a j. Körzetük szabályos Fény­ és alkalmazkodási r. megtartott. Balra tekintéskor enyhe, jobbra nézéskor pedig kitejezett nystagmus. Szélső balra tekintéskor egymás mellett álló párhuzamos kettős ké­pek. Jobbra tekintéskor az ujjat szintén kissé szélesebbnek látja, szaruhártyaraflexek rendesek. Homlokráncosas, erős szemlehunyás rendes; Wv­artenberg-féle facialis tunet b. o. is negatív, jobb szemgödörszél nyomásra érzékenyebb, mint a bal. J. o. egész koponyái és ütögetésre szintén érzékenyebb; ugyanitt Scruller-tünet positiv. Nyelvcsap középen, lágy szájpad jól mozog, garatreflex rendes. Halláseltérés nélkül. B. karját állandóan könyökben és ujjakban hajlított és csuklóban is kissé merevített tartásban tartja. Felkarját b. o. csak nehezen képes emelni, nem is egészen a vízszintesig. Karját b. o. könyökben csak 150°-ig tudja kifeszíteni, csukló­ban és ujjakban a mozgás teljesen korlátozott. B. felső vég­tag izmaiban kifejezett hypertonia és contracturás tartás. B. o. inreflexek igen élénkek, radians reflex kissé invers jellegű, térdreflex a sípcsont alsó harmadáról is kiváltható. Babinski, Rossolimo, Benedek-féle „fascia cruris”, — láb hajlításos és egyéb spastikus reflexek positivok; j. o. csonthártya- és inreflexek rendesek. B. o. bordaiv, felső és középső hasrefle­xek nem válthatók ki alsó pedig renyhe. Tapintásérzés finom ecsetértéssel b. o. kézfejen és kézháton hyp., illetve anaes­thesia. Ugyanezen területeken tűszúrást bizonytalanul jelez hegyesnek és tompának. Egyébként az egész bal testtélan a jobbhoz viszonyítva enyhe hypaesthesia és hypalgesia (1. 1. ábrát). (A műtét után az érzéskiesés javulását a 2. ábra tün­teti fel.) Tapintás és fájdalomérzés localisatiója egész bal testfélen a jobbhoz viszonyítottan rosszabb, nagyobb eltéré­seket mutat. Weber-féle tapintókörzővel végzett vizsgálat a bal testfélen longitudinális és horizontális irányban is a nor­málisnál sokkal nagyobb értékeket mutat. Ízület- és helyzet­érzés a két oldalt a végtagokon rendes, de bőrredők moz­gatását (ber.kinaesthesia) b. o. gyakran helytelen irányban jelöli meg. B. o. kisfokú thermohypaesthesia. Trigeminus ér­zésterületén általában mindkét oldalt kifejezetebb ez. Erős tűszúrás és tűheggyel karcolás, valamint erős csípés és csik­­landozás az egész bal testfélen élénkebb kellemetlen reactiót („thalamic over-reaction”) vált ki, mint i. o. B. o. test­felületre és kezébe helyezett tárgyak formáját kevésbbé érzi meg, mint j. o. B. kézbe kulcsot, ceruzát stb. helyezve, e tárgyakat nem ismeri fel, jobb kézen behunyt szemmel rög­tön megnevezi. Járásnál kifejezett helicopodia és enyhe reme­gés. Hangképzés rendes. A szemfenéken b. o. arteria-vena arány 1:2, egyébként normális mindkét oldalt. Látótér mind­két oldalt teljes (Kreiker). Nevetéskor b. o. beidegzés gyor­sabban jelentkezik és élénkebb. Röntgen-felvételen a sella a szokottnál jóval nagyobb, erősen desistenciált, sella-be­­menet kimélyült. Alapja a sinus sphenoidealissal párhuza­mosan halad. A suturák, valamint a diploe-vénák erősen tá­gultak. (1. 3 ábrát). A 1. os temporale-n és parietale-n régi műtétnek megfelelően nagyobb csontdefectus. A gerincvelői folyadék vizsgálata az összes reactiókra nézve negatív a col­loid reactiók is normális görbét adnak. 40 ccm. levegő­nek 50 ccm. liquor helyébe négy szakaszban succipitalisan végzett befúvása után az enkephalographiás vizsgálat az oldalgyomrácsokban levegőt nem mutatott ki. A levegő be­­fúvása után a trepanatio helyén az agyi erek lüktetése élén­kebb. A vena temporalis, főleg j. o. igen tág. (Az ép ol­dalon — b. o. •— az erek tágságát az 5. ábra tünteti fel.) Feltűnően tág, kanyargós külső temporalis artériák (1. 4. ábrát.) A megfigyelés tartama alatt görcsrohamok nem jelentkeztek. Kifejezett edénytörej j. o. A beteg röntgen besugárzásban részesült. — X. 17. Szagokat mind­két oldalt megkülönböztet. Az ízérzés vizsgálata meg­bízható eredményt nem ad. Vérsejtsüllyedés: Westergreen szerint l­: 2 cm, 2 h: 7 cm; 3 h: 8 cm. X. 22. Ventriculosus­ punctio alkalmával a b. hátulsó szarvból csak 1­­2 ccm, kissé véresen tingált liquort sikerült nyerni. Négyszer 1—1 ccm. levegő befúvása közben kétízben a befúvás pillanatában a fültájon b. o. heves fájdalmat érez. Kétoldali arteriographia. A carotis interna főleg j. o. a ren­desnél jelentékenyen vastagabb. A carotis internát j. o. lekötjük.

Next