Orvosi Hetilap, 1937. március (81. évfolyam, 10-13. szám)

1937-03-06 / 10. szám

1937. 10. sz. ORVOSI HETILAP szülési akadály, szakember a szülés alatt is alkalmazhatja fájások keltésére vagy erősítésére anélkül, hogy ezzel az anyát vagy a magzatot veszélybe döntené. Itt említeném fel a magyar szerző által (Temesváry) ajánlott méhössze­­hozó szert, amelynek hatása hasonló a hypophysis hátsó­lebenyéhez és amely annak, valamint thymus extrac­­tumnak combin­atiójából áll. A hypophysis hátsó­lebeny hormont kivételesen diagnostikus célzattal is alkalmazhatjuk olyan esetekben, midőn a terhes méh mellett resistentia tapintható és tudni akarjuk, hogy ez csupán a terhes méhnek egy lazább része vagy pedig kü­lönálló képlet pl. tubáris terhesség. Ilyenkor hátsólebeny­­hormon adagolással kiváltott méhösszehúzódás e kérdést tisztázhatja. Ismeretes még a hátsólebeny hormon ha­talmas serkentő hatása a bélperistaltikára is, amiért kü­lönösen hasi műtétek után alkalmazzák. Ugyancsak a sima izmokra gyakorolt hatása miatt ajánlotta Hofbauer vesemedence gyulladás esetén. A folliculus hormon alkalmazása nem mindig egy­szerű feladat, mert mint tudjuk, a belső elválasztásos mi­rigyek correlatioban állanak egymással és azoknak mű­ködése nem önálló. Ha tehát a petefészek működésében úgy látszik, hogy zavar van, ennek oka nem feltétlen és egyedül a petefészekben keresendő. Hogy mást ne említ­sek, lehetnek valakinek belső-secretiós zavaron alapuló erős vérzései akár azért, mert túl sok a tüszőhormon, akár azért mert kevés. Hasonlókép az amenorrhoeának oka sem mindig a tüszőhormon elégtelensége, hanem lehet valamely más belső elválasztásos mirigynek így pl. a pajjzsmirigynek a túlsúlya is. Ezt bizonyítja az a körül­mény, hogy ha az ilyen beteget magaslati helyre küldjük, akkor amenorrhoeája javulhat anélkül, hogy tüsző­hormont adagolnánk. Mindezeket csak annak megvilágí­tására említem, hogy pontos vizsgálat nélkül hormonális kezelést végezni nem lehet. Amilyen megbocsáthatatlan hiba, ha az orvos vérzéses panaszok esetén vizsgálat nél­kül secale készítményt rendel, épen olyan helytelen ilyen­kor csak felületes megítélés alapján valamilyen hormon­­készítményt adagolni. Vannak ugyanis vérzési rendelle­nességek, amelyeket méhösszehúzó szerekkel kell gyógyí­tani. Másokat folliculus hormon adagolással vagy mint a továbbiakból kitűnik valamilyen egyéb hatóanyaggal kell befolyásolni. A hormonkezelés javalatának felállítása részben a kórlefolyás, rés­zben a méhnyálkahártya szövet­tani vizsgálata, részben pedig a vér, vizelet és bélsár hor­montartalmának meghatározása alapján kell, hogy tör­ténjék. Ennek a kérdésnek közelebbi megvilágítása nem tartozik a mai előadás keretébe. Csupán annyit említe­nék, hogy a szakember által pontosan végzett hormon­szint meghatározás sem absolut értékű, mint azt a leg­újabb tapasztalat és néhány e kérdésben szaktekintélynek mondható szerző véleménye mutatja. Egy azonban két­ségtelen, hogy bizonyos esetekben ez az egyetlen eljárás, amelynek alapján az esetet megközelítőleg helyesen ítél­hetjük meg. Minthogy a peretrészek működésének motorja a hypophysis mellső lebenye, csak természetes, hogy a pete­fészek működésének serkentését nemcsak azáltal érhetjük el, hogy substitutios therapiaként tüsszőhormont ada­golunk, hanem azáltal is, hogy gonadotrop hormont nyújtva serkentjük a petefészek működését. Itt említeném, hogy a correlatio miatt, amely a petefészek és hypophysis mellső lebenye között fennáll, óvatosnak kell lennünk a folliculus hormon adagolásakor, mert túl nagy folliculus hormon adagolt állatkísérletekben ártalmasan befolyásol­hatják a hypophysis mellső lebenyének működését. Általá­ban véve kisebb fokú hypoplasia esetén nem szokás túl nagy adagokat nyújtani. Van azonban a tüszőhormon igen nagy adagjainak is megfelelő alkalmazási köre. Ennek elsősorban tudományos a jelentősége. Ha ugyanis egy ovariumától megfosztott nőnek kb. 200.000 internationális egységű folliculus hormont adagolunk, kellő mennyiségű mintegy 30—40 nyúlegység sárgatest hormonnal combi­­nálva, menstruatiot tudunk kiváltani. Ily módon tehát kétségtelenül bizonyítható, hogy a menstruatio létre­jötte a folliculus hormon és sárgatest hormon hatásán alapszik. A folliculus hormon ugyanis felépíti a méh­­nyálkahártyát (proliferatios stadium), a sárgatest hormon pedig az ú. n. secretiós fázist hozza létre. Közelfekvő a gondolat, hogy amenorrhoea esetén ilyen nagy adagokkal olyankor is meg tudjuk szüntetni az amenorrhoeát, ami­dőn a petefészkek megvannak ugyan, de nem működnek kellő mértékben. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy kevésbbé súlyos amenorrhoeákban már kisebb mennyiségű folliculus hormonnal is érhetünk el eredményt esetleg gonadotrop hormonnal combinálva. A legsúlyosabb amenorrhoeák esetén azonban sajnos azt látjuk, — lega­lább is a mi tapasztalataink azt mutatják, — hogy ha egy menstruatiot sikerült is kikényszeríteni, a továbbiak fo­lyamán még ezek a nagy adagok sem bizonyulnak mindig eredményeseknek. Kedvezőbb a helyzet olyankor, amikor ilyen nagy adag folliculus hormonnal sikerül az infantilis vagy pubescens méhet növekedésre bírni. Van azonban a kezelésnek egy másik nehézsége is és pedig az anyagi kérdés. Ezek az óriási menyiségű folliculus hormon ada­gok olyan drágák, hogy alig van beteg vagy kórház, amely egy ilyen kezelést hosszabb időn keresztül anyagilag el­bírhatna, nem is szólva a corpus luteum hormonról, ame­lyet sertés petefészkekből állítanak elő. Ha meggondoljuk azt, hogy 30—40 nyúlegységnyi sárgatest hormon elő­állításához 500— 600 sertésnek a petefészke szükséges, akkor elképzelhető e gyógyító eljárás anyagi nehézsége. A jövőben valószínűleg e téren is javulás várható, miután Butenandtnak sikerült a sárgatest hormont synthetikusan előállítani. A tüszőhormon alkalmazásával kapcsolatban meg kell még emlékezni néhány lehetőségről, amelyek még ugyan nem általánosan elismertek, de szóba kerülnek. A folliculus hormon nagy adagjait többen megkísérelték fájáskeltés céljából a szülészetben felhasználni. Magunk az eljárástól különösebb eredményt nem láttunk. Hatá­sosabb volna talán a folliculus hormon nagy adagjait a hypophysis hátsólebeny hormonnal kombinálni (Gémmel), bár erre vonatkozólag is eltérők a tapasztalatok. Erős menorrhagiák bizonyos eseteiben már régóta jó eredményt láttunk, amint azt Fekete is említi, 300—400 I. E. folli­culus hormon intravénás alkalmazásától. Klimaxos pa­naszok esetén kisebb-nagyobb adagokkal (i. m. vagy per os) nem egyszer jó eredmény érhető el. Bár ilyen­kor egyéb, nem hormonális készítményeknek sokszor nagyobb szerep jut. Locálisan is alkalmazható a folli­culus hormon, így egyesek, mint pld. Zondek pruritus ellen, amidőn injectiók alakjában is adagolni szokták, kenőcs formájában is alkalmazta. Magunk pedig igen makacs méhszájkör­üli erosiók gyógyításakor feltűnő jó hatást láttunk a folliculus hormonnal átitatott tampo­noktól. Megemlíteném még, hogy Zondek habituális abor­­tusok esetén is ajánlotta folliculus hormon alkalmazását. Ajánlata nem sok visszhangra talált, de különben is ma már ilyen esetekben sárgatest hormonnal biztatóbbak az eredmények. A gonadotrop hormon alkalmazási köre elsősorban a petefészek működésének serkentéséből áll. Egy má­sik alkalmazási köre a vérzés csillapításának az a módja volna, amikor a tüsző luteinizálásával igyekszünk ered­ményt elérni. Itt elsősorban az ú. n. glandularis cystikus hyperplasiára gondolok. Ennek lényege, hogy az érő tüsző 219

Next