Orvosi Hetilap, 1937. június (81. évfolyam, 23-26. szám)
1937-06-12 / 24. szám
81. évfolyam, 24. szám Budapest, 1937. június 12. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Korányi András és Szent-Györgyi Albert: A cukorbajosok acidosisának borostyánkosav kezelése. (615—618. o.). bilkei Pap Lajos: Az idült izületi gyulladások aranykezzeléséről. (618—622. oldal.). Szántó Géza: Műtéti megterhelés és captillaris resistentia. (622—624. oldal.). Bartos Dezső: A fertőtlenítő conabinatiók baktériumölő hatása. (625—626. oldal.). Faragó Pál: Az öregkori aszhmáról. (626—628. oldal.). Hidassy Dezső: Adatok az öregkori sorvadás kérdéséhez. (626—62®. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (93—96. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. — Urológia. (629—631. oldal.). Könyvismertetés. (631—632. oldal.). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (632—634. oldal.). Mansfeld Géza: A thyroxin hatásmódja. (634—635. oldal.). Grósz Emil: A VII. Magyar Orvosi Nagyhét. (635—637. o.). Vegyes hírek. (637—638. o. és a borítólap III. és IV. o.). EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának (igazgató: Rusznyák István ny. r. tanár) és Orvosi Vegytani Intézetének (igazgató: Szent-Györgyi Albert ny. r. tanár) közleménye. A cukorbajosok acidosisának borostyánkősav kezelése.* írták: Korányi András dr. és Szent-Györgyi Albert dr. A sejtlélegzés modern teóriája (Wieland H.) szerint az élő szövet csak egy tüzelőanyagot ismer, és ez a hydrogen. Ezt a hydrogent szervezetünkben tápanyag alakjában, a tápanyag molekulák szénvázához kötve vesszük fel. Sejtjeinkben azután ezeknek hydrogen atomoknak a kötését különleges ferméntek, az úgynevezett dehydrások fellazítják. Az így fellazított H atomok azután könnyen lehasadnak, ha van valmely anyag, amely azokat felvegye. Az élő szövetben végeredményben az oxygen az az anyag, mely a hydrogennel egesül, vele vizet alkotván. A hydrogénnek ez az oxydatiója, 2H + 12 02=112O, az az energia képező folyamat, mely az életet fenntartja. Ez a látszólag oly egyszerű reactio rendkívül bonyolut. Az egyes hydrogénatomok hogy úgy mondjuk fokozatosan égnek el. A hydrogénnak legenergiaszegényebb vegyülete az, amelyet az oxygénnel alkot, a víz H2O. Ha a hydrogén oxygénhez kötődik, úgy egész energiatartalma felszabadul. A sejt azonban ezt az energiatartalmat csak fokozatosan szabadítja fel: a tápanyagról lehasított hydrogént nem kapcsolja közvetlenül az oxygénhez, hanem először más vegyületeknek egy egész sorozatához. Minden egyes következő vegyületben a hyrogén veszít energia tartalmából. Ez az energia felszabadul és a sejtnek életfolyamatait szolgálja. Oxalecetsav Almasav Fumarsav Borostyánkősav Ezen munka a Josiah Macy jr. alapítvány (New York) segélyezésével készült. Az orvosi vegytani intézet kiterjedt vizsgálatai azt mutaják, hogy a hydrogénnek ebben a tápanyagtól az oxygénhez való átvitelében a négy szénatomos dicarbonsavak, mint katalysátorok rendkívül nagy szerepet játszanak. Ezek a munkálatok főleg az izomszövetre vonatkoznak. Ha eltekintünk a cofermentektől és a sárga fermenttől, úgy ebben a szövetben a légzés főútja a következő: A tápanyagról leszakított hydrogén először egy oxalecetsav molekulához kapcsolódik. (Lásd ábra). A hydrogén felvétele által az oxálecetsav almasavvá alakul. Az almasav azután ezt a két felvett hydrogénatomot ismét továbbadja, mégpedig egy molekula fumársavnak, amely ezáltal borostyánkősavvá reducálódik. (Az almasav maga a hydrogénjének leadása után ismét oxálecetsavá alakul.) A borostyánkősav szintén továbbadja két hydrogénjét miáltal maga visszaalakul fumársavvá. A borostyánkősavnak két hydrogénja a cytochromot reducálja. A reducált cytochromot végre az oxygén oxidálja, amely a Warburg féle (Atmungs) felmenteken activálódik. Túl messzire vezetne, ha megkísérelném ezen a helyen a teória egyes részleteit megbeszélni. Ami ránk nézve itt jelentős az csupán az a körülmény, hogy a négy szénatomos dicarbonsavak a hydrogén transportjánál, vagyis a biológiai oxydatiónál igen jelentős szerepet játszanak. Látszólag négy különböző anyagról van itt szó. Valójában azonban a négy nevezett anyag, oxálecetsav, almasav, fumársav és borostyánkősav nem más, mint egy ugyanazon anyagnak négy különböző alakja, amely egymásba reversibilis módon átmehet. (Az átmenetet almasav és fumársav között az úgynevezett fumarase közvetíti.) Ha tehát a négy szénatomos dicarbonsavak concentrációját, a szövetekben növelni akarjuk, úgy egészen közömbös, hogy mely alakjában visszük be az anyagot. Az utolsó évek vizsgálatai kimutatták azt, hogy a pyroszöllősav a szénhydrátok intermediár anyagcseréjének egyik legfontosabb sarkköve. Bische, Meyerhof és Parnas mutatták ki azt, hogy a pyroszöllősav a tejsavas erjedésnél a szénhydrát intermediár átalakulásának egyik legfontosabb mozzanata. Az orvosi vegytani intézet munkálatai különösen Banga és Laki kísérletei mutatták ki azt, hogy a pyroszöllősav a szénhydrát oxidatív leépítésénél is fontos szere COOH CH COOH COOH HCH HCH 2H + COHCOH COOH COOH 2H+ CH COOH COOH HCH HCH COOH