Orvosi Hetilap, 1937. augusztus (81. évfolyam, 32-35. szám)

1937-08-07 / 32. szám

1937.32.sz. ORVOSI HETILAP­ tya a legszebben odagyógyult. Sajnos, a szaruhártya gen­­nyes beszűrődését feltartóztatnunk nem sikerült. A szaru ugyan csak két hét múlva szakadt át, de a szem elveszett. Az eset súlyos volt, de a jól odagyógyult nyálkahártya inkább késleltette a szem elpusztulását. Az operált zsenge kora a műtét kivitelét nem hátráltatta, a szem sorsára mégis kedvezőtlen lehetett. Harmadik veszteségünk egy férfi bal szeme. A jobb szemén a szemteker kötőhártya sárga, elhalása és rögö­­södött sclera felett vivőerek miatt azonnal, a sérülés után 4 órával, végeztük az átültetést. Ez a szem 60%-val me­nekült meg. Bal szemén a sze­mteke felszíne barnás-feke­tén elszíneződött. Az inhártya valamennyi ere rögösödött. A szaruhártya fehér. A betegnek megmondtuk, hogy csak nagyon kevés kilátású kísérletről van szó. A lebeny elhalt. A megnyílt és eltávolított szemteke igen tanulságos szö­veti képet mutatott. Az inhártyában elhalás és dús leuko­cytes beszűrődés van. Az urea elülső felében vérzések és beszűrődés, hátulsó felében az erekben vérrekedés, stasis és kisebb vérzések. A levált látóhártya ereiben is részben stasis, részben vérbőség látható. Ebben az esetben tehát a lúg okozta maródás után négy órával végzett kötőhártya eltávolítás­a súlyosabban sérült bal szemen már nem tudta megakadályozni az egész szemteke úgyszólván ösz­­szes szöveteiben támadt súlyos ártalmat. A műtét na­gyon sürgős lehet. Ugyanazon egyén jobb szemét, bár már azon is volt thrombosis az inhártya feletti erekben, ki­tűnő látással megmenthettük. Ugyancsak igen tanulságos volt egy 15 éves leány esete. A h­ng okozta sérülés 6-ik napján került műtétre, mert elhalás addig nem mutatkozott. Ez volt a 3-ik ese­tünk. Az inhártyán már lencsényi zöldessárga, kifoszlott területet találtunk. A nyálkahártya elhalt és lelökődött. A szemet mégis meg akarván menteni, 48 órával az első műtét után másodszori a napla­tica történt. A lebeny újra elhal, de az inhártya nem nyílt meg, hanem a kör­nyező kötőhártya lassanként a megmart részre húzódott és a beteg 60/o-val távozott, noha szarubeszűrődése is volt. Ebből az esetből azt a tanulságot­­vontam le, hogy a maródott­s lúgtól átivódott kötőhártyának eltávolítása maga a legfontosabb, a nyálkahártya odaültetés csak már­sodsorban fontos. Természetesen szükséges, mert az in­hártyát hámboríték nélkül nem hagyhatjuk és a szaru­hártya táplálásáról is gondoskodni akarunk. Emlékezetes esetünk egy riasztó pisztoly okozta sé­rülés; mindkét szem súlyos maródása, miután közvetlen­­közelről lőttek a beteg arcába; a maró vegyület, melyet közelebbről nem ismerünk, az égé­s arc és homlok bő­rét összeégette, mindkét szemen chemosis, a szarukon szé­les hámhiány. A kötőhártyához érintett lakmusz megké­­kül. A kötőhártya nagyfokú pedemás duzzanata miatt két napot vártunk. Akkor súlyos kép jelent meg mindkét szaruhártya teljesen érzéketlen lett és csillagalakú mély homályoktól majdnem átlátszatlan, széli kifekélyesedés is támadt. A szaruhártya súlyos károsodására utaló tüne­tek miatt rögtöni műtétet határoztunk el, a jobb szemen majdnem köröskörül, a balon kisebb szektorban történt a kimetszés és pótlás. A jobb Sclera már nem vérzik, a balon sűrű pontszerű vérzések észlelhetők az elhalt kötő­­hártya lefejtésekor. Aggodalmunk ellenére mindkét le­beny szépen megtapadt, a szaruhártya felszíne lassan rendbejött, erős széli ereződés indult meg s az érzékeny­ség lassan megjavult. A lebeny körül meghagyott szem­teker kötőhártya erős hegesedése jelzi, hogy milyen röl­­vidülések támadtak volna nyálkahártya beültetés nélkü.­ De ennek kell tulajdonítanunk azt is, hogy egyik ínhártya sem nyílott meg, noha az egyiket a marószer már elérte s a műtétnek kell tulajdonítnunk a két szaruhártya foko­zatos nagymértékű feltisztulását is. Nyolc héttel a műtét után a jobb szemen 8/6, a ball szemen 40/­0 látást állapít­hattunk meg. A szem későbbi sorsára nézve, az is igen örvendetes, hogy a súlyos maródás ellenére sem szivár­vány lenövések, sem üvegtesti homályok nem támadtak. A műtétet 19 egyén 22 szemén végeztük, el. A mard­­­anyag 8 esetben lúg, 11-szer mész és 3-szor ismeretlen volt. A lúg és mész közt mi is tapasztaltuk azt az ismert különbséget, hogy a mész könnyebben okoz másodlagos feszültség-emelkedést, ami későbbi szivárványmetszést is szükségessé tett. Új tapasztalatunk az, hogy a hámtól fosztott szaruhártyára könnyen ráhúzódik és rá is nő a nyálkahártya. A szokásos varratok is alig akadályozzák ebben. Ezért egyik esetemben úgy jártam el, hogy a lim­­­bus felőli nyálkahártyaszélet Blaskovics beszegő varratja módjára rögzítettem. A lebeny nagyon jól megtapadt, noha már sárgás és fénytelen volt az inhártya, és besze­gett széle nem nőtt rá a szaruhártyáira. A szem 20/o-val menekült meg. A nyálkahártyának a szarura növése fel­tűnő kozmetikai hiba és talán a feszültségemelkedésben is van része. A beszegő varrat alkalmazása a műtétet alig nehezítette meg és annyira meg voltam vele elégedve, hogy más esetben i- e­ fogom végezni, ha a mész a szaruhártya szomszédos területén a hámot lefosztotta. Az mondhatjuk, hogy a maródott szemek korai mű­téte és a konzervatív kezelés közt az elsőnek javára el­dőlt a vita, amióta a műtéti technika annyit haladt, hogy vele ma már semmi kockázatnak nem tesszük ki a sú­lyosan maródott szemet, a műtéttel nem, árthatunk, leg­följebb nem haználtun­k, ha elkéstünk vele. A maródás okozta végzetes vegyi reactiót egyszerűbben, gyorsabban és gyökeresebben más módon meg nem állíthatjuk. A múl­tét, mint egyszerű beavatkozás súlyosabb kötőhártya el­halást okozó bármely eredetű maródás esetében késede­lem nélkül elvégzendő. Az operálás a marószer mélybe terjedésének gyöke­res elvágása által, miden konzervatív kezelésnél jobb és egyúttal kíméletesebb eljárás. A szaruhártya érdekei­ben csak közvetve hatásos és inkább a későbbi feltisztu­lásban jó hatású. Közömbösítő szerek alkalmazása mel­lette és utána is lehetséges. A Symblepharon képződés is kisebb, mint a nem operatív megoldások után. Ne operáljuk csak a súlyosabban sérült szemet, ha­nem operáljuk meg ezt is, talán még használunk vele. Kísérleti megfigyelésre nincs időnk, az először operált szem tapasztalatait a másik javára fel nem használ­­­hatj­uk, mert kilátásai addigra igen súlyosakká válhat­nak. Tapasztalataink szerint a műtétet el kell végeznünk akkor is, ha a sclera már nem sértetlen. A szaru átlátszó­sága a látásnak feltétele, a sclera épsége a szem megma­radásának, de a felszínesen szenvedett sclerán még meg­tapadhat a nyálkahártya és ha le is lökődött, még mindig több a remény a gyógyulásra, mintha nem operáltunk. Az első percek teendője ezután is a marószer lehető eltávolítása lesz. Megjegyzem, örvendetes, hogy az ese­teket általában jól ellátva és korán kaptuk. Az első na­pok, sőt órák dolga a korai műtét, ha elhalás mutatko­zik. Az első hetekben a szem sorsa is eldől s a kezelés többnyire befejezhető, ami szintén javára szól az új eb­járásnak, ellentétben a konzervatív kezelés hosszadalmas­ságával és utólag többször szükségessé váló műtéteivel. Amikor ezek szerint a maródások korai sebészi ke­zelése hívének vallom magamat, nem akarom a kérdést teljesen elintézettnek tekinteni, ehhez elég tapasztalatom nincs. Az eljárás hívévé tettek jó megoldása és jó eredmé­nyeim. Hogy mikor szabad várnunk, mikor hagyhatjuk 811

Next