Orvosi Hetilap, 1937. augusztus (81. évfolyam, 32-35. szám)
1937-08-07 / 32. szám
1937.32.sz. ORVOSI HETILAP tya a legszebben odagyógyult. Sajnos, a szaruhártya gennyes beszűrődését feltartóztatnunk nem sikerült. A szaru ugyan csak két hét múlva szakadt át, de a szem elveszett. Az eset súlyos volt, de a jól odagyógyult nyálkahártya inkább késleltette a szem elpusztulását. Az operált zsenge kora a műtét kivitelét nem hátráltatta, a szem sorsára mégis kedvezőtlen lehetett. Harmadik veszteségünk egy férfi bal szeme. A jobb szemén a szemteker kötőhártya sárga, elhalása és rögösödött sclera felett vivőerek miatt azonnal, a sérülés után 4 órával, végeztük az átültetést. Ez a szem 60%-val menekült meg. Bal szemén a szemteke felszíne barnás-feketén elszíneződött. Az inhártya valamennyi ere rögösödött. A szaruhártya fehér. A betegnek megmondtuk, hogy csak nagyon kevés kilátású kísérletről van szó. A lebeny elhalt. A megnyílt és eltávolított szemteke igen tanulságos szöveti képet mutatott. Az inhártyában elhalás és dús leukocytes beszűrődés van. Az urea elülső felében vérzések és beszűrődés, hátulsó felében az erekben vérrekedés, stasis és kisebb vérzések. A levált látóhártya ereiben is részben stasis, részben vérbőség látható. Ebben az esetben tehát a lúg okozta maródás után négy órával végzett kötőhártya eltávolítása súlyosabban sérült bal szemen már nem tudta megakadályozni az egész szemteke úgyszólván öszszes szöveteiben támadt súlyos ártalmat. A műtét nagyon sürgős lehet. Ugyanazon egyén jobb szemét, bár már azon is volt thrombosis az inhártya feletti erekben, kitűnő látással megmenthettük. Ugyancsak igen tanulságos volt egy 15 éves leány esete. A hng okozta sérülés 6-ik napján került műtétre, mert elhalás addig nem mutatkozott. Ez volt a 3-ik esetünk. Az inhártyán már lencsényi zöldessárga, kifoszlott területet találtunk. A nyálkahártya elhalt és lelökődött. A szemet mégis meg akarván menteni, 48 órával az első műtét után másodszori a naplatica történt. A lebeny újra elhal, de az inhártya nem nyílt meg, hanem a környező kötőhártya lassanként a megmart részre húzódott és a beteg 60/o-val távozott, noha szarubeszűrődése is volt. Ebből az esetből azt a tanulságotvontam le, hogy a maródotts lúgtól átivódott kötőhártyának eltávolítása maga a legfontosabb, a nyálkahártya odaültetés csak mársodsorban fontos. Természetesen szükséges, mert az inhártyát hámboríték nélkül nem hagyhatjuk és a szaruhártya táplálásáról is gondoskodni akarunk. Emlékezetes esetünk egy riasztó pisztoly okozta sérülés; mindkét szem súlyos maródása, miután közvetlenközelről lőttek a beteg arcába; a maró vegyület, melyet közelebbről nem ismerünk, az égés arc és homlok bőrét összeégette, mindkét szemen chemosis, a szarukon széles hámhiány. A kötőhártyához érintett lakmusz megkékül. A kötőhártya nagyfokú pedemás duzzanata miatt két napot vártunk. Akkor súlyos kép jelent meg mindkét szaruhártya teljesen érzéketlen lett és csillagalakú mély homályoktól majdnem átlátszatlan, széli kifekélyesedés is támadt. A szaruhártya súlyos károsodására utaló tünetek miatt rögtöni műtétet határoztunk el, a jobb szemen majdnem köröskörül, a balon kisebb szektorban történt a kimetszés és pótlás. A jobb Sclera már nem vérzik, a balon sűrű pontszerű vérzések észlelhetők az elhalt kötőhártya lefejtésekor. Aggodalmunk ellenére mindkét lebeny szépen megtapadt, a szaruhártya felszíne lassan rendbejött, erős széli ereződés indult meg s az érzékenység lassan megjavult. A lebeny körül meghagyott szemteker kötőhártya erős hegesedése jelzi, hogy milyen rölvidülések támadtak volna nyálkahártya beültetés nélkü. De ennek kell tulajdonítanunk azt is, hogy egyik ínhártya sem nyílott meg, noha az egyiket a marószer már elérte s a műtétnek kell tulajdonítnunk a két szaruhártya fokozatos nagymértékű feltisztulását is. Nyolc héttel a műtét után a jobb szemen 8/6, a ball szemen 40/0 látást állapíthattunk meg. A szem későbbi sorsára nézve, az is igen örvendetes, hogy a súlyos maródás ellenére sem szivárvány lenövések, sem üvegtesti homályok nem támadtak. A műtétet 19 egyén 22 szemén végeztük, el. A mardanyag 8 esetben lúg, 11-szer mész és 3-szor ismeretlen volt. A lúg és mész közt mi is tapasztaltuk azt az ismert különbséget, hogy a mész könnyebben okoz másodlagos feszültség-emelkedést, ami későbbi szivárványmetszést is szükségessé tett. Új tapasztalatunk az, hogy a hámtól fosztott szaruhártyára könnyen ráhúzódik és rá is nő a nyálkahártya. A szokásos varratok is alig akadályozzák ebben. Ezért egyik esetemben úgy jártam el, hogy a limbus felőli nyálkahártyaszélet Blaskovics beszegő varratja módjára rögzítettem. A lebeny nagyon jól megtapadt, noha már sárgás és fénytelen volt az inhártya, és beszegett széle nem nőtt rá a szaruhártyáira. A szem 20/o-val menekült meg. A nyálkahártyának a szarura növése feltűnő kozmetikai hiba és talán a feszültségemelkedésben is van része. A beszegő varrat alkalmazása a műtétet alig nehezítette meg és annyira meg voltam vele elégedve, hogy más esetben i- e fogom végezni, ha a mész a szaruhártya szomszédos területén a hámot lefosztotta. Az mondhatjuk, hogy a maródott szemek korai műtéte és a konzervatív kezelés közt az elsőnek javára eldőlt a vita, amióta a műtéti technika annyit haladt, hogy vele ma már semmi kockázatnak nem tesszük ki a súlyosan maródott szemet, a műtéttel nem, árthatunk, legföljebb nem haználtunk, ha elkéstünk vele. A maródás okozta végzetes vegyi reactiót egyszerűbben, gyorsabban és gyökeresebben más módon meg nem állíthatjuk. A múltét, mint egyszerű beavatkozás súlyosabb kötőhártya elhalást okozó bármely eredetű maródás esetében késedelem nélkül elvégzendő. Az operálás a marószer mélybe terjedésének gyökeres elvágása által, miden konzervatív kezelésnél jobb és egyúttal kíméletesebb eljárás. A szaruhártya érdekeiben csak közvetve hatásos és inkább a későbbi feltisztulásban jó hatású. Közömbösítő szerek alkalmazása mellette és utána is lehetséges. A Symblepharon képződés is kisebb, mint a nem operatív megoldások után. Ne operáljuk csak a súlyosabban sérült szemet, hanem operáljuk meg ezt is, talán még használunk vele. Kísérleti megfigyelésre nincs időnk, az először operált szem tapasztalatait a másik javára fel nem használhatjuk, mert kilátásai addigra igen súlyosakká válhatnak. Tapasztalataink szerint a műtétet el kell végeznünk akkor is, ha a sclera már nem sértetlen. A szaru átlátszósága a látásnak feltétele, a sclera épsége a szem megmaradásának, de a felszínesen szenvedett sclerán még megtapadhat a nyálkahártya és ha le is lökődött, még mindig több a remény a gyógyulásra, mintha nem operáltunk. Az első percek teendője ezután is a marószer lehető eltávolítása lesz. Megjegyzem, örvendetes, hogy az eseteket általában jól ellátva és korán kaptuk. Az első napok, sőt órák dolga a korai műtét, ha elhalás mutatkozik. Az első hetekben a szem sorsa is eldől s a kezelés többnyire befejezhető, ami szintén javára szól az új ebjárásnak, ellentétben a konzervatív kezelés hosszadalmasságával és utólag többször szükségessé váló műtéteivel. Amikor ezek szerint a maródások korai sebészi kezelése hívének vallom magamat, nem akarom a kérdést teljesen elintézettnek tekinteni, ehhez elég tapasztalatom nincs. Az eljárás hívévé tettek jó megoldása és jó eredményeim. Hogy mikor szabad várnunk, mikor hagyhatjuk 811