Orvosi Hetilap, 1938. november (82. évfolyam, 45-48. szám)

1938-11-05 / 45. szám

1082 ményünk szerint ez az anyag, vagy ezek az anyagok mind nagyobb mennyiségben termelődnek és szabadul­nak ki a bőr sejtjeiből és fokozzák a bőrreactiót. Ezt a nézetünket számos megfigyelés támasztja alá. Néhai Hári barátommal már 1903-ban közöltük a következő megfigyelést: Ha kutya combhajlatába és alhasának több pontján urticariogén anyagokat ismételve fecsken­deztünk az irhába, az egész testtájék, tehát nem csupán a befcskendezés helye vált érzékenyebbé. Rajka, aki ultraviolett sugarakkal besugárzott területen és ettől 10 cm-nyi távolságban hugyang-oldat befecskendezé­sével hólyagokat támasztott, azt találta, hogy az ily­­módon támasztott hólyag savója egyaránt nagyobb csalánfoltokat okozott, mint az olyan hólyagé, amelyet a besugárzott helytől távol eső helyen idézett elő. Leh­­nerrel és Urbánnal együtt közölt kísérletekben nagy bőrfelületek erősebb besugárzása után a besugárzott helytől távol eső helyek fokozott reactivitását figyeltük meg. Schall és Altus hasonló eredményekről számoltak be. Kiterjedt histamin-ionisatiók után hasonlóképen távoli bőrtájékok fokozott reactivitását észleltük. Ezek a­­kísérletek amellett szólnak, hogy valamely a bőrben készülő anyag diffusio útján kerül a lokosan izgatott terület szomszédságába, illetőleg a vérbe történt felszí­vódás után a véráramlás közvetítésével a bőrnek távoli tájékaira és fokozza azoknak reactivitását. A reactiót fokozó anyag szereplése mellett értéke­síthető még egy kísérletünk, amelynél előbb mindkét kart magasba emeléssel és a vér kiszorításával anaemi­­záltuk és lekötöttük, azután mindegyiknek egy-egy symmetriás elhelyezésű pontjára 1/1000 histaminolda­­tot cseppentettünk és a bőrt azon keresztül felszínesen megszúrtuk. Az egyik kart most 3 percre 45 C° víz­fürdőbe helyeztük, azután leoldottuk a kötelékeket és további 15 perc múlva megnéztük a csalánfoltokat, amelyek a beszúrások helyén keletkeztek. Ezt az eljá­rást ugyanazon a ponton többször megismételtük. A melegített karon a csalánfoltok a 4-ik histamin-punctio után az első punctio utáni terjedelmüknek több mint háromszorosára emelkedtek, míg a nem melegített ka­ron csupán egy negyedükkel nagyobbodtak. A melegí­tés tehát élénkítette azt a folyamatot, mely a csalán­foltok megnagyobbodását okozza. Ez pedig a mellett szól, hogy a nagyobbodás vegyi folyamat következmé­nye és támogatja azt a nézetünket, hogy a bőr fokozott reactivitása a H­ anyag megnövekedett termelődésével függ össze. Később még szó lesz a vér urticariogen hatásának a bőr reactivitásával párhuzamos fokozódásról, ami szintén nézetünk helyes volta mellett szól. Nehezebb feladat a reactiócsökkenés okának kifür­­készése. Ebbecke véleménye szerint a bőr sejtjei az is­mételt ingerlésre kimerülnek és csökkent mennyiség­ben termelik azt az anyagot, mely a vérereket izgatja. Ez a magyarázat elfogadhatatlan. A reactiócsökkenés és a kimerülés között túl nagy a különbség. Az izmok kísérleti kimerülése sokszor, sűrűn egymást követő in­gerlésük következménye. A bőr reactivitásának csök­kenése pedig már kevés, több órás, kísérleteimben többnyire 24 órás időközökben történő izgatásra beáll. A bőrreactio gyengülése ezenfelül egyszer-másszor már az izgatás első ismétlésére bekövetkezik. Ebben az eset­ben tehát szó sem lehet kimerülésről. Megtörténhetik az is, hogy gyengébb bőrreactió után átmenetileg erő­sebb következik, ami ugyancsak a kimerülés ellen szól. Az izmok kísérleti kimerülése rövid pihenésre el­múlik. Az idegek is gyorsan állnak helyre, úgy hogy izgathatóságuk még hosszabb ingerlés után sem válto­zik. Ezzel szemben a bőr reactivitásának csökkenése, mely sokszoros izgatásra bekövetkezik, eltarthat napo­kig és hetekig, sőt egy-két hónapig is. Lewis sem fogadta el Ebbecke feltevését. De a re­­activitás csökkenésének okát nem tudta megadni. Nézetünk szerint a bőr reactivitásának csökkené­sét egy, a H-anyaggal ellentétes hatású anyag okozza, amelyet hasonlóképen a bőr élő sejtjei termelnek. Ezt az anyagot egyelőre R-anyagnak nevezzük. Nem azért következik tehát be a bőr csökkent reactiója, mert az ismételt izgatástól kimerült bőrsejtek mind kevesebb H-anyagot termelnek, hanem azért, mert mind nagyobb mértékben termelik az R-anyagot, mely a H-anyag ha­tását ellensúlyozza. Felfogásunkat a következő kísérle­tek támogatják: Ha a ház ismételt és kiterjedt UV-besugárzása vagy histamin-ionisatiója után minden egyes alkalom­mal egy nem kezelt terület irhájába 0.02 ccm 1%-os morphiumoldatot fecskendezünk be, mégpedig mindig más-más helyen, azt tapasztalhatjuk, hogy az első bőr­izgatások után a morphium­ okozta csalánfoltok mind nagyobbakká, későbbi bőrizgatások után mind kiseb­bekké válnak, sőt lényegesen az izgatások előtti méretek alá süllyedhetnek. Ez nem magyarázható az­zal, hogy az ismételt izgatás folytán kimerült sejtek nem termelvén elegendő H-anyagot, nem kerül belőle elég a vérbe és vele a nem exponált bőrbe és hogy en­nél fogva az utóbbinak foltjai a későbbi expositiók után kisebbekké válnak. Nem lehet ezt a magyarázatot el­fogadnunk, mert hiszen a csalánfoltok a nem izgatott bőrterületen még a normális csalánfoltok méretei alá is süllyedtek. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy valamely az izgatások alatt a bőrben termelt anyag szívódott a vérbe, a véráram útján eljutott a nem exponált bőr­területre és ott megakadályozta a hasonló módon oda­került H-anyag hatásának szabad érvényesülését. A csökkent reactivitás kifejlődik akkor is, ha ugyanabba a helybe histaminoldatot fecskendezünk be ismételve, mégpedig minden egyes alkalommal emel­kedő töménységben. Ebben az esetben tehát nem lehet szó olyan anyag hiányáról vagy csökkent mennyiségé­ről, melynek histaminszerű a hatása. A csökkent re­activitás mégis kifejlődik és a histamin-adag emelke­dése ellenére a csalánfoltok nagysága az első befecs­kendezés utáni folt nagysága alá sülyedhet. Ez a kísér­let nagyban támogatja a H-anyaggal ellentétes hatású R-anyag létezéséről vallott nézetünket. Ha a karok anaemizálása és lekötése után ismé­telve ejtünk rajtuk histamin-szúrásokat, mégpedig a bőrnek ugyanazon pontjain és minden punctio után az egyik kart 3 percig 45 C° vízfürdőben tartjuk, a punc­­tiók egy bizonyos száma után a csalánfoltok a melegí­tett karon nagymértékben kisebbednek, míg a nem melegített karon a kisebbedés csak jelentéktelen. A melegítés tehát éppúgy fokozta azt a folyamatot, amely a csalánfoltok kisebbedését, mint azt, amely megna­gyobbodásukat idézi elő. A melegítésnek ez a hatása mind a kettőnél vegyi folyamat mellett szól és támo­gatja nézetünket az R-anyag szerepléséről a reactivitás csökkentésében. Később még szó lesz egy további kísérletről, mely ugyanilyen értelemben értékesíthető. Előbb azonban még azokról a kísérletekről kell beszámolnom, amelyek ORVOSI HETILAP 1938. 45. sz.

Next