Orvosi Hetilap, 1940. február (84. évfolyam, 5-8. szám)
1940-02-03 / 5. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Armentánó Lajos: Újabb adatok a haemorrhagiás diathesisek gyógyításához
84. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1940 február 3. ORVOSI HETILAP Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Armentano Lajos: Újabb adatok a haemorrhagiás diathesisek gyógyításához. (41—42. oldal.) Hogyan László: Májzsugorodás okozta hasvíz kezelése autotransfusióval. (43—44. oldal.) Rex-Kiss Béla és Zsadon Béla: A Solemos-féle vércukormeghatározó eljárás használhatóságáról. (44—45. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. (46—48. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (48. oldal.) Kiss Lajos: A római Forlanini Intézet (48—50. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (50—52. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. Hetirend. (52—54. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának közleménye. (Igazgató: Rusznyák István ny. r. tanár.) Újabb adatok a haemorrhagiás diathesisek gyógyításához. Irta: Armentano Lajos dr. tanársegéd. A haemorrhagiás diathesisek nemcsak aetiologia és pathogenesis, hanem orvoslás szempontjából is a belgyógyászat megoldatlan kérdései közé tartoznak. Az ascorbinsav kristályos előállítása keltette azt a gondolatot, hogy a scorbuton kívül elsősorban a haemorrhagiás diathesisek eseteiben alkalmazzuk. Előzőleg már rámutattam arra, hogy a C-vitamin kristályos formában a haemorrhagiás diathesisekben hatástalan, még akkor is, ha „telítési” hiány volt kimutatható. Számos esetben azonban e betegek C-vitamin- telítés szempontjából úgy viselkedtek, mint normális egyének. Azóta e vizsgálatokat tovább folytattam és e betegségek ritkaságához képest nagyszámú esetben alkalmaztam a C-vitamint hoszszú ideig napi 300 mgr. intravénás adagban. 4 haemophilia, 10 essentialis thrombopenia (morbus maculosus Werlhoff), 4 tüneti thrombopenia, 5 Schönlein-Henoch purpura, 1 panmyelophtisis szerepelt. A felsorolt esetek mint chronikus lefolyásuak voltak: tapasztalatom szerint ugyanis a heveny fertőző betegségekkel pl. influenza, endocarditis stb. kapcsolatos vérzések önkéntes visszafejlődésre hajlamosak s így a therápiás megítélést nagyon megnehezítik. Már előző közleményeimben megállapítottam, hogy a C-vitamin sem normális, sem kóros esetekben nem képes a thrombocyták számát növelni és essentialis thrombopeniában a vérzéseket nem befolyásolja. Újabban 10 essentialis thrombopeniában az ascorbinsav hatástalannak bizonyult, 1 esetben az adás 9. napján a beteg agyvérzés következtében meghalt. 10 eset közül 5- ben nem lehetett telítési hiányt kimutatni, 5 esetben az 540—2.200 mg között ingadozott. A telítés dacára sem a thrombocyták számában, sem a klinikai tünetekben számottevő javulás nem következett be. Tüneti thrombopeniák közül 2 esetben szintén hatástalan volt a C-vitamin, egy nyirokcsomó tuberculosissal kapcsolatos vese és bőrvérzésekkel járó thrombopenia esetében a thrombocyták száma nem változott, a vese és bőrvérzés ellenben megszűnt. E beteg vizeletében több napon át C-vitamin nem volt kimutatható (Bonsignore-Martini eljárással) s a telítési hiány 4120 mg-ot tett ki. Két fertőző betegséggel (polyarthritis, illetőleg influenza) kapcsolatos tüneti thrombopeniás betegben salicylkészítmények szedése után illetve minden kezelés nélkül a vérzések megszűntek és a thrombocytaszám rendesre nőtt. Mi lehet az oka az ellenkező véleményeknek? Az egyik kétségtelen az, hogy heveny esetekben a post hoc ergo propter hoc elve érvényesül, holott a heveny fertőzésekkel kapcsolatos purpuráknak igen nagy önkéntes gyógyuló hajlamuk van. Máskor ugyanaz az ártalom, amely a csontvelő thrombocytaképző redszerét támadja meg és thrombopeniás purporára vezet, ugyanakkor a fokozott C-vitamin szükséglet következtében praescorbutot idéz elő, amikor a thrombocyták hiánya következtében a vérzések sokkal könnyebben jöhetnek létre. Megszüntetve a capillarisok laesióját okozó egyik tényezőt, a bőr és vesevérzés megszűnt a jelzett esetben anélkül, hogy a thrombocyták száma növekedett volna. Tapasztalatom szerint ugyanis kis (30.000 aluli) thrombocytaszám egymaga nem okoz okzetlenül vérzéseket. Négy haemophiliás esetben az ascorbinsav hatástalannak bizonyult: nemcsak a vérzéseket nem befolyásolta, hanem az alvadás idejét sem rövidítette meg. Öt vascularis purpura esetében szintén eredménytelen volt a C-vitamin. A bőrvérzések minden esetben változatlanul fennállottak vagy ismétlődtek, a capillari resistentiát (C. R.) egyik esetben sem sikerült növelni vagy a fokozott permeabilitást megszüntetni. Részben e kísérletek eredménytelensége, részben Szent-Györgyi korábbi vizsgálatai, melyek a flavonoknak a növényi sejtek oxydatiós folyamataiban jelentős szerepére mutattak rá, vezette Szent-Györgyit és Rusznyákot arra, hogy a növényvilág e fontos festékanyagait, amelyeket a táplálékunkkal nap-nap után nagy mennyiségben veszünk magunkhoz, a különböző haemorrhagiás diathesisekben gyógyítás céljából alkalmazzák. Ezek a vizsgálatok azzal a meglepő eredménnyel végződtek, hogy a flavonok bizonyos csoportja, melyet Szent-Györgyi citromléből állított elő, a capillarisok áteresztődését csökkenti nemcsak haemorrhagiás diathesisekben, hanem olyan esetekben is, melyekben a capillarisok átjárhatóságának kóros fokozódása volt kimutatható. Ezt az anyagot, minthogy előállítása citromból történt, Szent-Györgyi és Rusznyák citrinnek, illetőleg P-vitaminnak nevezte el, habár vitamin jellegének bi