Orvosi Hetilap, 1940. február (84. évfolyam, 5-8. szám)

1940-02-03 / 5. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Armentánó Lajos: Újabb adatok a haemorrhagiás diathesisek gyógyításához

84. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1940 február 3. ORVOSI HETILAP Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Armentano Lajos: Újabb adatok a haemorrhagiás diathesi­­sek gyógyításához. (41—42. oldal.) Hogyan László: Májzsugorodás okozta hasvíz kezelése auto­­transfusióval. (43—44. oldal.) Rex-Kiss Béla és Zsadon Béla: A Solem­os-féle vércukor­­meghatározó eljárás használhatóságáról. (44—45. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. (46—48. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (48. oldal.) Kiss Lajos: A római Forlanini Intézet (48—50. oldal.) Korbuly György: Heti krónika. (50—52. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. Hetirend. (52—54. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati kliniká­jának közleménye. (Igazgató: Rusznyák István ny. r. tanár.) Újabb adatok a haemorrhagiás diathesisek gyógyításához. Irta: Armentano Lajos dr. tanársegéd. A haemorrhagiás diathesisek nemcsak aetiologia és pathogenesis, hanem orvoslás szempontjából is a bel­gyógyászat megoldatlan kérdései közé tartoznak. Az as­­corbinsav kristályos előállítása keltette azt a gondolatot, hogy a scorbuton kívül elsősorban a haemorrhagiás diathesisek eseteiben alkalmazzuk. Előzőleg már rámu­tattam arra, hogy a C-vitamin kristályos formában a haemorrhagiás diathesisekben hatástalan, még akkor is, ha „telítési” hiány volt kimutatható. Számos esetben azonban e betegek C-vitamin- telítés szempontjából úgy viselkedtek, mint normális egyének. Azóta e vizsgálato­kat tovább folytattam és e betegségek ritkaságához ké­pest nagyszámú esetben alkalmaztam a C-vitamint hosz­­szú ideig napi 300 mgr. intravénás adagban. 4 haemop­hilia, 10 essentialis thrombopenia (morbus maculosus Werlhoff), 4 tüneti thrombopenia, 5 Schönlein-Henoch purpura, 1 panmyelophtisis szerepelt. A felsorolt ese­tek mint chronikus lefolyásuak voltak: tapasztalatom szerint ugyanis a heveny fertőző betegségekkel pl. in­fluenza, endocarditis stb. kapcsolatos vérzések önkén­tes visszafejlődésre hajlamosak s így a therápiás meg­ítélést nagyon megnehezítik. Már előző közleményeimben megállapítottam, hogy a C-vitamin sem normális, sem kóros esetekben nem képes a thrombocyták számát növelni és essentialis thrombopeniában a vérzéseket nem befolyásolja. Újab­ban 10 essentialis thrombopeniában az ascorbinsav ha­tástalannak bizonyult, 1 esetben az adás 9. napján a be­teg agyvérzés következtében meghalt. 10 eset közül 5- ben nem lehetett telítési hiányt kimutatni, 5 esetben az 540—2.200 mg között ingadozott. A telítés dacára sem a thrombocyták számában, sem a klinikai tünetekben szá­mottevő javulás nem következett be. Tüneti thrombo­­peniák közül 2 esetben szintén hatástalan volt a C-vi­tamin, egy nyirokcsomó tuberculosissal kapcsolatos vese és bőrvérzésekkel járó thrombopenia esetében a thrombocyták száma nem változott, a vese és bőrvérzés ellenben megszűnt. E beteg vizeletében több napon át C-vitamin nem volt kimutatható (Bonsignore-Martini eljárással) s a telítési hiány 4120 mg-ot tett ki. Két fer­tőző betegséggel (polyarthritis, illetőleg influenza) kap­csolatos tüneti thrombopeniás betegben salicylkészít­­mények szedése után illetve minden kezelés nélkül a vérzések megszűntek és a thrombocytaszám rendesre nőtt. Mi lehet az oka az ellenkező véleményeknek? Az egyik kétségtelen az, hogy heveny esetekben a post hoc ergo propter hoc elve érvényesül, holott a heveny fer­tőzésekkel kapcsolatos purpuráknak igen nagy önkéntes gyógyuló hajlamuk van. Máskor ugyanaz az ártalom, amely a csontvelő thrombocytaképző redszerét támadja meg és thrombopeniás purporára vezet, ugyanakkor a fokozott C-vitamin szükséglet következtében praescor­­butot idéz elő, amikor a thrombocyták hiánya követ­keztében a vérzések sokkal könnyebben jöhetnek létre. Megszüntetve a capillarisok laesióját okozó egyik ténye­zőt, a bőr és vesevérzés megszűnt a jelzett esetben anél­kül, hogy a thrombocyták száma növekedett volna. Ta­pasztalatom szerint ugyanis kis (30.000 aluli) thrombo­cytaszám egymaga nem okoz okzetlenül vérzéseket. Négy haemophiliás esetben az ascorbinsav hatásta­lannak bizonyult: nemcsak a vérzéseket nem befolyá­solta, hanem az alvadás idejét sem rövidítette meg. Öt vascularis purpura esetében szintén eredmény­telen volt a C-vitamin. A bőrvérzések minden esetben változatlanul fennállottak vagy ismétlődtek, a capillari resistentiát (C. R.) egyik esetben sem sikerült növelni vagy a fokozott permeabilitást megszüntetni. Részben e kísérletek eredménytelensége, részben Szent-Györgyi korábbi vizsgálatai, melyek a flavonok­­nak a növényi sejtek oxydatiós folyamataiban jelentős szerepére mutattak rá, vezette Szent-Györgyit és Rusznyákot arra, hogy a növényvilág e fontos festék­anyagait, amelyeket a táplálékunkkal nap-nap után nagy mennyiségben veszünk magunkhoz, a különböző hae­morrhagiás diathesisekben gyógyítás céljából alkalmaz­zák. Ezek a vizsgálatok azzal a meglepő eredménnyel végződtek, hogy a flavonok bizonyos csoportja, melyet Szent-Györgyi citromléből állított elő, a capillarisok áteresztődését csökkenti nemcsak haemorrhagiás diathe­sisekben, hanem olyan esetekben is, melyekben a capil­larisok átjárhatóságának kóros fokozódása volt kimutat­ható. Ezt az anyagot, minthogy előállítása citromból tör­tént, Szent-Györgyi és Rusznyák citrinnek, illetőleg P-vitaminnak nevezte el, habár vitamin jellegének bi­

Next