Orvosi Hetilap, 1940. február (84. évfolyam, 5-8. szám)

1940-02-03 / 5. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Armentánó Lajos: Újabb adatok a haemorrhagiás diathesisek gyógyításához

42 ORVOSI HETILAP­ zonyítása még nem sikerült. A citrin­e hatásának kimu­tatása részben a capillarisok áteresztőképességének vizsgálatára irányuló módszerekkel, részben klinikai megfigyelésekkel történt. A vizsgáló módszerek az egyébként szokásos­ vérzésidő, thrombocytaszám megha­­tározáson stb. kívül a következők voltak: 1. Landis, 2. Borbély módszere. A Landis- módszernek lényege annak megállapításából áll, hogy a capillarisok képesek-e mű­vileg fokozott filtratiós erőnek ellenállni. Eppinger és munkatársai különböző erősségű leszorítást alkalmazva arra az eredményre jutottak, hogy fél óráig tartó 40 Hgmm nyomás (leszorítás) normális egyénekben sem plasmafolyadék, sem fehérjepermeabilitást nem képes létrehozni. Ezzel szemben azokban a betegségekben, amelyekben „serosus gyulladás” áll fenn, így fertőző­­betegségek, hepatocellularis icterus, stb. az érfalak ana­xaemia következtében átjárhatók lesznek, a szövetek és a vérplasma között ioneltolódás jön létre, a szövetek K tartalma csökken, viszont a Na és Ca tartalma foko­zódik és fordítva. Ilyenkor már kisfokú nyomásfokozó­dás következtében plasmafolyadék, sőt fehérje kiáram­lás jön létre. Vizsgálataimban e módszer főleg abból a szempont­ból érdekelt, hogy kiválaszthassuk a fokozott permea­­bilitással járó eseteket és ezekben azután a citrint al­kalmazhassuk. E vizsgálataink során 118 részben nor­mális, részben kóros ecsetekben határoztuk meg a C. R.-át és Landis módszerével a capillarisok áteresztődé­­sét. Ezeket az eredményeket a következőkben foglalha­tom össze. 1. Normális egyénekben fehérje átvándorlás nem jön létre. Folyadék kiáramlása észlelhető ugyan, de en­nek mennyisége legfeljebb 7—8 ccm. 2. Feltűnő a heveny rheumás infectiók csoportjába tartozó betegségekben (polyarthritis, endo­myokarditis stb.) észlelhető alacsony C. R. és fokozott permeabilitás, mely különösen nagy fokot ér le a különböző kimutat­ható streptoccocusos fertőzésekben. 3. A heveny nephritisek, de különösen nephrosisok eseteiben a filtratum mennyisége 24 ccm-et, a capillaris filtratum fehérjetartalma pedig 5—6%-ot is elérhet; ez­zel szemben idült nephritis és polyarthritisek eseteiben fokozott permeabilitás nem volt. 4. Érdekesen viselkednek a haemorrhagiás diathesi­­sek; míg a vascularis purpurák minden esetében az ala­csony C. R. mellett plasmafolyadék és fehérje fokozott átjárhatósága mutatható ki, addig a thrombopeniás pur­­purákban ez nem volt észlelhető. 5. Eppinger és munkatársai által közölt „serosus gyulladás” eseteiben teljesen azonos eredményeket ér­tem el, de olyan esetekben is, amikor az nem gyulla­dásos állapot jött létre (nephrosis), nagyfokú permeabili­tás volt kimutatható. Korábbi közleményemben részletesen beszámoltam arról, hogy a citrin tudja-e javítani vagy megszüntetni a fokozott áteresztőséget. 25 esetből 20-ban hatásos volt, csupán a következő esetekben nem befolyásolta azt: empyema thor., periton tub., morb., mac., Werlhoff, uraemia, neosalv. dermatitis esetei. Minthogy a flavon (flavonon, flavonol) festékek a növényvilágban igen el­terjedtek, felmerült az a kérdés, hogy az ide tartozó többi festékanyag is rendelkezik-e biológiai hatással. Bruckner és Szent-Györgyi vizsgálatai szerint a citrin eddig legalább 3 flavonféleségből áll, ú. m. hesperidin, eriodiktyol és homoio-eriodityolból. A fenti 3 flavon­­féleségen kívül kipróbáltam a rendelkezésemre álló ösz­­szes flavonféleségeket, de ezek közül csak azok bizo­nyultak hatásosnak — bár nem olyan mértékben mint a citrin — melyek a citromlében fordulnak elő. A többi flavonféleségek úgyszólván hatástalanok voltak, nem is szólva arról, hogy intravénásan adva, sokszor collapsus­­hoz hasonló állapotot idéztek elő; citrintől ezt sohasem észleltük. Tévedések tehát azok a megállapítások, ame­lyek a citrint hesperidinnel azonosítják, nem is szólva azokról a vizsgálatokról, amelyek olyan készítmények­kel történnek, amelyekben flavonok sem chemiai, sem biológiai úton nem voltak kimutathatók. Amint már említettem, a capillarisfal ellenállóké­pességének vizsgálatára Borbély módszerét is felhasz­náltam. Ez tudvalevőleg a Hecht-féle szívási próbán alapul. Azóta sokan kipróbálták és megbízhatónak ta­lálták. Számos előnye között legfontosabb az, hogy mennyiségi adatokat szolgáltat. Kis területen alkalmaz­hatósága, az ismétlés lehetősége, több capillaris terület összehasonlító vizsgálata, mind olyan tulajdonságok, amelyek klinikai használatra igen alkalmassá teszik. Ez irányban folytatott vizsgálatok kiderítették, hogy a dia­­betesen kívül „vörös hypertoniában”, heveny rheumás polyarthritisben szenvedő betegek nagy %-ban mutat­ható ki alacsony C. R. Citrin­nel számos esetben sike­rült az alacsony C. R.-t a rendes szintre vinni. Termé­szetesen citrinnel sem voltak 100 %-osak az eredmé­nyek, így teljesen hatástalannak bizonyult diabetes, ar­teriosclerosis, panmyelophtisis eseteiben. Ismét egy bi­zonyíték arra, hogy az érfal működése sok tényezőtől függ. Ismételten hangsúlyozom, mivel az irodalomban számos félreértő közlemény jelent meg, hogy a citrin thrombopeniás purpurák eseteiben teljesen hatástalan, a thrombocyták számát egyáltalában nem befolyásolja, sőt ilyen esetekben a C. R.-t és fokozott áteresztőségét is csak kivételesen javította meg. Eredménytelen volt a therapiás eljárás az összes panmyelophtisis és haemo­philia eseteiben is. Ezzel szemben 9 vascularis purpura közül 8 esetben teljes gyógyulás, 1 esetben javulás kö­vetkezett be. Az összes vascularis purpura eseteiben az alacsony C. R.-t sikerült szabályos értékre emelni és a hajszálerek fokozott átjárhatóságát megszüntetni. Az eddig kezelésbe vett 8 vascularis purpura közül 2 eset­ben a vérzések a citrinkezelés után 4—6 hét múlva ki­újultak, úgyhogy a kezelést többször ismételni kellett, míg a vérzések teljesen megszűntek. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a citrin­­nek is megvan a maga javallati­területe. Teljesen célta­lan az adagolása haemophilia, panmyelophtisis és throm­bopeniás purpurák ellen. Végeredményben a haemorrhagiás diathesiseknek C- vitaminnal, illetőleg citrinnel való kezelésére vonatko­zólag a következőket mondhatom: 1. Nagyszámú (20) haemorrhagiás diathesis esetei­ben alkalmazott C-vitamin minden esetben eredmény­telen volt. 2. Tüneti vérzékenységnél (haemophiliát kivéve) csak akkor volt hatásos az ascorbin kezelés, ha nagyfokú te­lítési hiánnyal járt (ez 1 haemophilia, 2 vascularis pur­pura és 5 essentialis thrombopenia esetében volt ész­lelhető). 3. „Savós gyulladás” eseteiben nemcsak plasma­folyadék, hanem fehérje kivándorlás is észlelhető, de ugyanez kimutatható vascularis purpura, nephrosis­­ban is. 4. A citromléből előállított citrin a haemorrhagiás diathesisek közül csak vascularis purpura eseteiben ké­pes a vérzéseket megszüntetni. 5. Sem a C-vitamin, sem a citrin nem befolyásolja a thrombocyták számát és nem csökkenti az alvadási időt. 1940. 5. sz.

Next