Orvosi Hetilap, 1940. március (84. évfolyam, 9-13. szám)

1940-03-02 / 9. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Szodoray Lajos - Faragó László: Kiváltó eljárások syphilises betegeken

84. évfolyam. 9. szám. Budapest, 1940 március 2. ORVOSI HETILAP Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folyta­t­tá V . ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Szodoray Lajos és Faragó László: Kiváltó eljárások syphi­lises betegeken. (87—90. oldal.) Blazsó Sándor: Csecsemő széngázmérgezése. (90. oldal.) Soóky Erzsébet: A pneumonia újabb chemotherapiája. (92— 93. oldal.) Czigler Pál: Oraena és diphtheria. (91—92. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés: (93—96. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei: (96—97. oldal.) Lapszemle: (97—98. oldal.) Vegyes hírek. Heti rend: (98—100. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem bőr- és nemibeteg klinikájának közleménye. (Igazgató: Neuber Ede ny. r. tanár.) Kiváltó eljárások syphilises betegeken. Irta: Szodoray Lajos dr. és Faragó László dr. Ismeretes, hogy lappangó syphilisben szenvedők ne­gatív complementkötési reactióját bizonyos eljárások rövidebb-hosszabb időre positívvá változtathatják. Ezt a tényt úgyszólván egyidőben Milian és Gennerich is­merték fel (1910). Ez az eljárás, az ú. n. provocatio vagy reactivatio,kiváltás, fajlagos, mint azt régebben Boas és Kissmeyer, újabban többek között Ohashi vizsgálatai is bizonyítják. Ennek az eljárásnak a syphilis ú. n. késői, lappangási szakában van a legnagyobb gyakorlati jelentősége. E szakban végzett kiváltások pozítivitásá­­nak gyakorisága, az egyes szerzők adatai szerint elég nagy különbséget mutat. Milian és Girauld 1911-ben végzett vizsgálataik során 99 késői lappangási szakban lévő syphilises egyén savója közül 54-ben észleltek ki­váltás után positív complementkötési reactiót. Guszman ugyanebben a szakban tejprovocatio után 23°/o-ban, Heft 12%-ban, Almeida 47°/o-ban, Rajka „provocatin” kiváltás után korai és késői lappangási szakban 110 vizs­gált eset közül 17 esetben kapott positív reactiót. Újab­ban az először használt arzenobenzolkészítmények, majd a későbben alkalmazott bismuth, higany, tej, typhus­­vaccina, stb. végzett kiváltó eljárások mellett, számos más eljárást is alkalmaznak. Schreyer pajzsmirigykivo­­nattal combinált arzenobenzolkészítményekkel, Masazza és Fajella saját vérbefecskendezések mellett diathermiás és rövidhullámokkal végzett átmelegítésekkel, Rajka quartfénybesugárzás utáni adrenalin és izomkivonat­­befecskendezésekkel (provocatin), Lisi organluetinnal végeztek kiváltásokat. Legújabban Grüneberg kiváltás céljára pallidavaccinát (Palligén) fecskendez vénába. Palligennel Schreus is végzett kiváltásokat és idevonat­kozó vizsgálatainak beszámolójában kifejti, hogy a késői lappangási szakban lévő betegeken nyert tartós positív kiváltási eredmény még fennálló syphilises folyamatra mutat, míg a negatív kiváltási eredmény még nem je­lenti mindig a biztos gyógyulást. Ezek az utóbbi el­járások az arzenobenzolkészítmények, bismuth és tejjel történő kiváltási eljárások mellett a gyakorlatban nem honosodtak meg. Milian régebbi tapasztalatai mellett újabban Ohashi és Almeida összehasonlító vizsgálatai alapján arzenobenzolkészítményekkel történő kiváltást helyezik előtérbe. Moskvin és Geft az adrenalinkiváltás­­tól nem láttak feltűnően jobb eredményeket. A gyakorlatban aránylag kevés figyelmet fordíta­nak a kiváltás tartamára és még kevésbbé ennek jelent­kezési idejére. Milian mutatott rá először, hogy a re­activate megjelenése csak ritkábban történik hirtele­­nül, legtöbbször a complementkötés erőssége a savóban a kiváltás után fokozatosan emelkedik és tartama né­hány naptól néhány hónapig változhat. Észletei szerint a complementkötés erősségének maximuma leggyakrab­ban a kiváltás utáni ötödik napon keletkezik és tartama néhány naptól, néhány hónapig változhat. Ezért ajánlja, hogy a serologiai vizsgálatot a provocatio utáni 5., 15. és 25. napon ismételten végezzük el. Az ő nyomán Zieler, Perkel, Guszman, Moskvin és mások szintén több­ször végeznek serologiai vizsgálatot a provocatiót kö­vetően. 73 késői lappangási szakban lévő syphilises betegen végeztünk kiváltást, akik már antisyphilises kezelésben részesültek és vérsavójukban a serologiai reactiók tar­tósan negatívoknak mutatkoztak. A végzett kezelésre vonatkozólag beteganyagunkat 3 csoportra osztottuk, hogy ebből a szempontból is megvizsgálhassuk a sero­­reactiók positívvá válását a kiváltás után. Az első cso­portba azokat soroltuk, akik elégséges kezelésben ré­szesültek, azaz legalább 20 g. arzenobenzolkészítményt és 60 bismuth-befecskendezést kaptak. A második cso­portba azokat a betegeket sorozzuk, akik elégtelen, ar­­zenobenzol-készítményekkel combinált kezelésben, azaz nem megfelelő számú kúrában részesültek. A harmadik csoportba azok kerültek, akik valamely oknál fogva arzenobenzol-készítményeket egyáltalán nem, vagy csak csekély mennyiségben kaptak. A kiváltást 42 esetben 0,30 g. arzenobenzolkészít­­ménnyel, 15 esetben 2 bismuth befecskendezéssel és 15 esetben 3 ccm­tejnek izomközé­ fecskendezésével vé­geztük. A Milian-féle sémát nagyjában követve a kivál­tás utáni harmadik napon végeztük az első serologiai vizsgálatot, a következő hármat ezt követőleg heten­ként, ami annyit jelent, hogy a betegek a kiváltás után 24 napig állottak serologiai ellenőrzés alatt. Ezek­kel az eljárásokkal párhuzamosan 9 esetben végeztük a Rajka ajánlotta quartfénybesugárzás utáni adrenalin­befecskendezéssel történő kiváltást is, oly módon, hogy

Next