Orvosi Hetilap, 1940. március (84. évfolyam, 9-13. szám)
1940-03-02 / 9. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Szodoray Lajos - Faragó László: Kiváltó eljárások syphilises betegeken
84. évfolyam. 9. szám. Budapest, 1940 március 2. ORVOSI HETILAP Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattá V . ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Szodoray Lajos és Faragó László: Kiváltó eljárások syphilises betegeken. (87—90. oldal.) Blazsó Sándor: Csecsemő széngázmérgezése. (90. oldal.) Soóky Erzsébet: A pneumonia újabb chemotherapiája. (92— 93. oldal.) Czigler Pál: Oraena és diphtheria. (91—92. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés: (93—96. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei: (96—97. oldal.) Lapszemle: (97—98. oldal.) Vegyes hírek. Heti rend: (98—100. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem bőr- és nemibeteg klinikájának közleménye. (Igazgató: Neuber Ede ny. r. tanár.) Kiváltó eljárások syphilises betegeken. Irta: Szodoray Lajos dr. és Faragó László dr. Ismeretes, hogy lappangó syphilisben szenvedők negatív complementkötési reactióját bizonyos eljárások rövidebb-hosszabb időre positívvá változtathatják. Ezt a tényt úgyszólván egyidőben Milian és Gennerich ismerték fel (1910). Ez az eljárás, az ú. n. provocatio vagy reactivatio,kiváltás, fajlagos, mint azt régebben Boas és Kissmeyer, újabban többek között Ohashi vizsgálatai is bizonyítják. Ennek az eljárásnak a syphilis ú. n. késői, lappangási szakában van a legnagyobb gyakorlati jelentősége. E szakban végzett kiváltások pozítivitásának gyakorisága, az egyes szerzők adatai szerint elég nagy különbséget mutat. Milian és Girauld 1911-ben végzett vizsgálataik során 99 késői lappangási szakban lévő syphilises egyén savója közül 54-ben észleltek kiváltás után positív complementkötési reactiót. Guszman ugyanebben a szakban tejprovocatio után 23°/o-ban, Heft 12%-ban, Almeida 47°/o-ban, Rajka „provocatin” kiváltás után korai és késői lappangási szakban 110 vizsgált eset közül 17 esetben kapott positív reactiót. Újabban az először használt arzenobenzolkészítmények, majd a későbben alkalmazott bismuth, higany, tej, typhusvaccina, stb. végzett kiváltó eljárások mellett, számos más eljárást is alkalmaznak. Schreyer pajzsmirigykivonattal combinált arzenobenzolkészítményekkel, Masazza és Fajella saját vérbefecskendezések mellett diathermiás és rövidhullámokkal végzett átmelegítésekkel, Rajka quartfénybesugárzás utáni adrenalin és izomkivonatbefecskendezésekkel (provocatin), Lisi organluetinnal végeztek kiváltásokat. Legújabban Grüneberg kiváltás céljára pallidavaccinát (Palligén) fecskendez vénába. Palligennel Schreus is végzett kiváltásokat és idevonatkozó vizsgálatainak beszámolójában kifejti, hogy a késői lappangási szakban lévő betegeken nyert tartós positív kiváltási eredmény még fennálló syphilises folyamatra mutat, míg a negatív kiváltási eredmény még nem jelenti mindig a biztos gyógyulást. Ezek az utóbbi eljárások az arzenobenzolkészítmények, bismuth és tejjel történő kiváltási eljárások mellett a gyakorlatban nem honosodtak meg. Milian régebbi tapasztalatai mellett újabban Ohashi és Almeida összehasonlító vizsgálatai alapján arzenobenzolkészítményekkel történő kiváltást helyezik előtérbe. Moskvin és Geft az adrenalinkiváltástól nem láttak feltűnően jobb eredményeket. A gyakorlatban aránylag kevés figyelmet fordítanak a kiváltás tartamára és még kevésbbé ennek jelentkezési idejére. Milian mutatott rá először, hogy a reactivate megjelenése csak ritkábban történik hirtelenül, legtöbbször a complementkötés erőssége a savóban a kiváltás után fokozatosan emelkedik és tartama néhány naptól néhány hónapig változhat. Észletei szerint a complementkötés erősségének maximuma leggyakrabban a kiváltás utáni ötödik napon keletkezik és tartama néhány naptól, néhány hónapig változhat. Ezért ajánlja, hogy a serologiai vizsgálatot a provocatio utáni 5., 15. és 25. napon ismételten végezzük el. Az ő nyomán Zieler, Perkel, Guszman, Moskvin és mások szintén többször végeznek serologiai vizsgálatot a provocatiót követően. 73 késői lappangási szakban lévő syphilises betegen végeztünk kiváltást, akik már antisyphilises kezelésben részesültek és vérsavójukban a serologiai reactiók tartósan negatívoknak mutatkoztak. A végzett kezelésre vonatkozólag beteganyagunkat 3 csoportra osztottuk, hogy ebből a szempontból is megvizsgálhassuk a seroreactiók positívvá válását a kiváltás után. Az első csoportba azokat soroltuk, akik elégséges kezelésben részesültek, azaz legalább 20 g. arzenobenzolkészítményt és 60 bismuth-befecskendezést kaptak. A második csoportba azokat a betegeket sorozzuk, akik elégtelen, arzenobenzol-készítményekkel combinált kezelésben, azaz nem megfelelő számú kúrában részesültek. A harmadik csoportba azok kerültek, akik valamely oknál fogva arzenobenzol-készítményeket egyáltalán nem, vagy csak csekély mennyiségben kaptak. A kiváltást 42 esetben 0,30 g. arzenobenzolkészítménnyel, 15 esetben 2 bismuth befecskendezéssel és 15 esetben 3 ccmtejnek izomközé fecskendezésével végeztük. A Milian-féle sémát nagyjában követve a kiváltás utáni harmadik napon végeztük az első serologiai vizsgálatot, a következő hármat ezt követőleg hetenként, ami annyit jelent, hogy a betegek a kiváltás után 24 napig állottak serologiai ellenőrzés alatt. Ezekkel az eljárásokkal párhuzamosan 9 esetben végeztük a Rajka ajánlotta quartfénybesugárzás utáni adrenalinbefecskendezéssel történő kiváltást is, oly módon, hogy