Orvosi Hetilap, 1940. október (84. évfolyam, 40-43. szám)
1940-10-05 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Engel Károly: Gyakran előfordul-e fajlagos aortitis veleszületett syphilisben szenvedőkön?
514 ORVOSI HTILAP 1840. 40. szám. A ficamodásos narkotizált gyermeket oldalt fektetem a műtőasztalon (1. ábra). A szemben álló segéd a medencét rögzíti, egyik kezével a symphysist, másikkal a ficamodásos oldali felső csípőtövist erősen megfogva. A műtő balkezébe veszi a combot a térd felett, úgyhogy a lágyrészeken át érezze a csombcsont condylusait, az így megfogott combot erős adductióba hozza s szükséghez mérten befelé rotálja, jobbkezének a hüvelykpárnáját pedig a trochanterre helyezi. Most balkezével egyenletes húzást gyakorolva a combra, egyidejűleg jobbkezével a trochantert kissé lefelé s előre nyomja, ami által a fejecs csakhamar beugrik a vápába. Utána a combot azonnal a lehetőségig abducálja. Ezután anélkül, hogy kiugratná a fejecset, a gyermeket hanyattfektetik, s ekkor következik az adductorok lassú megnyújtása s a comb kívánt állásba hozása, ami a mélyen narkotizált gyermeken az adductorok leszakítása nélkül, minden esetben sikerül. Módszeremet nagyon ésszerűnek tartom, mert a fejecs helyrenyomásakor a trochanterre gyakorolt erőbehatás iránya egybeesik mind a combcsont tengelyével, mind a reponáló kar tengelyével, ezért nagyon csekély erőkifejtésre van szükség. Az adductorok megnyújtása is technikailag jobb, mint más módszeré. A Lorenz-féle helyretevéskor ugyanis a trochantert egyik ökölbe szorított kezünkkel kell rögzíteni, s azután a combot abductióba feszíteni, vagy szivattyúkarhoz hasonló mozgással abducálni s ezzel az adductorokat megnyújtani, illetve leszakítani. A trochanter ilymódú rögzítése nagyon nehéz feladat, alátett kezünk sokszor erős nyomásnak kitett, fájdalmassá válik és hosszú ideig tartó helyretevésekor annyira elzsibbad, hogy használni képtelenek vagyunk. Ezért alkalmazott Lorenz sok esetben faéket alátétnek a trochanter alá, keze kímélésére. Mindenképpen nagyon nehézkes az adductoroknak ilyen módon a megnyújtása, mert a trochanternek nincs szilárd támasza. Módszeremmel az adductorok nyújtása akkor kezdődik, mikor a fejecs már a vápában van s ott bizonyos támaszt nyert s a combbal, mint hosszú karú emeltyűvel dolgozhatom, a trochanter megtámasztása nélkül. Ez a magyarázata, hogy az adductorok semmi felesleges sérülést nem szenvedhetnek. Az adductorok ily módon történő nyújtása alatt a vápába támaszkodó fejecs mélyen belemerül annak üregébe, mialatt a combot a Lorenz-féle primaer állásba hozom. Ennek köszönhető, hogy reluxatiókor s ismét repositiókor a zökkenés nagyon jól észlelhető, akkor is, ha előbb nem volt érezhető. Az adductorok megnyújtása tehát eljárásomban nem a repositio kivitelére, hanem csupán a végtag primaer beállítására szolgál. Az acetabulumba jól implantált fejecset azután kiugratom a comb kinyújtásával és adductiójával, hogy az izületi vápa felső és hátulsó boltozatának a tartásáról felvilágosítást nyerjek. Ezután már könnyen sikerül a helyretevés a megnyújtott adductorok mellett, hanyattfekvő helyzetben is, a fejecs egyszerű beemelésével. Mikor erről megmeggyőződtem, fogok hozzá mindkét oldali ficamodás esetén ugyanilyen módon a másik oldali ficamodás repositiójához. Természetesen a már reponált fejes oldalfekvéskor ilyen alkalommal kiugrik a helyéről. A módszer nagy előnye rendkívül gyors végrehajthatósága. 3—5 éves gyermekek ficamodásának helyretevése pár perc alatt mindig sikerül, nem is beszélve a még fiatalabbakról. Nagy könnyedséggel sikerült helyretennem ficamodásokat a repositiós korhatáron túl is. Nem egy 8—10—12 éves gyermek ficamodásának helyretétele is sikerült eljárásommal. A repositio alkalmával nem szabad semmi durva erőt, vagy erőlködést kifejteni, könnyen kell végezni azt. Könnyű kézzel kell előretolni a fejecset a trochanterre gyakorolt nyomással. A combot húzó balkéznek és a trochantert toló jobbkéznek érezni kell mindig, milyen állásban, mennyire halad a fejecs, mennyire kell be-, vagy kifelé rotálni, hogy a vápába bekerüljön. A trochantert fogó jobbkéznek mintegy ki kell emelni a fejecset kóros helyéről s úgy előretolni, a hátsó boltozaton át. Ezzel elkerüljük a fejecs erős oldaldörzsölését a csípőcsonthoz s a vápa hátsó boltozatához, ami porcborítékának esetleges sérülését okozhatja, amit sokan ma is a Perthes okozójának tartanak. Kezdők elkövetik azt a hibát, hogy erős nyomást gyakorolva a trochanterre a fejecset odanyomják a csípőcsonthoz s így nem tudják előretolni. Csakhamar rájön azonban mindenki a módszer helyes gyakorlásának módjára s ha egyszer rátalált, azután már könnyen sikerül minden helyretevése. Nagyszámú repositióm egy részét természetesen mindenkori segédeim is végezték s annyira begyakorolták, hogy ők már más módon nem is tudnak reponálni. A reposotiós eljárás olyan egyszerű és kínálkozó, hogy szinte azt hiszem, ennek a módjára már másnak is rá kellett jönnie. A rendelkezésemre álló szakirodalomban azonban sehol sem találtam ennek nyomát, ezért adom közre módszerem leírását. A Gróf Apponyi Albert Poliklinika II. belosztályának közleménye. Gyakran előfordul-e fajlagos aortitis a veleszületett syphilisben szenvedőkön? Irta : Engel Károly dr., egyet. rk. tanár. Régebbi szerzők (Lancevaux 1873) tagadták azt, hogy a veleszületett syphilis szív-, vagy érelváltozást okozhat. Mikor e század elején az aortitis syphilitika (a. s.) kérdésével világszerte behatóbban kezdtek foglalkozni és a kutatás mindenütt a földön annak gyakori voltát mutatta ki, rövidesen meg kellett állapítani azt, hogy a veleszületett syphilis okozta aortitis összehasonlíthatatlanul ritkább, mint a szerzett syphilis után, sőt azt is, hogy az egyáltalában ritka betegség. Ma már jól tudjuk, hogy az aortitis anatómiai elváltozása már röviddel a fertőzés után kezdődik, az első klinikai tünetek azonban többnyire csak 15—20 év múlva mutatkoznak. Veleszületett syphilisben szenvedőn tehát szintén 15—20 éves korban kellene jelentkezni az a. s. tüneteinek és szövődményeinek, anginás fájásnak, aortainsufficientiának és aortaaneurysmának. Ilyen eseteket