Orvosi Hetilap, 1941. augusztus (85. évfolyam, 31-35. szám)
1941-08-02 / 31. szám - Dóczy Gedeon: Nemi- és bőrbetegségek Sulfapyridin kezeléséről
400 ORVOSI HETILAP 1941. 31. száza. Budapest székesfőváros közkórházainak központi igazgatója, Wolff Károly dr. egyetemi m. tanár, egyúttal a Szent Rókus központi közkórház prosectura főorvosa, valamint Orsós Ferenc dr. egyetemi nyilv. r. tanár, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatójának hozzájárulása adta meg eddig hat esetben a »steril sectio« kivitelének lehetőségét. Csupán olyan esetekben végeztük ezt, ahol már a rendőri jelentésből megállapítható volt az a körülmény, hogy a halálnak bűnügyi vonatkozása nincsen. A halál bekövetkezésének megállapítása után telefonon értesítettük a Törvényszéki Orvostani Intézetet, név szerint Szabó Gábor dr. adjunctus urat, mint Orsós Ferenc egyetemi nyilv. r. tanár úr által kijelölt hivatalos szakértőt, hogy osztályunkra milyen körülmények között szállíttatott be a balesetet szenvedett sérült. Két órával a halál bekövetkezése után, miután a Törvényszéki Orvostani Intézet hivatalos kiküldöttje áttanulmányozta az esetet, a halottat a műtőterembe hozattuk s ott a törvényszéki szakértő jelenlétében a sterilitás szabályainak szigorú megtartása mellett a koponyát megnyitottuk, a hypophysist kivettük és a szomszéd műtőben előkészített betegbe ültettük át. A »steril sectio« rövidíteni kívánja a halál beállta és a szokásos boncolás közötti időtartamot és a boncolás első szakasza a műtőben történik. Ebből kár nem hárul sem a sérülésben elhaltra, sem perdig a halál okát kideríteni célzó boncolásra. A »steril sectió«-it kérő osztályos főorvos személyes feladata kell, hogy legyen a mellékkörülmények pontos tisztázása és mindenekelőtt a tudományos érdek szemmeltartása. Ebből önként következik, hogy erről csakis jól selectált esetekben lehet szó. Tudományos szempontból feleletet várunk azokra a kérdésekre, hogy várjon a halottból származó átültetés milyen eredményekkel kecsegtet, mennyivel viszi előbbre tudományunkat, jelent-e haladást s főleg, mi bennük a realitás? Mint klinikus a hat esetről, annyit jelenthetek, hogy a transplantatio műtétje zavartalan sebgyógyulással járt. A gyakorlati eredményről (3 Simmondskór, 2 myxoedema és 1 hypophysaer nanosomia) külön fogok beszámolni. Szolnokvármegyei Ferenc József Közkórház Bőr- és Nemibeteg Osztályának közleménye. Nemi- és bőrbetegek Sulfapyridin kezeléséről. Irta: Dóczy Gedeon dr. egyet, magántanár, főorvos. Már előző, a Sulfapyridin vegyületeknek heveny kankóra kifejtett hatásáról szóló közleményemben (Bőrgy. Urol. Ven., Szemle 1940. 2. sz.) megemlítettem e gyógyszer okozta nagy tünetmentességi százalékot, de egyúttal szóvátettem a meglehetősen gyakori mérgezési mellékjelenségeket is, amelyek sokszor olyan fokúak voltak, hogy a szer szedését ideiglenesen meg kellett szakítani. Ezúttal a Sulfapyridin Richter-rel végeztünk, már csak az összehasonlítás kedvéért is, nagyobb beteganyagon kísérleteket és megfigyeléseinkről alábbiakban számolunk be. A kezelt kankós betegek vizeletében, colorimetriásan kimutatható gyógyszermennyiség megállapítása céljából a gyár 100 ccm-ben 0.25— 0.5—0.6—1.6 mg-ot tartalmazó (standard) oldatot bocsátott rendelkezésünkre. A gyógyszerbevétel után 4—6 óránként vett vizeletet 1 :100—1 : 200 arányban destillált vízzel hígítottuk. Az ilyen módon végzett hígítás 9 ccm-éhez 1 ccm Ehrlichreagenst adtunk. A jól felrázott kémcsövekben keletkező sárgás elszíneződést hasonlítottuk össze a fenti standard oldatokból vett 9 ccm + 1 ccm Ehrlich reagensből álló, mindig frissen készített keverékkel. Ezt 10 olyan betegen hajtottak végre, akiknek — állításuk szerint — életükben először volt kankójuk és tüneteik jelentkezéséig legfeljebb 6 nap telt el. Az első 2 tabletta bevételét követő 4 óra elteltével ürített vizeletben a gyógyszertöménység általában 0,25:100 mg standard körül mozgott. Négy tabletta elfogyasztása után 4 óra múlva legalább 0.25:100 mg-os színeződés jelentkezett, azonban az esetek többségében (6) 0.25—0.5 mg standard sárgaságával volt egyenlő. Hat tabletta bevételére 4—6 óra elteltével minden vizsgált betegünk vizelete elérte a 0.5 mg-os töménységű színt, elvétve 0.6—1.6 mg közötti színeltérés is mutatkozott. A második napon 8 tabletta eredményeként 0.5—0.6 mg volt az átlagos eredmény és ha egyáltalában 0.6 mg-nál magasabb értéket jelzett, az 10—12 tabletta beadására 4—6 óra múlva jelentkezett. Ilyen esetek vizelettöménysége a kezelés napi 3X2 tabl. folytatására csekély ingadozással 0.6—1.6 mg között volt (közelebb az 1.6 mg-oshoz) a 3-ik és 4-ik lökéskezeléses napokon; a befejezés utáni első (5) napon csökkenni kezdett (0.5 mg); a hatodik napon 0.25 mg; hetediken 0.25 mg alá szállt a sárgulás erőssége. Mivel a 8—9-ik napokon is még látható volt a színeltérés, az ingerlő eljárásokat csak a lökés kezdetétől számított 10—12 napon kezdtük el. Félgrammos Sulfapyridin kúpokkal is végeztünk ilyen kísérleteket., Négy betegen a tablettás kezelési napok fele erősségű színeződése, valamint a górcsövi eredmények positivitása miatt, 1 g-os (napi 6—8 kúp) kúpok használatára tértünk át 4 napos lökés formájában. Két betegen napi 6X1 g-os és ugyancsak 2 betegen napi 8X1 g-os kúp használatával elért vizelettöménységi kísérleteink eredménye az volt, hogy a kúppal kezelt betegek colorimetriás értéke az 1.6 mg-ot nem érte el, legfeljebb 0.5—0.6 mg között ingadozott. Azok a betegeink váltak egy lökésre (24 tabl.) tünetmentesekké, akik a legmagasabb töménységi fokot 30—32 órán belül elérték és a további 66—64 órán át megtartották. Hogy ez a vizeletelszíneződés 0.6 vagy 1.6 mg-nak megfelelő volt-e, nem látszik lényegesnek és valószínűleg a beteg szervezetétől függő jelenség. Több ízben megkíséreltük a csak 0.6 mg-os betegek gyógyszertöménységének fokozását a napi 6 tablettának 8-ra emelésével, de a sárgulás erősödése alig valamivel haladta meg a 0,6 mg-os standard színt. Feltehető, hogy a beteg felszívódási, valamint reticulo-endothelialis rendszerének reactiós készségén múlik a telítődés s a fölös gyógyszermennyiség talán más úton ürül ki s ezért nem észlelhető a vizeletben szaporodás. A kankós beteg sorsa a legtöményebb gyógyszerhatás kezdeti idején és tartósságán fordul meg, ez pedig csak megfelelő felvevő és reactiós képesség mellett állhat be. Betegeinken végzett gonargin bőrbeojtás az ellenőrző konyhasófolttal összehasonlítva a 3—5 napos