Orvosi Hetilap, 1941. november (85. évfolyam, 44-48. szám)

1941-11-01 / 44. szám - Kémeri Dezső: A lágyfekély gyors kezelése

85. évfolyam, 44. szám. Budapest, 1941. november 1. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GOR­KA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: vitéz Kémeri Dezső: A lág­yfekély gyors kezelése. (569—570. oldal.) Wirth József: A liquor ascorbinsavtartalmának dia­­gnostikai jelentősége. (571—572. oldal.) Irodalmi szemle. (572—573. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (89—92. oldal.) Könyvismertetés. (573. oldal.) Egyesületi jegyzőkönyv. (574. oldal.) Körmendy Ékes György : Az operált betegek korai fel­keltetése. (575. oldal.) Lapszemle. (576. oldal.) Hetirend. (576. oldal.) Vegyes hírek. (576. oldal.) M. kir. budapesti ll. honv. helyőrségi kórház közle­ménye. (Kórházparancsnok: Zimányi Viktor alezredes orvos, egyet, magántanár.) A lágyfekély gyors kezelése.* Irta: vitéz Kémeri Dezső osztályorvosfőnök. A lágyfekély — bármennyire is maradék nélkül gyógyítható nemibetegség — mégis mindig igen nagy problémája volt ,a venem­ológusnak. Néha rendkívüli módon elszaporodott s időnkint olyan virulentiájú kórokozó törzsek kerültek felszínre, (ulcus serpiginosum, elevatum), hogy súlyos hóna­pokig, sőt tovább is stagnáló fekélyeket okoztak, vagy nehezen gyógyuló fájdalmas mirigydaganatok­­kal szövődtek, úgy hogy a beteget hónapokra mun­kaképtelenné tették. Különösen nagyjelentőségűvé váltak ezek az esetek, háborús időkben, amikor a különben épkézláb emberek nagy tömegét tették hosszú hónapokra harcképtelenné. Viszont megesett az is, hogy a lágyfekélyt okozó, Ducrey által leírt Streptobacillus, előttünk ismeretlen okokból, olyan csekély virulentiájúvá vált, hogy szinte azt lehetett hinni, hogy teljesen kivész. Előfordult 1925—30. kö­zött az, hogy nagy k­emibetegambulantiákon ritka­ságszámba ment az ulcus melle, azután néhány év múlva valósággal járványszerűen visszajött, úgy hogy a legerélyesebb kezelések alkalmazására volt szükség, hogy valamennyire megzabolázzuk. Az egészen régi kezelések lényege, fekély ki­­maratása, volt. Valamilyen maróanyaggal kimarat­­tuk a fekélyt, a marás következtében elhalt a speci­­fikusan fertőzött réteg s ha az kiesett, az alatta levő réteget egyszerűen be kellett sarjasztani. Sok­féle eljárás bevált, de mégis csak a kiváltságos ese­tek gyógyultak ilyen egyszerűen. Néhány év előtt magam is írtam le egy eljárást, a carbol-calomel »tészta« eljárást, amely igazán nagyon jónak bizo­nyult, sőt egyes esetekben (serpiginosus és elevált ulcusokban) ma is nélkülözhetetlennek látszik, mégis elég sok pepecseléssel jár s az orvosnak ma­gának kell kezelnie, különben elmulasztódik a ked­vező alkalom, amikor már a maratást abba lehet hagyni és a sarjasztó eljárásokat kell alkalmaz­nunk. Ezért ez ott alkalmazható, ahol az egyéni ke­zelés lehetséges. Tömegkezelésre nehézkes. Hatásos és nagyjelentőségű volt a lázkezelés is, amely hatá­rozott haladás volt az előbbi eljárásokhoz képest, mert active tudtuk rövidíteni a fekély gyógyulási idejét. Eleinte a tejet, terpentint s a különféle pro­teinkészítményeket alkalmaztak, meglehetős siker­rel, később azonban sokkal hatásosabbak voltak a specificus vaccina készítmények, elsősorban a fran­cia »Dmelcos«, de az ezekkel járó magas lázak sok­féle kellemetlenséget okoztak s járóbetegkezelésre nem voltak alkalmasak, s nem is túlságosan indokolt, magasabb érdekek nélkül, a szervezetet ilyen nagy megrázkódtatásnak kitenni, ha egysze­rűbb eljárások is célravezetők. Azután egy idő múlva az esetek érdekesen sokkal kisebb mértékben gyógyultak a vaccinás kezelésre, mint eleinte. Ma­gam azt tapasztaltam, hogy körülbelül egyenértékű volt a többi magas lázkeltő vaccina gyógyértéke (pyrago, pyrifer stb.), sőt elég nagyszámú esetben, ahol a specificus vaccina felmondta a szolgálatot, az aspecificus (pyrago stb.) vaccina alkalmazása után gyors gyógyulás következett be, úgy­hogy fel kell tennünk, hogy ezek a szerek a keletkezett ma­gas láz következtében a specificusan hatottak. Ezek az eljárások azonban mégis a kétségbeesett esetek módszerei. A paraaminobenzolsulfamid készítmények új lehetőségek kapuját nyitották meg a gyógyászat­ban, de úgy látszik, elsősorban a lágyfekély kezelésé­ben. Többen megkísérelték a sulfonamid készítmé­nyek belső adagolását több-kevesebb sikerrel, má­sok ugyanezen készítmények külsőleg való alkalma­zásával próbálkoztak, ugyancsak kielégítő ered­ménnyel. Hazánkban ilyen irányú belső kezeléssel Czibor, külső kezeléssel pedig Pastinszky kísérlete­zett nagyobb anyagon szépi eredménnyel. Magam, — már többízben referáltam is — meg­kíséreltem s különösen jó eredményt láttam a ben­­zolsulfamid localis alkalmazásától, de bizonyos ideig idegenkedtem ugyanezen készítmény belső adagolásától, mivel gonorrhoea eseteiben nem kap­tam kielégítő eredményeket, sőt néha meglehetősen * Az 1941. évi M. Dermatologiai Társulat nagygyű­lésén, hozzászólás formájában tartott előadás.

Next