Orvosi Hetilap, 1941. november (85. évfolyam, 44-48. szám)
1941-11-01 / 44. szám - Kémeri Dezső: A lágyfekély gyors kezelése
85. évfolyam, 44. szám. Budapest, 1941. november 1. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: vitéz Kémeri Dezső: A lágyfekély gyors kezelése. (569—570. oldal.) Wirth József: A liquor ascorbinsavtartalmának diagnostikai jelentősége. (571—572. oldal.) Irodalmi szemle. (572—573. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (89—92. oldal.) Könyvismertetés. (573. oldal.) Egyesületi jegyzőkönyv. (574. oldal.) Körmendy Ékes György : Az operált betegek korai felkeltetése. (575. oldal.) Lapszemle. (576. oldal.) Hetirend. (576. oldal.) Vegyes hírek. (576. oldal.) M. kir. budapesti ll. honv. helyőrségi kórház közleménye. (Kórházparancsnok: Zimányi Viktor alezredes orvos, egyet, magántanár.) A lágyfekély gyors kezelése.* Irta: vitéz Kémeri Dezső osztályorvosfőnök. A lágyfekély — bármennyire is maradék nélkül gyógyítható nemibetegség — mégis mindig igen nagy problémája volt ,a venemológusnak. Néha rendkívüli módon elszaporodott s időnkint olyan virulentiájú kórokozó törzsek kerültek felszínre, (ulcus serpiginosum, elevatum), hogy súlyos hónapokig, sőt tovább is stagnáló fekélyeket okoztak, vagy nehezen gyógyuló fájdalmas mirigydaganatokkal szövődtek, úgy hogy a beteget hónapokra munkaképtelenné tették. Különösen nagyjelentőségűvé váltak ezek az esetek, háborús időkben, amikor a különben épkézláb emberek nagy tömegét tették hosszú hónapokra harcképtelenné. Viszont megesett az is, hogy a lágyfekélyt okozó, Ducrey által leírt Streptobacillus, előttünk ismeretlen okokból, olyan csekély virulentiájúvá vált, hogy szinte azt lehetett hinni, hogy teljesen kivész. Előfordult 1925—30. között az, hogy nagy kemibetegambulantiákon ritkaságszámba ment az ulcus melle, azután néhány év múlva valósággal járványszerűen visszajött, úgy hogy a legerélyesebb kezelések alkalmazására volt szükség, hogy valamennyire megzabolázzuk. Az egészen régi kezelések lényege, fekély kimaratása, volt. Valamilyen maróanyaggal kimarattuk a fekélyt, a marás következtében elhalt a specifikusan fertőzött réteg s ha az kiesett, az alatta levő réteget egyszerűen be kellett sarjasztani. Sokféle eljárás bevált, de mégis csak a kiváltságos esetek gyógyultak ilyen egyszerűen. Néhány év előtt magam is írtam le egy eljárást, a carbol-calomel »tészta« eljárást, amely igazán nagyon jónak bizonyult, sőt egyes esetekben (serpiginosus és elevált ulcusokban) ma is nélkülözhetetlennek látszik, mégis elég sok pepecseléssel jár s az orvosnak magának kell kezelnie, különben elmulasztódik a kedvező alkalom, amikor már a maratást abba lehet hagyni és a sarjasztó eljárásokat kell alkalmaznunk. Ezért ez ott alkalmazható, ahol az egyéni kezelés lehetséges. Tömegkezelésre nehézkes. Hatásos és nagyjelentőségű volt a lázkezelés is, amely határozott haladás volt az előbbi eljárásokhoz képest, mert active tudtuk rövidíteni a fekély gyógyulási idejét. Eleinte a tejet, terpentint s a különféle proteinkészítményeket alkalmaztak, meglehetős sikerrel, később azonban sokkal hatásosabbak voltak a specificus vaccina készítmények, elsősorban a francia »Dmelcos«, de az ezekkel járó magas lázak sokféle kellemetlenséget okoztak s járóbetegkezelésre nem voltak alkalmasak, s nem is túlságosan indokolt, magasabb érdekek nélkül, a szervezetet ilyen nagy megrázkódtatásnak kitenni, ha egyszerűbb eljárások is célravezetők. Azután egy idő múlva az esetek érdekesen sokkal kisebb mértékben gyógyultak a vaccinás kezelésre, mint eleinte. Magam azt tapasztaltam, hogy körülbelül egyenértékű volt a többi magas lázkeltő vaccina gyógyértéke (pyrago, pyrifer stb.), sőt elég nagyszámú esetben, ahol a specificus vaccina felmondta a szolgálatot, az aspecificus (pyrago stb.) vaccina alkalmazása után gyors gyógyulás következett be, úgyhogy fel kell tennünk, hogy ezek a szerek a keletkezett magas láz következtében a specificusan hatottak. Ezek az eljárások azonban mégis a kétségbeesett esetek módszerei. A paraaminobenzolsulfamid készítmények új lehetőségek kapuját nyitották meg a gyógyászatban, de úgy látszik, elsősorban a lágyfekély kezelésében. Többen megkísérelték a sulfonamid készítmények belső adagolását több-kevesebb sikerrel, mások ugyanezen készítmények külsőleg való alkalmazásával próbálkoztak, ugyancsak kielégítő eredménnyel. Hazánkban ilyen irányú belső kezeléssel Czibor, külső kezeléssel pedig Pastinszky kísérletezett nagyobb anyagon szépi eredménnyel. Magam, — már többízben referáltam is — megkíséreltem s különösen jó eredményt láttam a benzolsulfamid localis alkalmazásától, de bizonyos ideig idegenkedtem ugyanezen készítmény belső adagolásától, mivel gonorrhoea eseteiben nem kaptam kielégítő eredményeket, sőt néha meglehetősen * Az 1941. évi M. Dermatologiai Társulat nagygyűlésén, hozzászólás formájában tartott előadás.