Orvosi Hetilap, 1942. július (86. évfolyam, 27-30. szám)

1942-07-04 / 27. szám - Marsovszky Pál: Az arteriolák működéséről decompensált szívbajokban

86. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1942. július 4. ORVOSI HETILAP Alapította« MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták« ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság« HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF,VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ* FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Marsovszky Pál: Az arteriolák működéséről decom­­pensált szívbajokban. (317—318. oldal.) vitéz Nagy Károly: Epeutak körüli mirigyek megna­gyobbodásából származó betegség. (318—320. oldal.) Góth­ Endre és Góth Margit: Vizsgálatok a Bi.vitamin hatásmódjáról. 320—321. oldal.) Ratkó Ferenc: Mustárgázsérü­lések kezelése vitaminos kenőccsel. (321—322. oldal.) A budapesti Tudományegyetem I. számú belkliniká­jának közleménye. (Igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár.) Az arteriolák működéséről decompensált szívbajokban. Irta: Marsovszky Pál dr. Decompensált szívbajokban — mint ismeretes — a szívműködés elégtelensége folytán a perctérfogat csökken. A perctérfogat csökkenésével csökkennie kellene az aortabeli nyomásnak is. Ha a szív elég­telen működése ellenére e nyomás mégsem változik, sőt néha nő, ennek oka csak a környéki ellenállás növekedésében lehet (Hochdruckstallung Sahli). Az ellenállás növekedése csak úgy magyarázható, hogy a peripherián a kis vérerek szűkülnek. E jelenséget Sahli a nehéz légzés útján létrejött vasomotorizga­­lomamal, illetőleg a vasomotorközpont megváltozott vérellátásával magyarázza. A legkisebb ereknek, a hajszálereknek vizsgálata szívelégtelenség eseteiben Weiss és Niekau nevéhez fűződik. Azt találták, hogy decompensált szívbajoso­kon a capillarisáramlás lassult, sokszor­­szakadozott, a pangás jeléül a capillarisok száma megszaporodott, a capillarisok vénás szára és a subpapillaris plexus tágult. A hajszálerek előtti érszakasz vizsgálatát a bőr­érnyomás mérésével cardalis decompensatio esetei­ben Herzog ismertette. Különböző szívbajú betege­ken a bőrérnyomás csökkent volt, két súlyos decom­pensált betegen annyira, hogy mérése egyáltalán nem sikerült. Ez adatokból arra következtetett, hogy decompensatioban a legkisebb artériák, esetleg a hajszálerek is szűkültek, ezért nő az ellenállás ez érszakaszban. Ez egyrészt a bőrérnyomást csökkenti, másrészt a megnövekedett ellenállásnak tulajdonít­ható, hogy a perctérfogat csökkenése ellenére, de­compensált betegen az artériás nyomás alig, vagy egyáltalán nem csökken. Amint a decompensatio javult, úgy a bőrérnyomás is tetemesen megnőtt. Érdemesnek látszott ezért szívelégtelenséges be­tegeken a hajszálerek előtti érszakasznak, az arterio­­láknak és az arteriovenosus anastom­osisoknak vizs­gálata. Herzog újabb vizsgálati eljárásával kimu­tatta, hogy a bőr reactiv felmelegedéséből következ­Irodalmi szemle. (322—326. oldal.) Könyvismertetés. (327. oldal.) Zemplényi Imre: A magyar gyermekvédelem időszerű kérdései. (328—329. oldal.) Vámossy Zoltán: Johan államtitkár kitüntetése. (329. oldal.) Vegyes hírek. (330. oldal.) terhetünk az arteriolák működésére, illetőleg tágas­ságára. Hintze, Ratschow, valamint Herzog vizsgá­lataiból tudjuk, hogy egészséges embereken a reactív vérbőség a felkar leszorítása után néhány másod­perc alatt kifejlődik, a reactiv felmelegedés azonban λ4—λ2 perc múlva kezdődik és csak 1­2—2 perc múlva éri el a vizsgálat előtti bőrhőmérsékletet. A reactiv vérbőségből a hajszálerek kitágulására, a bőr hőmérsékének növekedéséből az arteriolák kitágu­lására következtethetünk. 29 decompensált vitiumos, 7 decompensált essen­tialis hypertoniás, valamint 1 compensált vitumos beteget vizsgáltam klinikánk beteganyagán. A bete­gek megválasztásakor ügyeltem arra, hogy nem tár­sult-e a szívbajhoz oly más bántalom, melyben a reactiv felmelegedés csökkent, avagy hiányzik. Hűen a Herzog által már említett vasomotoros neurosison, gyomorfekélyen, diffus glomerulonephritisen és sub­­febrilitáson kívül a nem lázas primaer vagy secun­­daer polyarthritis is (Herzog). Vizsgálataimat Herzog eljárása szerint a követ­kezőképpen végeztem: 1 órai nyugodt fekvés után állandó szobahőmérsékleten (a szobahőmérséklet 19—26° C között változott, de egy-egy méréskor min­dig állandó volt), a felkar néhány percig tartó fel­emelésével csökkentjük annak vértettségét, majd a felle áron az ereket a vérnyomásmérő mansettájá­­val összenyomva, a keringést megakasztjuk, 2 perc múlva pedig az erek leszorítását hirtelen megszün­tetjük. A kéz egy ujján (a III. ujj 2 percén történt a mérés) mért hőmérsék mérésével, egészséges egyé­neken a reactiv hyperaemia és a reactiv felmelege­dés a már említett módon fejlődik ki. A betegeken a méréseket többször, de legalább kétszer két külön­böző napon végeztem. A betegek a vizsgálatkor a szoba hőmérsékletét kellemesnek érezték, sem nem fáztak, sem melegük nem volt. A 29 beteg közül 14 betegnek volt bicuspidalis insuff.-ja és sten. ostii ven. sin.-je, 4-nek bicuspidalis insuff.-ja, 5-nek sten. ostii ven. sin.-je, 4 beteg aorti­­tisben, 1 aorta és bicuspidalis insuff.-ban szenvedett, 1-nek stenosis aortaeja volt, melyet a boncolás is igazolt. A betegek kora 21—63 évig terjedt. A vizs­gált beteganyagon a reactiv vérbőség mindig néhány másodperc alatt jelentkezett, a reactiv felmelegedés azonban egy esetet kivéve (sten. + insuff. valv.

Next