Orvosi Hetilap, 1942. július (86. évfolyam, 27-30. szám)
1942-07-04 / 27. szám - Marsovszky Pál: Az arteriolák működéséről decompensált szívbajokban
86. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1942. július 4. ORVOSI HETILAP Alapította« MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták« ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság« HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF,VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ* FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Marsovszky Pál: Az arteriolák működéséről decompensált szívbajokban. (317—318. oldal.) vitéz Nagy Károly: Epeutak körüli mirigyek megnagyobbodásából származó betegség. (318—320. oldal.) Góth Endre és Góth Margit: Vizsgálatok a Bi.vitamin hatásmódjáról. 320—321. oldal.) Ratkó Ferenc: Mustárgázsérülések kezelése vitaminos kenőccsel. (321—322. oldal.) A budapesti Tudományegyetem I. számú belklinikájának közleménye. (Igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár.) Az arteriolák működéséről decompensált szívbajokban. Irta: Marsovszky Pál dr. Decompensált szívbajokban — mint ismeretes — a szívműködés elégtelensége folytán a perctérfogat csökken. A perctérfogat csökkenésével csökkennie kellene az aortabeli nyomásnak is. Ha a szív elégtelen működése ellenére e nyomás mégsem változik, sőt néha nő, ennek oka csak a környéki ellenállás növekedésében lehet (Hochdruckstallung Sahli). Az ellenállás növekedése csak úgy magyarázható, hogy a peripherián a kis vérerek szűkülnek. E jelenséget Sahli a nehéz légzés útján létrejött vasomotorizgalomamal, illetőleg a vasomotorközpont megváltozott vérellátásával magyarázza. A legkisebb ereknek, a hajszálereknek vizsgálata szívelégtelenség eseteiben Weiss és Niekau nevéhez fűződik. Azt találták, hogy decompensált szívbajosokon a capillarisáramlás lassult, sokszorszakadozott, a pangás jeléül a capillarisok száma megszaporodott, a capillarisok vénás szára és a subpapillaris plexus tágult. A hajszálerek előtti érszakasz vizsgálatát a bőrérnyomás mérésével cardalis decompensatio eseteiben Herzog ismertette. Különböző szívbajú betegeken a bőrérnyomás csökkent volt, két súlyos decompensált betegen annyira, hogy mérése egyáltalán nem sikerült. Ez adatokból arra következtetett, hogy decompensatioban a legkisebb artériák, esetleg a hajszálerek is szűkültek, ezért nő az ellenállás ez érszakaszban. Ez egyrészt a bőrérnyomást csökkenti, másrészt a megnövekedett ellenállásnak tulajdonítható, hogy a perctérfogat csökkenése ellenére, decompensált betegen az artériás nyomás alig, vagy egyáltalán nem csökken. Amint a decompensatio javult, úgy a bőrérnyomás is tetemesen megnőtt. Érdemesnek látszott ezért szívelégtelenséges betegeken a hajszálerek előtti érszakasznak, az arterioláknak és az arteriovenosus anastomosisoknak vizsgálata. Herzog újabb vizsgálati eljárásával kimutatta, hogy a bőr reactiv felmelegedéséből következIrodalmi szemle. (322—326. oldal.) Könyvismertetés. (327. oldal.) Zemplényi Imre: A magyar gyermekvédelem időszerű kérdései. (328—329. oldal.) Vámossy Zoltán: Johan államtitkár kitüntetése. (329. oldal.) Vegyes hírek. (330. oldal.) terhetünk az arteriolák működésére, illetőleg tágasságára. Hintze, Ratschow, valamint Herzog vizsgálataiból tudjuk, hogy egészséges embereken a reactív vérbőség a felkar leszorítása után néhány másodperc alatt kifejlődik, a reactiv felmelegedés azonban λ4—λ2 perc múlva kezdődik és csak 12—2 perc múlva éri el a vizsgálat előtti bőrhőmérsékletet. A reactiv vérbőségből a hajszálerek kitágulására, a bőr hőmérsékének növekedéséből az arteriolák kitágulására következtethetünk. 29 decompensált vitiumos, 7 decompensált essentialis hypertoniás, valamint 1 compensált vitumos beteget vizsgáltam klinikánk beteganyagán. A betegek megválasztásakor ügyeltem arra, hogy nem társult-e a szívbajhoz oly más bántalom, melyben a reactiv felmelegedés csökkent, avagy hiányzik. Hűen a Herzog által már említett vasomotoros neurosison, gyomorfekélyen, diffus glomerulonephritisen és subfebrilitáson kívül a nem lázas primaer vagy secundaer polyarthritis is (Herzog). Vizsgálataimat Herzog eljárása szerint a következőképpen végeztem: 1 órai nyugodt fekvés után állandó szobahőmérsékleten (a szobahőmérséklet 19—26° C között változott, de egy-egy méréskor mindig állandó volt), a felkar néhány percig tartó felemelésével csökkentjük annak vértettségét, majd a felle áron az ereket a vérnyomásmérő mansettájával összenyomva, a keringést megakasztjuk, 2 perc múlva pedig az erek leszorítását hirtelen megszüntetjük. A kéz egy ujján (a III. ujj 2 percén történt a mérés) mért hőmérsék mérésével, egészséges egyéneken a reactiv hyperaemia és a reactiv felmelegedés a már említett módon fejlődik ki. A betegeken a méréseket többször, de legalább kétszer két különböző napon végeztem. A betegek a vizsgálatkor a szoba hőmérsékletét kellemesnek érezték, sem nem fáztak, sem melegük nem volt. A 29 beteg közül 14 betegnek volt bicuspidalis insuff.-ja és sten. ostii ven. sin.-je, 4-nek bicuspidalis insuff.-ja, 5-nek sten. ostii ven. sin.-je, 4 beteg aortitisben, 1 aorta és bicuspidalis insuff.-ban szenvedett, 1-nek stenosis aortaeja volt, melyet a boncolás is igazolt. A betegek kora 21—63 évig terjedt. A vizsgált beteganyagon a reactiv vérbőség mindig néhány másodperc alatt jelentkezett, a reactiv felmelegedés azonban egy esetet kivéve (sten. + insuff. valv.