Orvosi Hetilap, 1942. október (86. évfolyam, 40-44. szám)
1942-10-03 / 40. szám - Cserey-Pechány Albin: Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához
86. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1942. október 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ, FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Cserey-Pechány Albin: Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához. (475—477. oldal.). Bíró János: Ismeretlen fertőző betegség. 477—478. oldal.). Friesz Jenő és Fridrich Géza: A priscolontophoresis hatása a vérképre. (478—479. oldal.). Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (77—80. oldal.) Kecskemét th. város közkórháza sebészeti osztályának közleménye. (Igazgató-főorvos: Cserey-Pechány Albin.) Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához. Irta: Cserey-Pechány Albin dr. egyet, magántanár. Az osteomyelitis kórképének pontos körvonalazása csak a multi század 60-as és 70-es éveinek eredménye. Plenk József Jakab, a nagyszombati egyetem cs. és kir. sebészprofesszora Neues Lehrgebäude von Geschwülsten című, 1776-ban kiadott művében még az osteomyelitist, — akárcsak kortársai, — a daganatokhoz sorolja s kór oktanáról szószerint ezt írja: »a betegség legközelebbi oka egy méregnek (Schärfe) a belső csonthártya vagy velőhártya véredényeiben és sejtjeiben való lerakódása« — ez elég közel áll mai álláspontunkhoz, kevésbbé a következő sor: »ez pedig scrophulus, rachitises, venericus, himlőszerű, rákszerű vagy rühméreg (Krätzschärfe) által történik.« Amit Plenk és kortársai csak sejtettek és különböző mérgeknek, Soharfeknek neveztek, azt a bakteriológia azóta pontosan megállapította. Tudjuk, hogy a heveny csontvelőgyulladást a csontokba jutott pyogen csirák okozzák, éspedig az esetek zömét staphylococcus, csecsemőknél pedig főleg pneumococcus, ritkábban streptococcus okozza. Lexer alapvető munkáiból ismeretes, hogy a fertőzés helyén csaknem mindég gyűjtőeres thrombust találunk s a fertőzött thrombus, esetleg maguk a bakterum csomók is, emboliás úton kerülnek a vérkeringésbe s a vérpályán át, a vérképzőt szervekbe, elsősorban a csontvelőbe. Itt csontgócot hoznak létre, vagy pedig az edényrendszerben elterjedve,Lepsishez vezetnek. A csontvelő, — mint a reticuloendotelialis apparatus része, — a keringésbe jutott baktériumokat elfogja, mint szűrő szerepel. A csontvelőben mindenféle fertőzéses megbetegedéseknél találunk baktériumokat, anélkül, hogy a csontban locális megbetegedést okoznának. (Wassermann.) Eugen Fraenkel panaritium, pneumonia, phlegmone, erysipelas után sokszor találta meg a Irodalmi szemle. (480. oldal.) Könyvismertetés. (483. oldal.) Lapszemle. (483. oldal.) Hetirfend. (483. oldal.) Vegyeshírek. (484. oldal.) csontvelőben a megfelelő kórokozót, a haematogen fertőzés tünetei nélkül. Ugyanezt Orsós vizsgálatai is igazolják. A latens baktériumok ezekben az esetekben csak valamely localis ok, trauma, hideg, meleg, fáradás folytán okoztak később a, csontban, gyulladást. A csontrendszernek vannak — mint ismeretes — az osteomyelitis szempontjából pnaedilectionalis helyei. Hogy a gyulladásos góc bizonyos jellemző helyeken jön létre, annak oka a csontok véredényberendezése, ami az embóliás származást figyelembe véve természetes. A hosszú csöves csontok táplálása periostealis, capsularis, és ostalis ütőeres rendszer felől történik, mindezek a véredények végartériák. . A lapos csontok és rövid csöves csontok artériái nem végartériák, ezek anastomosisokban gazdagabbak. Ezzel magyarázható, hogy az embolusok inkább akadnak meg a hosszú csöves csontok végartériáiban, főleg az artéria nutritia két főága valamelyikének végelágazásában. Baktériumfajták szerint elsősorban a staphylococcus pyogenes aureus — mely nagyobb thrombusokat képez — telepszik le az arteria nutriciában, míg a kisebb pneumococcus, streptococcus embolus a finomabb elágazású epiphysises artériákba is bejut és itt okoz megbetegedést. Evvel indokolható Koósnak s másoknak az az észlelete, hogy a csecsemőknél oly gyakori pneumococcus és streptococcus osteomyelitis sokszor tör át az ízületbe. A csontiban letelepedett septicus embolus hatásmódja kettős: mechanikai és specifikusan patogén. A végartéria embóliája táplálkozási zavart okoz, továbbá thrombosist a környező vénákban. Az így keletkezett locus minoris resistentiaeben aztán a baktériumok specifikus hatásukat könnyebben kifejthetik. Az acut haematogen osteomyelitis, kóroktanának bakteriológiai és kórszövettani viszonyait alapos vizsgálatok ekként teljesen tisztázták. De vannak bizonyos kérdések, illetve feltevések, amelyek a velük való foglalkozásra inspirálnak. Az acut osteomyelitis főleg a gyermekkor megbetegedése. Lexer szerint a fiatal csontvelő véredényhálózattal bővebben ellátott, mint a zsírdús öregkori csontvelő