Orvosi Hetilap, 1942. október (86. évfolyam, 40-44. szám)

1942-10-03 / 40. szám - Cserey-Pechány Albin: Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához

86. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1942. október 3. ORVOSI HETILAP Alapította­ MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták­­ ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság­­ HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ, FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTA­LOM: Cserey-Pech­ány Albin: Adatok a heveny csontvelőgyul­ladás kóroktanához. (475—477. oldal.). Bíró János: Ismeretlen fertőző betegség. 477—478. oldal.). Friesz Jenő és Fridrich Géza:­ A priscol­­ontophoresis hatása a vérképre. (478—479. oldal.). Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (77—80. oldal.) Kecskemét th. város közkórh­áza sebészeti osztályának közleménye. (Igazgató-főorvos: Cserey-Pechány Albin.) Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához. Irta: Cserey-Pechány Albin dr. egyet, magántanár. Az osteomyelitis kórképének pontos körvonala­zása csak a multi század 60-as és 70-es éveinek ered­ménye. Plenk József Jakab, a nagyszombati egye­tem cs. és kir. sebészprofesszora Neues Lehrgebäude von Geschwülsten című, 1776-ban kiadott művében még az osteomyelitist, —­ akárcsak kortársai, — a daganatokhoz sorolja s kór oktanár­ól szószer­int ezt írja: »a betegség legközelebbi oka egy méregnek (Schärfe) a belső csonthártya vagy velőhártya vér­edényeiben és sejtjeiben való lerakódása« — ez elég közel áll­ mai álláspontunkhoz, kevésbbé a követ­kező sor: »ez pedig scrophulus, rachitises, veneri­­­cus, himlőszerű, rákszerű vagy rühméreg (Krätz­­schärfe) által történik.« Amit Plenk és kortársai csak sejtet­tek é­s különböző mérgeknek, Soharfeknek neveztek, azt a bakteriológia azóta pontosan meg­állapította. Tudjuk, hogy a heveny csontvelőgyulla­dást a csontokba jutott pyogen csirák okozzák, és­pedig­ az esetek zömét staphylococcus, csecsemőknél pedig főleg pneumococcus, ritkábban streptococcus okozza. Lexer alapvető munkáiból ismeretes, hogy a fertőzés helyén csaknem mindég gyűjtőeres throm­bust találunk s a fertőzött thrombus, esetleg maguk a bakt­er­­­u­m­ c­s­om­ók is, emboliás úton kerülnek a vérkeringésbe s a vérpályán át, a vérképzőt szer­vekbe, elsősorban a csontvelőbe. Itt csontgócot hoz­nak létre, vagy pedig az edényrendszerben elter­jedve,­­L­epsishez vezetnek. A csontvelő, — mint a reticuloendotelialis apparatus része, — a keringésbe jutott baktériumokat elfogja, mint szűrő szerepel. A csontvelőben mindenféle fertőzéses megbetegedé­seknél találunk baktériumokat, anélkül, hogy a csontban locális megbetegedést okoznának. (Wasser­mann.) Eugen Fraenkel panaritium, pneumonia, phlegmone, erysipelas után sokszor találta meg a Irodalmi szemle. (480. oldal.) Könyvismertetés. (483. oldal.) Lapszemle. (483. oldal.) Hetirfend. (483. oldal.) Vegyeshírek. (484. oldal.) csontvelőben a megfelelő kórokozót, a h­aematogen fertőzés tünetei nélkül. Ugyanezt Orsós vizsgálatai is igazolják. A latens baktériumok ezekben az ese­tekben csak valamely localis ok, trauma, hideg, me­leg, fáradás folytán okoztak később a, csontban, gyul­ladást. A csontrendszernek vannak — mint ismeretes — az osteomyelitis szempontjából pnaedilectionalis helyei. Hogy a gyulladásos góc bizonyos jel­lemző helyeken jön létre, annak oka a csontok vér­­edényberendezése, ami az embóliás származást fi­gyelembe véve természetes. A hosszú csöves cson­tok táplálása periostealis, capsularis, és ostalis ütő­eres rendszer felől történik, mindezek a véredények végartériák. . A lapos csontok és rövid csöves csontok artériái nem végartériák, ezek anastomosisokban gazdagab­bak. Ezzel magyarázható, hogy az embolusok in­kább akadnak meg a hosszú csöves csontok végarté­riáiban, főleg az artéria nutritia két főága valame­lyikének végelágazásában. Baktériumfajták szerint elsősorban a staphylococcus pyogenes aureus — mely nagyobb thrombusokat képez — telepszik le az arteria nutriciában, míg a kisebb pneumococcus, streptococcus­ embolus a finomabb elágazású epi­­physises artériákba is bejut és itt okoz megbetege­­dést. Evvel indokolható Koósnak s másoknak az az észlelete, hogy a csecsemőknél oly gyakori pneu­mococcus és streptococcus­­ osteomyelitis sokszor tör át az ízületbe. A csontiban letelepedett septicus embolus hatásmódja kettős: mechanikai és specifi­kusan patogén. A végartéria embóliája táplálko­zási zavart okoz, továbbá thrombosist a környező vénákban. Az így keletkezett locus minoris resisten­­tiaeben aztán a baktériumok specifikus hatá­sukat könnyebben kifejthetik. Az acut haematogen osteomyelitis, kóroktaná­­nak bakteriológiai és kórszövettani viszonyait ala­pos vizsgálatok ekként teljesen tisztázták. De van­nak bizonyos kérdések, illetve feltevések, amelyek a velük való foglalkozásra inspirálnak. Az acut osteomyelitis főleg a gyermekkor megbetegedése. Lexer szerint a fiatal csontvelő véredényhálózattal bővebben ellátott, mint a zsírdús öregkori csontvelő

Next