Orvosi Hetilap, 1943. április (87. évfolyam, 14-17. szám)
1943-04-03 / 14. szám - Csépai Károly: A fekélybetegség tüszőhormon-kezelése
87. évfolyam, 14. szám. Budapest, 1943. április 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Csépai Károly: A fekélybetegség tüszőhormon-kezelése. (165—166. oldal.) Szabiics Imre: Typhius abdominalis kezelése citrátos sajátvérrel. (166—167. oldal.) Mester Zoltán: A vérzéscsillapító érleszorítás veszélyei(167—169. oldal.) Az Orsz. Társadalombiztosító Intézet közleménye. A fekély betegség tüszőhormon-kezelése. Irta: Csóvár Károly dr. egyetemi magántanár, orvos-igazgató. 1937-ben Korbsch hívta fel a figyelmet a tüszőhormon alkalmazására gyomorbetegségekben. Főként idült gyomorhurut eseteket kezelt jó eredménynyel. 1938-ban 51 esetet közölt lem röntgenvizsgálat útján kétségtelenül megállapított gyomor- vagy patkóbélfekélyfészekkel, melyeket gyógyszeresen pusztán tüsz,hormonnal kezeltem. Ezek közül 47-ben a klinikai tünetek visszafejlődésével párhuzamosan a fekélyfészek gyógyulását lehetett megállapítani. 1939-ben Arpino, Boggian, Mutke, 1940-ben Parade, Winkelstein és később még mások is jó eredményt írtak le a fekélybetegség tüszőhormon kezelése kapcsán. Mint többször hangsúlyoztam, nagyon nehéz annak eldöntése, hogy valamely gyógyszeres beavatkozás gyomor- vagy patkóbélfekély esetében hatásos-e vagy nem. Ha a betegek ágynyugalomban vannak és bizonyos ételrendi előírást betartanak, minden gyógyszeres beavatkozás nélkül is meggyógyulhatnak, a fekélybetegség bizonyos eseteinek önkéntes gyógyulási hajlama következtében. Ez a gyógyulási hajlam más esetekben nincsenmeg és az ilyen betegek pusztán ágynyugalomra és az ételrend megváltoztatására nem gyógyulnak meg. A betegség kezdetén sem klinikailag, sem röntgen vagy gyomortükrözés útján nem tudjuk megállapítani, hogy valamely esetben a gyógyulási hajlam jó-e avagy rossz. Éppen ezért valamely kezelési mód alkalmazása után észlelt jó eredményeket nem lehet a kezelési mód hatásosságának feltétlen bizonyítékául tekinteni. 1938-ban utaltam azokra az alapelvekre, melyeket mint minimumot meg kell követelni eljárásunkban akkor, amikor fekélybetegség esetében valamely gyógyszeres kezelés hatásosságát akarjuk elbírálni. Az azóta eltelt évek csak megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy a fekélybetegségben még igen szigorú kritika mellett Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (25—28. oldal.) Irodalmi szemle. (170. oldal.) Lapszemle. (173. oldal.) Vegyes hírek (173—174. oldal.) Heti rend. (174. oldal.) sem lehet teljes biztonsággal dönteni valamely kezelési mód hatásosságára vonatkozólag. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a tüszőhormon kezeléssel elért eredmények legalább olyan jók, mint bármely más gyógyítási eljárás kapcsán. A gyógyítási eredmények tekintetbevételén kívül más lehetőség is kínálkozik annak vizsgálatára, hogy bizonyos anyagok hatással lehetnek-e valamely betegség lefolyására. Amikor 1938-ban tüszőhormon-készítményeket ajánlottam a fekélybetegség kezelésére, elsősorban azokra a tapasztalatokra támaszkodtam, melyeket az Országos Társadalombiztosító Intézet Központi Betegségmegállapító Osztályán gyűjtöttem 1933-tól 1938-ig. A fekélybetegség e tapasztalatok szerint férfiakon háromszor olyan gyakran fordul elő, mint nőkön. Az újabb statisztikai adatok ezekkel az adatokkal megegyeznek. Moynihan patkóbélfekély eseteiben a betegség 80%-ban, Schütz beteganyagában 87%-ban fordult elő férfiakon. Albrecht és Kaik szerint is sokkal ritkábban fordul elő a fekélybetegség nőkön, mint férfiakon. Feltűnő azonban, hogy a régebbi statisztikai adatok nem egyeznek az újabbakkal. Ezek szerint a betegség férfiakon nem fordul elő gyakrabban, mint nőkön. Ennek az ellentmondásnak értelmezése igen nehéz. Talán a statisztikai adatok gyűjtésének rendszere volt különböző, talán diagnostikai tévedéseik is szerepet játszottak. Minthogy azonban megbízható kórbonctani statisztikai adatokat is lehet a régebbiek között találni, nem lehet teljességgel elzárkózni a gondolat elől, hogy a ma fekélybetegsége nem ugyanaz, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. Bizonyos fokig emellett szólanak Jennings adatai is, melyek a nemiség szerepére vonatkoznak a fekély átfúródásában. Jennings azt állapította meg, hogy a XIX. század első felében csaknem kivétel nélkül nőkön fordult le elő az átfúródás, 1850-től 1900-ig pedig minden hat átfúródásból négy esett a női, kettő a férfinemre. E század elején a helyzet teljesem megváltozott. 1920 óta 10 átfúródásból 9 esik a férfiakra és 1 a nőkre. Ross és Letourneau statisztikájában éppenséggel 18 férfi át-