Orvosi Hetilap, 1943. június (87. évfolyam, 23-26. szám)
1943-06-05 / 23. szám - Engel Károly: A kénesős húgyhajtók hatásmódja
87. évfolyam. 23. szám Budapest, 1943. junius 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ, FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Engel Károly: A kéneses húgyhajtók hatásmódja (277— 279 oldal). Dulácska János: A késői gázphlegmone esetek (279—280. oldal). Stefancsik Szilárd: Terhes méh nyoma okozta hossztengely körüli csavarodása (280—282. oldal). Terék Károly: Terhességi mellékvesevérzés (282—283. oldal). A budapesti Poliklinika IL Belosztályának közleménye. (Főorvos: Engel Károly egy. rk. tanár.) A kénesős húgyhajtók hatásmódja. Irta: Engel Károly dr. egyet. c. rk. tanár. Korán elhúnyt munkatársammal, Epstein Tibor dr.-ral, 1931-ben a kénesős húgyhajtókról írt monográfia egyik fejezetében bőven foglalkoztunk a kénesős húgyhajtók hatásmódjának magyarázatával. Részletesen felsoroltuk mindazon érveket, amelyek a kéneses húgyhajtók extrarenalis és az állatkísérletben biztosan kimutatott renalis hatása mellett szólnak. Azóta, azt merem mondani, eldőlt a vizeletelválasztás körül immáron 100 éve dúló vita. Ma bizonyítottnak tekinthetjük azt, hogy a glomerulusokban ultraszűrés történik és hogy ezen ultraszűrletből elsősorban a kanyarulatos csatornácskák hámsejtjeiben történő visszaszívódás folytán készül el a végleges vizelet. E hámsejtekben synthesis útján alkotott anyagoknak, valamint az azok által avérplasmából kiválasztott anyagoknaka szűrletbe való kerülésének már aránylag kisebb a jelentősége. Az ultraszűrletnek az időegység alatt keletkezett mennyiségét békán glomerulus punctióval határozta meg Richards. Emberen a clearence methodika, szerint határozta meg van Slyke húgyanyaggal, Smiths inulinnal, Rehberg kreatininnel. Az ily módon kiszámított és a kísérlettel jól megegyező adatok szerint a glomerulusszűrlet mennyisége percenként kb. 120 cm3, a részletekre vonatkozólag BeznákOrvosi Élettanáénak megfelelő fejezetére utalok, aki a vizeletelválasztást csak ezen theória értelmében tárgyalja. De ha ez így van, akkor minden vízkiválasztási zavart, elsősorban minden oligária és polyária keletkezését csak azon szempontból lehet és szabad megítélni, hogy mennyiben változott a szűrés, tehát a szűrlet mennyisége és mennyire a visszaszívódás, illetve változott-e mindkettő? Ha már most ezen theória — amelyet, ismétlem, az orvostudomány mai állása szerint bebizonyítottnak kell tekintenem — megvilágításában kutatjuk a Nagy Jenő: Rheumás betegségek kezelése phlogisam göngyölésekkel (283—284. oldal). Mélik István: Idegentest okozta bélperforátió kizáródott lágyéksérvben (284. oldal). Irodalmi szemle (287—288. oldal). Könyvismertetés (289. oldal). Lapszemle (290. oldal). Irodalmi szemle (290. oldal). kéneses húgyhajtóknak vagy általában a húgyhajtóknak hatásmódját, úgy meglepően egyszerűvé válik a magyarázat. Az ezirányú vizsgálatok azt mutatták, hogy általában véve csak aránylag kisebbfokú diuresis jön létre tisztán a szűrlet fokozódása útján. Alpurintestek pl. kifejezetten fokozzák a szűrlet mennyiségét. De Popper és Mandel vizsgálatai szerint a diuresis fokozódása ezekben is csak legfeljebb 65,8%-ban esik a szűrletfokozódás javára, rendszerint ennél jóval kevesebbre. A kéneses húgyhajtók a szűrlet mennyiségét nem fokozzák, vagy csak az esetek egy részében fokozzák egészen mérsékelten. Schmitz, Chrometeka és Unger vizsgálataikban nem találták a glomerulusszűrlet fokozódását. Popper és Mandel 20 esete közül 11-ben fokozott volt ugyan, salyrgan-injectio után a glomerulusszűrlet mennyisége, de ez a fokozódás csak egy esetben volt jelentős, a többiben csekély volt. A kéneses húgyhajtók tehát a vizsgálatok szerint nem fokozzák a glomerulusszűrlés intensitását. Az azoknak a hatására bekövetkező polyária tehát csak azon alapulhat, hogy hatásukra a víz visszaszívódása a tubulusokban gátolt. Hogy ez csakugyan így van, azt bizonyítják Popper és Mandel azon esetei, amelyekben salyrgan befecskendezése után a glomerulusszűrlet mennyisége inkább csökkent volt és mégis nagyon megszaporodott a betegnek a vizelete. A kéneses húgyhajtók tehát gátolják a víz visszaszívódását a tubulusokban. Hogy chemiai anyagoknak ilyen hatásuk van, erre vall a tubulus-hámsejt működésére való minden kutatás. Legszemléltetőbben bizonyítják a hyphophisis hátsó lebbenyének egyik hormonjával, az antidiuresis hormonnal (rövidség kedvéért a következőkben (mint pituitrint fogom említeni) végzett kísérletek. Pituitrin, a tubulusokra való közvetlen hatása folytán erősen fokozza a víz visszaszívódását a tubulusokban. Pituitrin hiánya mellett gátolt a víz visszaszívódása, ez következik be diabetes insipidusban szenvedő betegen, amely betegségben tudvalévően 6—8, sőt ennél több liternyi vizeletkiválasztás 24 óra alatt, nem tartozik a ritkaságok közé. A kéneses húgyhajtó tehát kb. úgy hat, mint a pituitrinhiány. A víz visszaszívódásának gátlását illetőleg a hatás