Orvosi Hetilap, 1944. február (88. évfolyam, 6-9. szám)

1944-02-05 / 6. szám - Kégl József: Sárgaság ritka esete

64 ORVOSI HETILAP 1944. 6. szám. III. eset. 20­4 fiú 100 EA insula. Insulin előtt: T . 17 kg/mmi-nyi o. u. pupilla 4 mm­nyi, fundus ép. Insulin után: 2 óra­ múlva T. változatlan, pu­pilla 2 mm nyi. A s­zieumyormáj­a — többször mér­tük — sem a kémia­ idején, sem­ utána nem válto­zott. IV. eset: 16 é. fiú, 120 EA­nsulin. Insulin, előtt: T=25 hg/mm-nyi, pupilla 4 mm­-nyi, fundus kóros nincs. Insulin után: 1 óra tanulva T. változatlan. 1®A óra múlva jelentkeznek az első könnycseppek. T=25 kg/­mim-nyi, pupillái 6 mm­-nyi, renyhén rea­gál. 3 óra múltán a­­cornea még érzékeny, a pu­pilla-reakt­ióik jók, jobbra nystagmus. 4 óra, után 2 mm-nyi a pupilla, reagál, csak érzéstelenítés után mérhető a, szem nyomása. Nemi nyáladzik, könnye nem folyik. T=22 kg/mminyi. Az, ébredés utáni 2 óra múltán T=22. V. esett. 32 é. férfi 160 E Insul'br. Insulin, előtt: T=22 kg/mmi-nyi, a pupilla 3 mm-nyi, fundus ép. Insulin után: 3 óra múltán is T=22, a beteg sír, fel-fem­észéseikor nystagmus, a cornea érzékeny, pu­pilla változatlan nagyságú, jól reagál. 4 órai múl­tán T=25 kg­/mmi nyi, erősen nyáladzik é­s folyik a könnye. Az­ ébredés utáni 4 óra múlva T-22 kg/must-nyi. Tapasztalatok. Ha a méréseket egybevet­jük, azt mondhatjuk, hogy ilyen nagy adag in­­sulin után sem növekedett a szem nyomása számottevően, ha csekély ingadozások mutat­koztak is. De akkor is egyszer növekedést, más­kor meg szemnyomáscsökkenést mutatott a mé­rés. Semmi szabályos vagy jellegzetes hatást a szem nyomására vonatkozólag még nem álla­píthatunk. Még az is lehetséges, hiszen beteg, érzékeny emberekről van szó, hogy ,­a­ mérés nem volt mindig tökéletesen elvégezhető. A pupilla is különbözőképpen viselkedett. Egyszer alig változott, majd a 2 mm-nyi pu­pilla 3—4 mm-nyire tágult. Egy esetben a 8 mm-nyi pupilla 3 mm-nyire szűkült. Minden esetre nem mondhatjuk ezek alapján, hogy az insulin egészséges szemű­eken pupillaszűkítő. Az is lehetséges, hogy ilyen súlyos s­okban már talán más centrális eredetű, eddig ismeret­len hatások is közreműködnek. Vagy lehetsé­ges, hogy csak beteg capillárisok esetén mutat­kozik az insulinnak észlelt hatása pl. cukorbe­tegeken, glaukomásokon. Bizonyára mindannyian tapasztaltuk, hogy cukorbetegeken nagyobb insulinadagok (40, 60, 80 E.) befecskendezésekor a látás rosszabbodik, szaporodik ,a­ vérzés a szemfenéken, majd hama­rosan megtelik az üvegtest­vérrel, proliferatio keletkezik és bizony a látás csaknem kialszik. Olykor kisebb insulinadagok (20 E.) után is mutatkozik feltűnőbb vérzés a szemfenéken. Ilyenkor az insulin elhagyása javít a helyzeten. Több izben maga a beteg mondta, hogy az insu­lin befecskendezésekor rosszabbodott mindig a látása. A beteg hajszálereken tehát egészen másképpen hat az insulin. Ezzel a szemorvos­nak is számolni kell. Feltűnő volt az, hogy nagyobb adag insulin után jelentkező kómában erős könnyezés, sőt könnycsurgás mutatkozott izzadás kíséretében. Eseteinkben csak 80 E. insulin után kezdett jelentkezni könnyezés, illetve könnycsurgás. Kisebb a­dag insulinra nem mutatkozott több könny. Kétségtelen a fenti mérések alapján, hogy a normális szem nyomását a nagy insulinadag számottevően nem növeli. Az állatkísérletek adatait a fentiek szerint nem tarthatjuk bizo­nyító erejűnek. A cukorbajosokon és glaukomásokon szer­zett tapasztalatok sem egybehangzók. Ott is még sok, eddig ismeretlen tényező szerepelhet. Mindenesetre a megfigyelések tovább folyta­­tandók. Beteg szervezetekkel szemben insulin kezelések idején helyénvaló a­­z óvatosság. A Horthy Miklós MÁV-kórház, i. sz. sebészeti osz­tályának közleménye (főorvos: Koch László). Sárgaság ritka esete. Irta: Kégl József dr. adjunktus. Esetemet azért tartom közlésre méltónak, mert a rendelkezésemre álló irodalom áttekin­tése alkalmával hasonlót nem találtam. Az alábbiakból kitűnik, hogy látszólag könnyen felállítható körjóslatnál is mekkorát lehet tévedni. E. L. 59 éves nőbeteget szállítottak a mentők kórházunkba jobb bord­aív alatti erős fájdalommal és kifejezett sárgasággal. A bet­eg előadja, hogy kb. másfél hónappal ez­előtt gyomra táján enyhe fájdalmakat érzett, me­lyek az étkezéstől függetlenek voltak. Egy héttel ezelőtt kezdett sárgulni. Pár órával beszállítása előtt hirtelen erős fájdalma támadt jobb borda íve alatt. Közepesen fejlett, jól táplált nőbeteg. Ütér­­lökései: 60. kp. feszes, szabályos. Arca beesett A sclera és a bőr kifejezetten, egyenletesen sárga. Hőmérékletre: 37.8 C. Elődomborodó zsíros has, hűvös végtagok. Az egész has felett kifejezett izomvédekezés és erős fájdalom, punctium maxi­mum a jobb hypochondrium felett. Diagino­sisunk: epekő, epehólyag átfúródás. Azonnali műtétre határozzuk magunkat. Al­tatás. A jobb bordaívvel párhuzamos metszéssel hatolunk a hasüregbe. A hashártya belövelt, eltől fekvő, letapadt cseple­sz. A hasüregben kevés, kissé epés váladék. A csepleszt köny­­nyen felszabadítjuk és ekkor előtűnik a duodenum. A lehágó szárán, a domboru­laton fillérnyi, heges fekély látszik, mely­nek közepén színe­sgombostüf­ejny­i per­fora­ti és nyílás. A nyílást 3 öltéssel elzárjuk. Az epe­hólyag normális nagyságú, fala kissé belövelt. Az epe nyomásra ürül. Az epe­vezeték áttapintásakor a Water-papilát kissé nagyobbnak és tömörebb­nek érezzük. Követ sem­­az epehólyagban, sem a vezetékben nem tapintunk. A hasfalat prímára zárjuk. Három nap múlva a sárgaság enged. A vize­let még sötétbarna. Tíz nap múlva a sárgaság megszűnt, széklet, vizelet normális. A se­b kis fonályengedéstől eltekintve prímára gyógyult. Panaszmentesen hagyta el a kórházat. A műtét után hat héttel megejtett Rtg. és próba reggeli vizsgálati lelet a következő:

Next