Orvosi Hetilap, 1944. április (88. évfolyam, 14-17. szám)
1944-04-01 / 14. szám - Campián Aladár: Néhány szó a gégekiirtás műtéti halálozásához
88. évfolyam 14. szám Budapest, 1944. április 1. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 129 1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. A székesfővárosi Szt. István közkórház orr- és gégebeteg-osztályának közleménye. (Főorvos: Campion Alaidár egy. mn. tanár.) Néhány szó a gégekiirtás műtéti halálozásához. Irta: Campián Aladár dr. Az Orvostudományi Közlemények 1943. évi 23-iki számában »A gégerák műtéti és sugárgyógymódjának összehasonlító eredményei« címen a budapesti orr-, gége- és fülészeti klinika közleménye jelent meg. A cikk nyomán hozzászólások és válaszok követték egymást, amelyek azonban korántsem járultak, hozzá a kérdés tisztázásához, sőt ellenkezőleg. Inkább arra alkalmasak, hogy az egyes gyógyító eljárásokat szembeállítsák egymással és a gyakorló orvosok tisztánlátását a gégerák therápiáját illetőleg még jobban elhomályosítsák. Pedig a dolog nem is olyan szövevényes, csak objektivitásra és bőséges egyéni tapasztalatra van szükség, hogy az aranyközéputat megtaláljuk. A gégerák műtéti és sugaras kezelésről az Orvosi Hetilap 1942 márc. hó 16-iki »Az orvosi gyakorlat kérdései« című mellékletében röviden kifejezést adtam az idevonatkozó álláspontnak. Ebben kifejezésre juttattam, hogy úgy a műtéti, mint a sugaras kezelés alkalmas lehet nemcsak rövidebb, hosszabb ideig tartó tünetmentesség elérésére, hanem ezek révén teljes gyógyulás is elérhető. Azt is megírtam, hogy biztos gyógymódunk a gégerák meggyógyítására ez időszerint nincsen úgy, hogy valamely kezelési móddal elért siker vagy kudarc nem annyira a kezelés milyenségétől, mint inkább a betegség természetében rejlő tényezőktől függ. A gégerák gyógyításának óriási irodalma van. Rövid cikkemben csak a gégerák műtéti halálozásáról akarok néhány sorban megemlékezni, különösképpen azért, mert ez egyike a leginkább előtérbe helyezett kérdésnek és a műtéttel járó állítólagos nagy halálozási arányszám az, ami vele szemben az ellenkezést kiváltja. Bár ezt a kérdést több oldalról is megvilágították a »Megjegyzés«, »Válaszok« szerzői, fölöslegesnek tűnik ifjabb adatokat felsorolnom a pro vagy contra állásfoglalás érdekében. Amikor mégis elhatároztam magam közleményem megírására, az a szándék vezetett, hogy hozzájáruljak a kérdés helyes megítéléséhez, annál is inkább, mert megállapításaimat nem irodalmi adatokból, hanem saját tapasztalataim alapján nyertem és így alkalmasak arra, hogy a tényeket tisztázzák. De még egy körülmény van, ami miatt feljogosítva érzem magam a kérdéshez hozzászólni és pedig az, hogy saját műtéti anyagom számszerűtt is a legnagyobb hazánkban, az orr-, gége- és fülklinika anyagán kívül, tehát feltétlenül alkalmas arra, hogy abból következtetéseket vonjunk le a mortalitásra vonatkozólag. Megjegyezni kívánom még, hogy kerek 16 évet volt szerencsém Lénárti professzor oldala mellett működnöm. Ezen idő alatt, melyet, mint kórházi segédorvos, majd mint az orr-, gégeklinika fatanársegéde töltöttem el, nemcsak arra volt alkalmam, hogy a műtéten átesett gégerákos betegeket észleljem, de tevékeny szerepem volt csaknem minden operációnál és nem csekély részem volt azok utókezelésében is. Azt is meg kell még jegyeznem, hogy a műtéti naplók tanúsága szerint, klinikai működésem ideje alatt 40 radikális gégeműtétet végeztem gégeráki miatt. Ezen 40 műtét közül 27 teljes, 5 féloldali gégekiirtás, továbbá 8 thyreotomia volt. Ezen esetek műtéti halálozásáról természetesen nem számolhatok be, mivel azok ,a klinika beteganyagából adódtak és így feldolgozásuk ott történt. Mindezt csak azért említem meg, hogy alátámasszam azt a tényt, miszerint a gégerák, műtéti gyógyításával immár több mint 20 éve foglalkozom. De nemcsak a klinikán volt alkalmam ilyen műtéteket végeznem, hanem a Szt. István kórházi osztályomon is olyan műtéti anyaggal rendelkezem, amely azt hiszem méltán megérdemli a figyelmet. »Az orvostudományi közlemények« 1941. évi első számában »A gégeráki műtéti halálozásáról« címen dolgozatom jelent meg. " Ebben 17 gégekiirtásról számoltam be, melyek közül egy műtéti halálozásom sem volt. Ezen cikk megjelenése óta eseteim száma tetemesen megszaporodott, úgy, hogy Szt. István kórházi működésem, tehát 1937 szept. óta mai napig összesen 58 esetében végeztem gyökeres műtétet gégerák miatt, amelyek közül 40 teljes gége-