Orvosi Hetilap, 1951. június (92. évfolyam, 22-25. szám)

1951-06-03 / 22. szám - Hajdú Imre: A magyar radiológia problémái

ORVOSI HETILAP 1951. 22. Révész radiológusokat és mindenekelőtt messze felülemelkedve Bársony Tivadar és Czumpft Vil­mos érdemeit, kiknek alkotó szelleme feltétlenül rányomja bélyegét a felszabadult szocialista lég­körben fejlődő magyar radiológiára. A felszabadulástól kezdve módunkban volt a szocialista szovjet egészségügyet tanulmányozni, azonkívül Pártunk hatodik éve olyan politikai nevelésben részesített bennünket, hogy a kritika és önkritika fegyverével tudjuk a nemes magyar haladó szellemű hagyományokra építeni a széles perspektívát nyújtó ötéves tervmunkánkat, amely már hazánkban a szocializmus építését jelenti. Szakcsoportunk vezetősége már a hároméves terv folyamán felismerte, hogy egy ilyen szűkebb szakmai csoportnak is más a feladata, mint a kapitalizmus idejében volt. Akkor egy szak­csoport a tudományos ülések rendezésén kívül mással nemigen foglalkozott. Ma a szocializmus építésében mindannyiunknak tevékenyen részt kell venni. A szakcsoport vezetőségének az a fel­adata, hogy a tagságot a kollektív tervmunkára nevelje és szakmai tömegbázissá alakítsa egészség­­ügyi kormányzatunk és a tudományos akadémia számára. Tudományos üléseinken, aktíváinkon sokat foglalkoztunk azokkal az okokkal, melyek fejlő­désünket gátolják és megállapítottuk, hogy külső és belső tényezőkre oszthatók. Egyik legfontosabb problémánk volt a rönt­gen­káderek hiánya, sok esetben szakmai gyenge­sége és a káderek helytelen eloszlása. Ezen hiányoknak a felszámolására szakcso­portunknak olyan szervezeti formát kellett találni, melynek tartalma a tanítás és tanulás. A cél pedig az, hogy következetes munkával felszámolva a tömegmunkát, az elméleti színvonal emelésével átcsapjunk a minőségi betegvizsgálatba és ezen keresztül a tudományos kutató munkába. Feladataink végrehajtására kétféle munka­­csoportot szerveztünk meg. Az egyik az úgyneve­zett tanító, illetőleg elméleti kör, a másik a terü­leti munkaközösség. Múlt évben sztálini felaján­lásként indítottuk el ezt a munkát és egy év után már szép eredményekről számolhatunk be. Az elméleti­­ körök megalkotásában, alap­­gondolatként, egy-egy területnek a profilírozására fektettük a fősúlyt, egybevontuk a megfelelő terü­letek legfejlettebb szakembereit. Megalakult a mellkasi, hasi, csontizület-pathológiai és therápiás kör. Ezeknek munkája sorkodalú : a tudomány legújabb fejlődésének területükre eső részének ki­értékelése, a tudományos munkában tanácsadás, irodalmi munkásság lektorálása, tudományos ká­derek támogatása, végül a kiértékelt tudományos eredményeknek, újításoknak a területi munka­­közösségek felé való továbbvitele, gyakorlati meg­valósítása. Fontos működésük : szakcsoportközi kollaboratío kiépítése, tudományos ankétjaink megszervezése és abba a határterületek szakembe­reinek bevonása. Elméleti köreink legfontosabb programmjának tűztük ki a radiológus utánpótlás megoldását, folyamatos továbbképzést, a tudo­mányos utánpótlás megalapozását. Káderképzé­sünk reformjára egy ankétot szerveztünk, ahol a vita folyamán az a nézetünk alakult ki, hogy a szakorvos fogalmát a szocializmus alatt át kell értékelnünk. Szakorvosaink nem lehetnek csak szakmájuk szűk mesteremberei. A szakorvosság egy magasabb szakmai minősítés. A radiológus a röntgensugár által nyújtott diagnosztikai és therá­piás methodikájának ismeretével, mint specialista kapcsolódik bele a beteg megvizsgálásába és keze­lésébe s ekkor már mint consilliarius is működik. Ebben a munkájában nagy pathologiai ismeretek­kel kell rendelkeznie, hogy a radiológiai tüneteket a klinikai tünet­komplexumba beépíteni tudja és ezzel a diagnosis felállítását elősegítse. A radioló­gus mint sugártherapeuta egyrészről a sugár­­biológiai hatástannak és a kezelés methodikai és technikai részének specialistája működik, másrész­ről azonban az oda kerülő beteg teljes klinikai ész­lelése és a többi vizsgálatok (biopsia, laboratórium stb.) kiértékelése és a therápiás tervébe más kom­binált kezelések vagy egyéb adjuvánsok felhasz­nálása, határterületekkel való collaborate is a fel­adata, ami nagy általános pathologiai és therápiás tudást követel meg. Megállapítottuk, hogy a radiológusnak széles pathologiai bázissal kell ren­delkeznie és tudásának összegező természetűnek kell lenni úgy az elmélet, mint a gyakorlat terén pedig a kozmopolitizmus felszámolása csak úgy lehetséges, ha a dialektikus materialista ter­mészettudományt, a szovjet biológiát tudjuk általánosítani. Erre a kezdeményező lépéseket megtettük. A fenti elveknek tekintetbevételével elhatároztuk, hogy szakorvosképző iskolát indí­tunk meg, szűk keresztmetszetünknek megszünte­tésére. A Magyar Tudományos Akadémia, majd ké­sőbb az Egészségügyi Minisztériumunk meghall­gatta szakcsoportunk javaslatát és 40 röntgen­szakorvos jelöltnek nyújtott ösztöndíjat. Egyéves colloquiumi eredményeink alapján megállapíthat­juk, hogy tanulóköreink jó munkát végeztek. A tanítás kollektív módon ment. Minden kör, például a mellkasi szervek köre, elvi vitát foly­tatott a leadandó anyagról. A két évig tartó iskola a szakmánk gyakorlati munkájához jó elméleti kiképzést ad. A speciális területekre inkább csak felhívjuk a figyelmet s azok tárgyalását már szemináriumszerűen, illetve egyéni tanulás formá­jában végzik a tanulókörök. Elméleti köreink munkájáról még néhány példát szeretnék felhozni. A therápiás elméleti körnek fontos feladata lesz az Akadémia rák-ankétján felvetett radio­lógiai therápiás standardizálás kidolgozása és az egész országban való gyakorlati alkalmazásának keresztülvitele. A szakcsoportok közötti kapcsolatoknak a kiépítését fontos feladatának tűztük ki elméleti köreinknek. Közegészségügyünk legtöbb kérdése összekapcsolódik a legspeciálisabb problémákkal s így az egyes szakcsoportok belső ügyei, szakmai problémái összhangzásba kell, hogy kerüljenek, így az eddig lezajlott ankétok hiányosságaiból azt a tanulságot kell levonni, hogy az egész országra kiható ankétok megszervezésénél szakcsoport-

Next