Orvosi Hetilap, 1951. június (92. évfolyam, 22-25. szám)
1951-06-03 / 22. szám - Hajdú Imre: A magyar radiológia problémái
48. ORVOSI HETILAP 1951. 22. közileg kell eljárni. Néhány ilyen eredményes megbeszélésünkről szeretnék beszámolni. Itt is történtek szervezési hibák s különösen az, hogy a nyilvánosság nem volt az ankétről megfelelőleg tájékoztatva. Jó eredménnyel végződött a gége-carcinoma megbeszélésünk, amelyet a gégészekkel és pathológusokkal együtt tartottunk. A mellkasi csoportunk, szív-, klinikai, röntgen- és egyéb vizsgálatoknak az összehangolásáról tartott tárgyalást. Ezen a téren sok anomáliát tapasztaltunk. Az EKG-, illetőleg röntgenleletek helytelen értelmezése sok felesleges táppénz kifizetésére és munkaóra elhanyagolására ad alkalmat. Ennek az ankétunknak eredményeit a mellkasi csoportunk megfelelő helyen nyilvánosságra fogja hozni. Az elmúlt időkben értékes tárgyalást folytatott therápiás csoportunk a nőgyógyászati carcinoma kérdésében nőgyógyászokkal és pathologusokkal. Fel kell még említenünk a csont- és izületpathologiai körünknek a munkásságát, ahol az a törekvésünk, hogy eddig nálunk eléggé dissociáltan működő egyes szakmák röntgen-, orthopaed-, pathologus munkáját összehangoljuk. A gyakorlati munkában, a betegágynál is érvényesítenünk kell ezeket a szempontokat, mert a diagnosis és therápia csak akkor lehet eredményes, ha kollektív orvosi munkát fejtünk ki. A tervévek alatt elméleti köreinkre még számos feladat megvalósítása vár. Szervezetünknek másik formája a területi szervezés, ahol több röntgenintézet kapcsolódik egymáshoz különösképpen fontos gyakorlati kérdések megoldására és elméleti köreink útmutatásainak a gyakorlati bevezetésére. Erre a szervezetre azért is szükség volt, mert általában a röntgenintézetek kevésszámú orvossal rendelkeznek, legtöbb helyen 1—2, de még nagy kórházakban is 3—4 röntgenorvos működik, viszont komoly, tervszerű, kollektív munka csak megfelelő létszám mellett lehetséges. Ezek a területi munkaközösségek rendszeresen üléseznek meghatározott időközökben. Minden ülést egy-egy marxista-leninista tudományos kérdés megtárgyalása vezet be, majd a két ülés közti beteganyagnak bemutatása és kritikája következik. Itt alkalom nyílik a munkamódszerátadásra. A fejlettebbek consiliumokat tartanak. A fiatalok állandó nyilvánosságot kapnak munkájuk megbírálására. A munkaközösség irányt mutat a röntgen-archívumok egységes elvek szerint való készítésére, a statisztikai adatszolgáltatás fontosságára, a röntgen-dokumentációra. Ezekben a munkaközösségekben a munka az elmúlt évben nagy lelkesedéssel folyt és közvéleménykutatások alkalmával tagtársaink életrevalónak találták és a további fejlesztését kérték vezetőségünktől. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az elméleti köreinknek ki kell építeni a szakcsoport közötti collaboratiót, a munkaközösségek pedig arra valók, hogy a röntgenesek között kollektív munka fejlődhessen ki. Azonban arra is irányt kell vennünk, hogy a beteg érdekében kórházainkban és rendelőintézetekben a legszorosabb collaborate alakuljon ki és ezért nekünk bele kell kapcsolódnunk annak az intézménynek a munkájába, ahol dolgozunk. Itt két úton haladhatunk. Egyik: szakszerve-zetünk kezdeményezésére röntgenológiai oktatásban részesítjük a velünk egy intézetben dolgozókat. A másik mód, amit a Költői Anna-kórház röntgendolgozói a Petrovszkij-klinika dolgozóival határoztak el, hogy minden beteg sorsa felől a vizsgálatban részvevők consiliumot tartanak és ez a consilium állapítja meg a diagnosztikai, illetőleg therápiás beavatkozás jellegét. Az a véleményünk, hogy ez a lépés komoly haladást jelent majd nálunk, az igen elterjedt szalagrendszerszerű vizsgálati módszer felszámolásában. A vázolt szervezettel, úgy látjuk, megfelelő formát találtunk az elmélet és gyakorlat összhangolására. A mi munkaversenyünk a »Gyógyíts jobban mozgalom«szervezetünk által könnyen népszerűsíthető és általánosítható. Magasabb szerveink, így az Egészségügyi Minisztérium elvi jelentőségű döntéseit megfelelő szakmai tartalommal könnyen tudjuk tagságunk felé tovább vinni, így jelenleg igen fontos kérdésnek, az egyéni felelősség elvének tudatosítását kell napirendre tűznünk. Az intézeti vezetők felelőssége nemcsak anyagi természetű, hanem az egész kollektíva tervszerű fejlődését, szellemi irányítását kézbe kell tartani és ezért felelősséget vállalni. A Tudományos Akadémia országos szemszögből felvetett problémáinak a radiológiára vonatkozó részek kidolgozására az elméleti körök szolgálnak, azután a területi munkaközösségekhez kerül és itt helyileg kell alkalmazni egyes intézetek speciális kívádalmainak megfelelőleg. Munkánk eredményességének belső feltételeit igyekszünk megteremteni, hogy az ötéves tervben ránk háruló feladatoknak megfeleljünk. A bevezetőben említettük, hogy a magyar radiológia az elmúlt rendszerben egyike volt a legelhanyagoltabb egészségügyi területnek. Ezért kérjük egészségügyi kormányzatunkat, hogy költségvetési téren tervszerűen, a munkahelyek szaporítását irányozzák elő, mert a radiológia szűk keresztmetszete nemcsak a káderek hiányában mutatkozik. Javasolnánk, hogy a tervévek alatt a röntgenintézetek beruházási költségvetései külön helyet kapjanak. Az üzemi költségvetéseken belül pedig különíttessenek el a röntgenlaboratóriumok karbantartás és anyagelhasználási költségvetései a gyógyszer- és egyéb költségvetésektől. Hangsúlyoznunk kell, hogy feladataink annál jobban fognak fokozódni, minél jobban igyekszünk megközelíteni a szovjet szocialista alapelvként a betegségek megelőzését. A radiológusoknak a szűrővizsgálatok terén, a korai diagnosis felállításánál lényegesen több munka hárul, úgy diagnostikai, mint therápiai téren. Kádereink helytelen eloszlása terén javulásról számolhatunk be, azonban nagy aránytalanság van a főváros és a vidék között úgy személyi, mint 691