Orvosi Hetilap, 1951. június (92. évfolyam, 22-25. szám)

1951-06-03 / 22. szám - Hajdú Imre: A magyar radiológia problémái

48. ORVOSI HETILAP 1951. 22. közileg kell eljárni. Néhány ilyen eredményes meg­beszélésünkről szeretnék beszámolni. Itt is tör­téntek szervezési hibák s különösen az, hogy a nyilvánosság nem volt az ankétről megfelelőleg tájékoztatva. Jó eredménnyel végződött a gége-carcinoma megbeszélésünk, amelyet a gégészekkel és patholó­­gusokkal együtt tartottunk. A mellkasi csoportunk, szív-, klinikai, röntgen- és egyéb vizsgálatoknak az összehangolásáról tar­tott tárgyalást. Ezen a téren sok anomáliát tapasz­taltunk. Az EKG-, illetőleg röntgenleletek hely­telen értelmezése sok felesleges táppénz kifizeté­sére és munkaóra elhanyagolására ad alkalmat. Ennek az ankétunknak eredményeit a mellkasi csoportunk megfelelő helyen nyilvánosságra fogja hozni. Az elmúlt időkben értékes tárgyalást foly­tatott therápiás csoportunk a nőgyógyászati car­cinoma kérdésében nőgyógyászokkal és patholo­­gusokkal. Fel kell még említenünk a csont- és izület­­pathologiai körünknek a munkásságát, ahol az a törekvésünk, hogy eddig nálunk eléggé dissociáltan működő egyes szakmák röntgen-, orthopaed-, pathologus munkáját összehangoljuk. A gyakor­lati munkában, a betegágynál is érvényesítenünk kell ezeket a szempontokat, mert a diagnosis és therápia csak akkor lehet eredményes, ha kollektív orvosi munkát fejtünk ki. A tervévek alatt elméleti köreinkre még szá­mos feladat megvalósítása vár. Szervezetünknek másik formája a területi szervezés, ahol több röntgenintézet kapcsolódik egymáshoz különösképpen fontos gyakorlati kér­dések megoldására és elméleti köreink útmutatá­sainak a gyakorlati bevezetésére. Erre a szerve­zetre azért is szükség volt, mert általában a röntgenintézetek kevésszámú orvossal rendelkez­nek, legtöbb helyen 1—2, de még nagy kórházak­ban is 3—4 röntgenorvos működik, viszont komoly, tervszerű, kollektív munka csak meg­felelő létszám mellett lehetséges. Ezek a területi munkaközösségek rendszere­sen üléseznek meghatározott időközökben. Min­den ülést egy-egy marxista-leninista tudományos kérdés megtárgyalása vezet be, majd a két ülés közti beteganyagnak bemutatása és kritikája kö­vetkezik. Itt alkalom nyílik a munkamódszer­átadásra. A fejlettebbek consiliumokat tartanak. A fiatalok állandó nyilvánosságot kapnak munká­juk megbírálására. A munkaközösség irányt mutat a röntgen-archívumok egységes elvek szerint való készítésére, a statisztikai adatszolgáltatás fon­tosságára, a röntgen-dokumentációra. Ezekben a munkaközösségekben a munka az elmúlt évben nagy lelkesedéssel folyt és köz­véleménykutatások alkalmával tagtársaink életre­valónak találták és a további fejlesztését kérték vezetőségünktől. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az elméleti köreinknek ki kell építeni a szakcsoport közötti collaboratiót, a munkaközösségek pedig arra valók, hogy a röntgenesek között kollektív munka fejlődhessen ki. Azonban arra is irányt kell vennünk, hogy a beteg érdekében kórházaink­ban és rendelőintézetekben a legszorosabb colla­borate alakuljon ki és ezért nekünk bele kell kapcsolódnunk annak az intézménynek a munká­jába, ahol dolgozunk. Itt két úton haladhatunk. Egyik: szakszerve-­­­zetünk kezdeményezésére röntgenológiai oktatás­ban részesítjük a velünk egy intézetben dolgozó­kat. A másik mód, amit a Költői Anna-kórház röntgen­dolgozói a Petrovszkij-klinika dolgozói­val határoztak el, hogy minden beteg sorsa felől a vizsgálatban részvevők consiliumot tartanak és ez a consilium állapítja meg a diagnosztikai, ille­tőleg therápiás beavatkozás jellegét. Az a véle­ményünk, hogy ez a lépés komoly haladást jelent majd nálunk, az igen elterjedt szalagrendszer­szerű vizsgálati módszer felszámolásában. A vázolt szervezettel, úgy látjuk, megfelelő formát találtunk az elmélet és gyakorlat össz­hangolására. A mi munkaversenyünk a »Gyógyíts jobban mozgalom«szervezetünk által könnyen nép­szerűsíthető és általánosítható. Magasabb szer­veink, így az Egészségügyi Minisztérium elvi jelentőségű döntéseit megfelelő szakmai tartalom­mal könnyen tudjuk tagságunk felé tovább vinni, így jelenleg igen fontos kérdésnek, az egyéni felelősség elvének tudatosítását kell napirendre tűznünk. Az intézeti vezetők felelőssége nemcsak anyagi természetű, hanem az egész kollektíva tervszerű fejlődését, szellemi irányítását kézbe kell tartani és ezért felelősséget vállalni. A Tudo­mányos Akadémia országos szemszögből felvetett problémáinak a radiológiára vonatkozó részek kidolgozására az elméleti körök szolgálnak, azután a területi munkaközösségekhez kerül és itt helyi­leg kell alkalmazni egyes intézetek speciális kívá­­­­dalmainak megfelelőleg. Munkánk eredményességének belső feltételeit igyekszünk megteremteni, hogy az ötéves tervben ránk háruló feladatoknak megfeleljünk. A beveze­tőben említettük, hogy a magyar radiológia az elmúlt rendszerben egyike volt a legelhanyagol­tabb egészségügyi területnek. Ezért kérjük egész­ségügyi kormányzatunkat, hogy költségvetési téren tervszerűen, a munkahelyek szaporítását irányozzák elő, mert a radiológia szűk kereszt­­metszete nemcsak a káderek hiányában mutat­kozik. Javasolnánk, hogy a tervévek alatt a röntgenintézetek beruházási költségvetései külön helyet kapjanak. Az üzemi költségvetéseken belül pedig különíttessenek el a röntgenlaboratóriumok karbantartás és anyagelhasználási költségvetései a gyógyszer- és egyéb költségvetésektől. Hang­súlyoznunk kell, hogy feladataink annál jobban fognak fokozódni, minél jobban igyekszünk meg­közelíteni a szovjet szocialista alapelvként a betegségek megelőzését. A radiológusoknak a szűrővizsgálatok terén, a korai diagnosis felállítá­sánál lényegesen több munka hárul, úgy diagnos­­tikai, mint therápiai téren. Kádereink helytelen eloszlása terén javulás­ról számolhatunk be, azonban nagy aránytalanság van a főváros és a vidék között úgy személyi, mint 691

Next