Orvosi Hetilap, 1951. szeptember (92. évfolyam, 35-39. szám)

1951-09-02 / 35. szám - Bach Imre - Szmuk Imre - Gyulai Ernő - Virányi András: A hypophysis-mellékvesekéreg-rendszer vizsgálata mesterséges lázban

ORVOSI HETILAP 1951. 35. létrejövő működésváltozását állatokon többféle módszerrel vizsgálhatjuk. E módszerek a mellék­vesekéreg steroidjainak élettani hatásán alapul­nak, így Wenning, Karmin és Bell (7) a máj glycogentartalmának növekedéséből következ­tetnek a mellékvesekéreg fokozott működésére. Vogt (8) a mellékvese vénájából nyert vér hormon­tartalmát a Selyem Schenker-féle módszerrel (9) közvetlenül határozta meg. Sayers, Sayers, Lewis és Long a mellékvesekéreg cholesterin és ascorbin­­sav tartalmának változásából következtetnek an­nak működési állapotára (10). Mindezek a vizsgá­latok azonban nem alkalmasak embernél a mellék­­vesekéreg-működés, vagy a kérget stimuláló ACTH meghatározására. A vizelet 17-ketosteroid tartal­mának meghatározása némi felvilágosítást nyújt­hat, de újabban mind több kétség merül fel ennek értékelhetőségére (11). A mellékvesekéregnek a hypophysis elülső lebe­nye által történő stimulálását Thorn és munka­társai vizsgálatai óta emberben is aránylag egy­szerű haematológiai és biokémiai eljárásokkal vizsgálhatjuk. Recant, Hume, Forsham és Thorn megállapították (12), hogy adrenalin befecskende­zésére a perifériás vér eosinophil leukocytáinak száma néhány óra alatt jelentős mértékben esik. Ha ez a reakció nem következik be, úgy a hypo­­thalamus-hypophysis-mellékvesekéreg-rendszer valamely láncszemében szakadás van. Szerintük olyan egyéneknél, akiknél 0,3—0,5 ccm adrenalin befecskendezése után 4 órával az eosinophilek száma legalább 50%-kal csökken, e rendszer épségét kell feltételeznünk. Viszont kórosnak kell érté­kelnünk, ha a vizeletben ürített húgysav-kreatinin viszony adrenalin befecskendezésére nem emel­kedik. Ugyanis, az adrenocorticotrop hormon hatására a vizelet húgysavtartalma nő, és az egy­idejűleg végzett kreatinin meghatározás módot ad arra, hogy ezen húgysav-kiáramlást mint ACTH- hatást értékelhessük (13). További vizsgálatok azt mutatták, hogy mind állatnál, mind embernél a legkülönbözőbb trau­mák után az eosinophilek csökkenése és a húgysav­­kreatinin arány emelkedése következik be. Roche és társai hasi műtétek után észlelték az eosinophi­lek eltűnését minden olyan esetben, ahol ép hypophysis és mellékvesekéreg működés volt (14). Állatkísérletek azt igazolták, hogy ez a reakció nem jön létre hypophysis-irtott patkányon vagy kutyán (12). Hume és Wittenstein (15) kutyák hypothalamusát sértették és megállapították, hogy a hypothalamus bizonyos részeinek sértetlensége is szükséges a normális ACTH reakció létrejöttéhez. Az eosinophilek számának csökkenését a perifériás vérben megerőltetés hatása alatt már régebben is vizsgálták. Zuntz és Schunburg (16) em­lítik, hogy hosszabb menetelés után az eosinophi­lek számának csökkenését észlelték. Alekszej Egoroff (17, 18) 1924-ben 1000 és 40.000 méteres futókon végzett rendszeres vizsgálatokat és meg­állapította, hogy futás után az összfehérvérsejtek száma erősen emelkedik, de az eosinophilek csaknem eltűnnek és lymphopenia jön létre. A perifériás vérkép ezen elváltozásai teljesen megfelelnek azoknak az elváltozásoknak, melyeket későbbi szerzők a mellékvesekéreg fokozott műkö­désének tulajdonítottak. Egoroff alapvető munká­ját többen utánavizsgálták. Westenrijk (19) úszó­kon végzett vizsgálataival megerősítette Egoroff adatait. Goldberg és Lepszkaja (20) szintén azt találták, hogy erős fizikai munkánál az eosinophi­lek teljesen eltűnhetnek. Finn Rud cardiazol-, insulin- és elektrosokknál vizsgálta az eosinophilek számának változását és határozott csökkenést talált (21). Említett szerzők az eosinophilek szá­mának csökkenését a különböző megerőltetések után nem hozták összefüggésbe a mellékvesekéreg működésével. Az adrenalinnak a perifériás vér eosinophil sejtjeire való hatását Bertelli, Falta és Schweeger már 1910-ben vizsgálták (22). Ők kutyánál, majd később Godlowsky (23) adrenalin befecskendezés után embernél eosinopeniát láttak. Dalton és Selye (24) patkánykísérleteikben a vészreakció egyik tüneteként említik az eosinopeniát. Thorn és munkatársai (25) kimutatták, hogy az eosinophi­lek csökkenése, éppúgy, mint a már régebben leírt lymphocyta-csökkenés, csupán a n-oxysteroidok hatására következik be, más steroidok ilyen vonatkozásban hatástalanok. A lymphocyták számának vizsgálata a perifé­riás vérben különböző megerőltetések (stress) után különösen fontos volt. Régóta ismert, hogy a mellékvesekéreg és a lymphoid szövet között bizo­nyos korreláció van. Ismert volt a mellékvese csök­kent működése kapcsán, Addison-kórban, a lym­phoid szövetek, a thymus hyperplasiája. Daugherty és White (26) állatoknál azt találta, hogy a hypo­physis adrenocorticotrop hormonja által stimu­lált mellékvesekéreg fokozott működése lympho­­peniát okoz. Elmadjian és Pincus (27) különböző megerőltetéseknek kitett állatoknál szintén a keringő vér lymphocytáinak csökkenését látták. White és Daugherty (28) is megállapították, hogy a mellékvesekéreg hormonjai közül csak a n­oxy­­vegyületek képesek ezt a hatást előidézni. Saját vizsgálatainkban elsősorban ellenőriz­tük, hogy egészséges embereknél és különböző betegségekben szenvedőknél hogyan viselkednek a keringő vér eosinophil leukocytát adrenalin befecskendezésre. További kísérleteinkben meg­állapítottuk a többi fehérvérsejt-elemek válto­zását is, mind adrenalin befecskendezésre, mind mesterségesen előidézett láz kapcsán. Feleletet akartunk adni arra a kérdésre, hogy azok a vál­tozások, amelyek ACTH adására jellemző módon mutatkoznak a perifériás vérképben, megtalál­hat­ók-e mesterségesen előidézett láz kapcsán is. Néhány esetben a csontvelőnek sorozatos vizsgá­lata alapján képet akartunk nyerni, hogy a peri­fériás vérben található mennyiségi eltolódások mennyiben függnek össze a csontvelő működés­változásával. Kísérleti módszer. Adrenalin-próba. (Thorn teszt.) Vizsgálandó egyénnél meghatározzuk a vér eosinophil sejtjeinek számát az alant részletezett módszer szerint.

Next