Orvosi Hetilap, 1951. szeptember (92. évfolyam, 35-39. szám)
1951-09-02 / 35. szám - Bach Imre - Szmuk Imre - Gyulai Ernő - Virányi András: A hypophysis-mellékvesekéreg-rendszer vizsgálata mesterséges lázban
ORVOSI HETILAP 1951. 35. létrejövő működésváltozását állatokon többféle módszerrel vizsgálhatjuk. E módszerek a mellékvesekéreg steroidjainak élettani hatásán alapulnak, így Wenning, Karmin és Bell (7) a máj glycogentartalmának növekedéséből következtetnek a mellékvesekéreg fokozott működésére. Vogt (8) a mellékvese vénájából nyert vér hormontartalmát a Selyem Schenker-féle módszerrel (9) közvetlenül határozta meg. Sayers, Sayers, Lewis és Long a mellékvesekéreg cholesterin és ascorbinsav tartalmának változásából következtetnek annak működési állapotára (10). Mindezek a vizsgálatok azonban nem alkalmasak embernél a mellékvesekéreg-működés, vagy a kérget stimuláló ACTH meghatározására. A vizelet 17-ketosteroid tartalmának meghatározása némi felvilágosítást nyújthat, de újabban mind több kétség merül fel ennek értékelhetőségére (11). A mellékvesekéregnek a hypophysis elülső lebenye által történő stimulálását Thorn és munkatársai vizsgálatai óta emberben is aránylag egyszerű haematológiai és biokémiai eljárásokkal vizsgálhatjuk. Recant, Hume, Forsham és Thorn megállapították (12), hogy adrenalin befecskendezésére a perifériás vér eosinophil leukocytáinak száma néhány óra alatt jelentős mértékben esik. Ha ez a reakció nem következik be, úgy a hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg-rendszer valamely láncszemében szakadás van. Szerintük olyan egyéneknél, akiknél 0,3—0,5 ccm adrenalin befecskendezése után 4 órával az eosinophilek száma legalább 50%-kal csökken, e rendszer épségét kell feltételeznünk. Viszont kórosnak kell értékelnünk, ha a vizeletben ürített húgysav-kreatinin viszony adrenalin befecskendezésére nem emelkedik. Ugyanis, az adrenocorticotrop hormon hatására a vizelet húgysavtartalma nő, és az egyidejűleg végzett kreatinin meghatározás módot ad arra, hogy ezen húgysav-kiáramlást mint ACTH- hatást értékelhessük (13). További vizsgálatok azt mutatták, hogy mind állatnál, mind embernél a legkülönbözőbb traumák után az eosinophilek csökkenése és a húgysavkreatinin arány emelkedése következik be. Roche és társai hasi műtétek után észlelték az eosinophilek eltűnését minden olyan esetben, ahol ép hypophysis és mellékvesekéreg működés volt (14). Állatkísérletek azt igazolták, hogy ez a reakció nem jön létre hypophysis-irtott patkányon vagy kutyán (12). Hume és Wittenstein (15) kutyák hypothalamusát sértették és megállapították, hogy a hypothalamus bizonyos részeinek sértetlensége is szükséges a normális ACTH reakció létrejöttéhez. Az eosinophilek számának csökkenését a perifériás vérben megerőltetés hatása alatt már régebben is vizsgálták. Zuntz és Schunburg (16) említik, hogy hosszabb menetelés után az eosinophilek számának csökkenését észlelték. Alekszej Egoroff (17, 18) 1924-ben 1000 és 40.000 méteres futókon végzett rendszeres vizsgálatokat és megállapította, hogy futás után az összfehérvérsejtek száma erősen emelkedik, de az eosinophilek csaknem eltűnnek és lymphopenia jön létre. A perifériás vérkép ezen elváltozásai teljesen megfelelnek azoknak az elváltozásoknak, melyeket későbbi szerzők a mellékvesekéreg fokozott működésének tulajdonítottak. Egoroff alapvető munkáját többen utánavizsgálták. Westenrijk (19) úszókon végzett vizsgálataival megerősítette Egoroff adatait. Goldberg és Lepszkaja (20) szintén azt találták, hogy erős fizikai munkánál az eosinophilek teljesen eltűnhetnek. Finn Rud cardiazol-, insulin- és elektrosokknál vizsgálta az eosinophilek számának változását és határozott csökkenést talált (21). Említett szerzők az eosinophilek számának csökkenését a különböző megerőltetések után nem hozták összefüggésbe a mellékvesekéreg működésével. Az adrenalinnak a perifériás vér eosinophil sejtjeire való hatását Bertelli, Falta és Schweeger már 1910-ben vizsgálták (22). Ők kutyánál, majd később Godlowsky (23) adrenalin befecskendezés után embernél eosinopeniát láttak. Dalton és Selye (24) patkánykísérleteikben a vészreakció egyik tüneteként említik az eosinopeniát. Thorn és munkatársai (25) kimutatták, hogy az eosinophilek csökkenése, éppúgy, mint a már régebben leírt lymphocyta-csökkenés, csupán a n-oxysteroidok hatására következik be, más steroidok ilyen vonatkozásban hatástalanok. A lymphocyták számának vizsgálata a perifériás vérben különböző megerőltetések (stress) után különösen fontos volt. Régóta ismert, hogy a mellékvesekéreg és a lymphoid szövet között bizonyos korreláció van. Ismert volt a mellékvese csökkent működése kapcsán, Addison-kórban, a lymphoid szövetek, a thymus hyperplasiája. Daugherty és White (26) állatoknál azt találta, hogy a hypophysis adrenocorticotrop hormonja által stimulált mellékvesekéreg fokozott működése lymphopeniát okoz. Elmadjian és Pincus (27) különböző megerőltetéseknek kitett állatoknál szintén a keringő vér lymphocytáinak csökkenését látták. White és Daugherty (28) is megállapították, hogy a mellékvesekéreg hormonjai közül csak a noxyvegyületek képesek ezt a hatást előidézni. Saját vizsgálatainkban elsősorban ellenőriztük, hogy egészséges embereknél és különböző betegségekben szenvedőknél hogyan viselkednek a keringő vér eosinophil leukocytát adrenalin befecskendezésre. További kísérleteinkben megállapítottuk a többi fehérvérsejt-elemek változását is, mind adrenalin befecskendezésre, mind mesterségesen előidézett láz kapcsán. Feleletet akartunk adni arra a kérdésre, hogy azok a változások, amelyek ACTH adására jellemző módon mutatkoznak a perifériás vérképben, megtalálhatók-e mesterségesen előidézett láz kapcsán is. Néhány esetben a csontvelőnek sorozatos vizsgálata alapján képet akartunk nyerni, hogy a perifériás vérben található mennyiségi eltolódások mennyiben függnek össze a csontvelő működésváltozásával. Kísérleti módszer. Adrenalin-próba. (Thorn teszt.) Vizsgálandó egyénnél meghatározzuk a vér eosinophil sejtjeinek számát az alant részletezett módszer szerint.