Orvosi Hetilap, 1952. augusztus (93. évfolyam, 31-35. szám)
1952-08-03 / 31. szám - Soós Imre: A discopathia liquorsyndromája
Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XC111. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 1952. AUGUSZTUS 3. Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkidó V., Budapest, V., Arany János u. 24. Telefon: 126-335, 125-895 .M- N. B. egyszámlaszám: 51-878-241-47 Előfizetési ára: 1 évre 96.0 Ft, példányonkénti eladási ára : 2.50 Ft A Budapesti Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikájának (igazgató: Nyírő Gyula dr. egyet, tanár) közleménye. A discopathia liquorsyndromája Irta: SOÓS IMRE dr. A gyöki ischias liquorképe korán felkeltette a klinikusok érdeklődését, de a discopathia kórképének ismerete hiányában többnyire téves értelmezésre adott okot a régebbi vizsgálók munkáiban, így Scheller 1939-ben megjelent összefoglalása szerint az ú. n. »idiopathiás« gyöki ischiasnál észlelhető mérsékelt fokú fehérjeszaporulat, amelynek túlnyomó részét albumin teszi ki, az infectiosus noxa jelentőségét hangsúlyozza, szemben a perifériásan lezajló toxicus képekkel, ahol hasonló jelenség igen ritkán látható. Scheller már utal arra is, hogy a liquorelváltozások foka arányos a klinikai kép súlyosságával és hivatkozik Wilderre, aki a gyöki ischiast körülírt arachnoiditis adhaesivára vezeti vissza és mint jellemzőt említi a gyakori positiv Queckenstedtet, a punctio közben észlelhető gyors liquornyomás esést és mély punctio esetén a sokszor igen magas fehérjeszintet. Amióta a gyöki ischias aetiológiájában a discopathia előtérbe került, az érdeklődés mindinkább a discus intervertebralis pathologiája, a discopathia Rtg-diagnostikája és műtéti megoldása irányába tolódott el. A discopathiával foglalkozó nagyobb monographiák (Malmros, Claudius, Boeing, Bradford, Spurring) természetesen mindig kitérnek a siquorkép sajátosságaira. Más szerzők csak érintik a kérdést, de következetesen nagy anyagon végzett siquorkép értékelése nem szerepel az idevágó irodalomban. Valamennyien, akik ilyenfajta vizsgálatokat végeztek, megegyeznek abban, hogy discopathia okozta gyöki ischiasnál a figuorkép az esetek többségében elváltozást mutat az alábbi elvek szerint: 1. a fehérjetartalom mérsékelten emelkedett, sokszor azonban több száz mg%-os értékeket mutat, 2. a sejtszám csak szórványosan és igen kis mértékben emelkedik, 3. elvétve teljes, gyakrabban nem teljes block képe alakul ki, 4. Izikowitz módszerével végzett punctiónál (a liquor 3 portioban lebocsájtva és a fehérjetartalom külön-külön meghatározva) a fehérjeszint gyors esése észlelhető. Fabing-tünet, 5. különféle magasságban végzett punctiónál a legsúlyosabb elváltozást a lumbalis V. spatiumból lebocsátott liquor mutatja. Fokozatosan felfelé a fehérjetartalom esik, de erősebb fehérjeszaporulatnál még a cisternális liquorban is emelkedett. Amennyire egységesek a fenti megállapítások, annyira eltérők a nézetek afelől, mi a felelős a liquorkép elváltozásaiért, összefüggést kerestek a betegség fennállásának tartama, súlyossága, typusa, a discusprolapsus helyzete, a gyöki compressio foka, valamint a liquorkép elváltozásának súlyossága között. Falconer és társai ezeket az összefüggéseket vizsgálva, nem talált parallelismust a liquorsyndroma súlyossága és a felsorolt feltételek között. Sőt kimutatja, hogy a comprimált gyök intrathecalis részének duzzadása és congestiója, valamint localis circumsript meningitis serosa nem jár szükségképpen fehérjeszaporulattal,, ellenben a liquor mindig kóros volt, ha a myelographia teljes blockot mutatott. Malmros a fehérjeszaporulatért, ill. a ritka pleocytosisért radiculitist vagy arachnoiditist tesz felelőssé. Claudius 12 esetben, ahol pleocytosis volt, egynél arachnoiditist.