Orvosi Hetilap, 1952. november (93. évfolyam, 44-48. szám)

1952-11-02 / 44. szám - Gegesi Kiss Pál: A nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára

ORVOSI HETILAP 1952. 44. annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egész világon megmozgatta és mindinkább foko­zódva mozgatja ma is a felszabadulásért, az emberi jogokért küzdő tíz- és százmilliókat, hogy a forra­dalmi mozgalmak szerte a világon új erőre kaptak, a nemzeti felszabadító mozgalmak új, magasabb frokra emelkednek. A Szovjetunió születése első per­cétől vezére és reménysége a világ összes haladó és felszabadulásra vágyó erőinek. Ezért fordulnak a dolgozók szerte az egész világon az Októberi Forra­dalom minden évfordulóján immár 35 esztendeje szeretetük és ragaszkodásuk különös melegével a Szovjetunió felé. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom mai 35. évfordulóját a nemzetközi békefront nagy előre­törése és erőgyarapodása közepette ünnepli az egész haladó emberiség. »A mi kormányunk politikájának, külpolitikájának alapja, a béke eszméje. Harcolni a békéért, harcolni az új háború ellen, leleplezni min­den, az új háború előkészítésére irányuló törekvést, leleplezni minden olyan törekvést, hogy a háború tényleges előkészítését a pacifizmus zászlaja alá rejtsék el: ez a mi­ feladatunk.« Ezekben az egyszerű és ugyanakkor hatalmas erőt sugárzó mondatokban foglalta össze Sztálin több mint 20 esztendővel ez­előtt annak a lankadatlan harcnak az irányelveit, amelyet a Szovjetunió az ő vezetése alatt folytat a háborúk okai és okozói ellen a népek békéjéért. A békepolitika sztálini irányelvei már eddig is sok újabb vérontástól és szenvedéstől kímélték meg a világ népeit. Az emberiség történelmének egyik leg­megragadóbb lapja az a­­törhetetlen küzdelem, ame­lyet a szocialista társadalom lángeszű építője, ko­runk tudományos szocializmusának nagymestere im­perialista rablóhadjáratok, fasiszta provokációk, világuralmi törekvések közepette immár több mint 30 esztendő óta folytat a népek békés együttműködé­sének biztosítása és a béke szilárd alapjainak meg­teremtése érdekében. A béke épp úgy édestestvére a szocializmusnak, mint ahogy a háború a kapitalizmus elválaszthatat­lan kísérője. A szocializmus felépítésének minden téglája, a szocialista társadalom megvalósításának minden sikere egyszersmind a béke lehetőségeit nö­veli és egyben meggyengíti és visszaszorítja az állandóan új háborúra törő imperialista erőket. Éppen ezért indulnak az emberiség e nagy ünnepé­nek tiszteletére a Szovjetunióban, a népi demokrácia országaiban milliókat átfogó munkaverseny-mozgal­­mak. E mozgalmakat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi lelkesítik, ezek mozgósítják to­vábbi békés alkotó munkára a szovjet népet. A­­gazdaság és a kultúra , az ipar és a mező­gazdaság, a közlekedés és a kereskedelem, a tudo­mány és a művészet előtt egyaránt további feladatok nyílnak. A szovjet nép nagy tettekkel valósítja meg az építő béke­ politikáját és amikor a szovjet emberek új győzelmekkel növelik országuk hatalmát, nemcsak saját hazájukra, hanem a világ valamennyi népének boldogulására is gondolnak. Tudják, hogy az erős Szovjetunió bástya a népek életére törő imperialis­ták agressziójával szemben, biztos támasz a világ­méretekben folyó békeharcban. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai erejének növekedése gyarapítja a világ leghatalmasabb béke­tényezőjének súlyát, nehezebbé és kockázatosabbá teszi az imperialisták számára az új háború ki­rob­­bantását. A sztálini békepolitika így van a legszoro­sabb kapcsolatban a Szovjetunió gazdasági erejének és védőképességének megszilárdításával és különösen a Vörös Hadsereg fejlesztésével. »A Vörös Hadsereg — írja Sztálin elvtárs—a­ világ népei közötti béke és barátság védelmének hadserege. A Vörös Hadsereget nem idegen országok meghódítására, hanem a Szovjetország határainak védelmére teremtették.« És valóban a Vörös Hadsereg ereje, a Szovjetunió védőképessége már nem egy kritikus pillanatban döntötte el a béke és a háború erőinek mérlegét a béke javára. Bármilyen kedvező is a háború és a béke táborai között fennálló erőviszonyok fejlődése, mégsem sza­bad a béke híveinek és a szocializmus útját járó országok éberségének csökkennie az imperialista vezetőkörök által továbbra is lázasan előkészített háborúval szemben. Tudnunk kell, hogy tulajdon­képpen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vált két részre a világ: az imperialista és a demokratikus erők táborára. E kettészakadás a második világháború befejezése után különösen éles formában jelentkezett. A második világháború, ellentétben a háborút kirobbantó fasiszta gyilkosok lázálmaival, azt eredményezte, hogy újabb tíz- és százmilliós tömegek szakították ki magukat a Szovjetunió közvetlen támogatásával az imperializ­mus bilincseiből. A második világháború befejezése után a nemzetközi politikai helyzet fő sajátossága már nemcsak az volt, hogy a világ két részre sza­kadt, hanem az is, hogy a békeszerető demokratikus erők tábora erősebb, mint az új háborúra spekuláló imperialisták frontja. A második világháború befeje­zése után mindenekelőtt hatalmasban megerősödött a nemzetközi békefront vezetője, a Szovjetunió. A második világháborúban nemcsak a betolako­dott ellenforradalmi erőket, a világ legerősebb, leg­­reakciósabb katonai erejét űzte ki országa területé­ről s ezzel biztosította a szocialista társadalmi rend további virágzását, hanem számos országban meg is döntötte a kapitalista elnyomás rendszerét s a forra­dalmi mozgalmak bázisát kiszélesítette. A Szovjet Hadsereg győztes­ fegyverei nyomán így vált a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Albánia, Magyar­­ország, Kína és a Német Demokratikus Köztársaság népi demokratikus rendjének forrásává. Szovjetunió nemzetközi jelentősége és tekin­télye azonban nemcsak a második világháború fényes katonai sikerei következtében növekedett, hanem állandóan növekszik a­ második világháború befeje­zése óta is. Ugyanazok a népek, amelyek a második világháború eredményeként a Szovjet Hadsereg győztes fegyverei nyomán visszaszerezték nemzeti függetlenségüket és szabadságukat s kivívták sza­badságjogaikat, azt tapasztalták, hogy a győztes Szovjetunió ugyanolyan segítséget és támogatást nyújt nekik demokráciájuk megszilárdításában, mint a háború alatt a fasiszta elnyomók pusztításában.

Next