Orvosi Hetilap, 1952. december (93. évfolyam, 49-52. szám)

1952-12-07 / 49. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Stefanics János - Balás Attila - Ránky László - Görgő Pál: Az alsó végtag vénás thrombosisa utáni késői panaszok

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM, 1952. DECEMBER 7. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő : HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 E­REDETI KÖZLEM­ÉNYEK A budapesti Orvostudományi Egyetem 1. sz. Sebészeti Klinikájának (igazgató: Sebestény Gyula dr. egyet. tanár, az orvostudományok doktora) közleménye Az alsó végtag vénás thrombosisa utáni késői panaszok* (Az u. n. postthrombolicus syndroma, vagy chronicus vénás insufficientia) Írta: STEFANICS JÁNOS dr., BALÁS ATTILA dr., RÁNKY LÁSZLÓ dr. és GÖRGŐ PÁL dr. A vénás thrombosisra vonatkozó ismereteink a legutóbbi húsz év alatt igen sokat gyarapodtak. Nagy anyagon végzett szorgos kórbonctani kutatások ki­derítették (Neumann, Rössle), hogy az általánosan el­fogadott véleménnyel ellentétben a postoperatív thrombosisok inkább a végtag perifériás részein, a lábszárban kezdődnek. A kórbonctani adatokat az újabb keletű phlebographiák is igazolják (Dos San­tos, Leger és Frileux). Kiderült, hogy a thrombosis keletkezését és tovahaladását a korai felkeltés inkább akadályozza (Chalier, Campeanu), mint a huzamos fektetés. Tovább fejlődtek laboratóriumi vizsgálati módszereink és a thrombosis klinikai gyanújának iga­zolására alkalmasak. Mindezeket betetőzte az anti­coagulans kezelés és határkőnek mondható a thrombo­­emboliára vonatkozó ismereteinkben, hogy a heparin therapia a kialakult thrombosisokban 18 százalék körül mozgó halálos pulmonális embóliák számát 1 százalékra csökkentette (G. Bauer). Mindezekből látható, hogy ,az utolsó két évtized vénás thrombosisra irányuló kutatása főként az acut emboligén időszakra vonatkozik. Nagyon is érthető ez, hiszen a pulmonalis embolia a thrombosis leg­rettegettebb szövődménye, így természetes, hogy ke­vesebb figyelmet fordítottak a thrombosis után kiala­kuló késői panaszokra. E panaszok megnevezése sem egységes. A tünetcsoportot szokásos chronicus veno­sus insufficientiának is nevezni; mi a következőkben a postthromboticus ,syndroma megnevezést használ­juk, mert a kórkép pontosabb körülhatárolását a mély * Előadta: Stefanics János dr., a Sebész Szakcsoport 1952. április 24-i ülésén. vénák ithrombosisainak tanulmányozása eredmé­nyezte. A tünetek általában a következők: oedema, ennek mintegy tartósodott, kifejezettebb formája az indu­­ratio; az ú. n. if másodlagos varicositas; lábszáron gyakran ulcus és egyéb trophicus zavarok; fájdalmak. Sajátos jelenség, hogy e tünetek progressiója is gyakran­­az említett sorrendben történik. A tünetek progressiója ugyanis bizonyos mértékben időhöz kö­tött; a thrombosis acut tüneteinek lezajlása után vi­szonylag panaszmentes időszak következik. G. Bauer adatai szerint 100 postoperatív thrombosist szenve­dett beteg közül egy év elteltével valamennyinél van oedema, 10 év múlva pedig 72-nél induratiót és 52-nél ultust talált. Kezdetben az oedema csupán járáskor, vagy álláskor jelentkezik és reggelre elmúlik, később aztán egyre tartósabb és már a fekvés sem használ. A bőr feszes és fénylő. A felületes véna rajzolat mindinkább feltűnőbbé válik. A varicositas néha enormis mértékű s jellemző, hogy nemcsak a saphenák területére szo­rítkozik. Szélsőséges esetben megjelenhet a mons pubison, sőt a hason is. Egyes helyeken a bőr atrophiássá, az alatta lévő kötőszövet zsugorodottá válik. Leggyakrabban a boka táj felett a legkifejezet­­tebb a sclerosis. A bőr itt nagyjából csupán csontos inas területet fed és mint feszes harisnya válik el a különben duzzadt környezettől. E területen néha egy­szerre több helyen is terjedelmes, jellegzetes fekélyek keletkeznek. Kezdetben a fájdalmak nem túl hevesek, a betegek sajátos feszülő, szétpattanó érzést panaszol­nak lábszárukban és a fájdalmak néha fekvésre, néha

Next