Orvosi Hetilap, 1953. május (94. évfolyam, 18-22. szám)
1953-05-03 / 18. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Erdős László: Immunbiológiai és járványtani megfigyelések a jelenlegi vörhenyjárvány keretében
ORVOSI HETILAP 1953. 18. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András dr. akadémikus) közleménye Immunbiológiai és járványtani megfigyelések a jelenlegi vörhenyjárvány keretében* írta: ERDŐS LÁSZLÓ dr.** Az a vörhenyjárvány, amely az USA-ban 1944- ben, a Szovjetunióban 1945-ben kezdődött és 1948 őszétől kezdve hazánkban is jelentkezett, minden eddigit felülmúló méreteivel és elhúzódó jellegével igen komoly feladat elé állította úgy az epidemiológusokat, mint a mikrobiológusokat. A szokásos járványvédelmi intézkedések — miként Olsewskaja (27) megállapítja — sem a Szovjetunióban, sem más államokban nem jártak kellő eredménnyel. Ezzel magyarázható, hogy a nem specifikus védekezés mellett világszerte mind több kutató foglalkozik a járvány biológiai tényezőjének vizsgálatával. A kórokozó kérdése Moser (24), Gabritschewski (13), majd a Dick-házaspár (8) vizsgálatai után eldöntöttnek látszott. Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a vörheny tüneteinek előidézésében, Ando, Kurauchi és Nishimura (4), illetőleg Korschun, Kresztovnikova ésRjachina (21) vizsgálatai szerint a streptococcus haemolyticus erythrogen-toxinja játssza a szerepet Későbbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a vörheny nem fűződik egy meghatározott streptococcus haemolyticus típushoz. A Lancefield beosztása szerinti A csoportból legalább 40 különböző típusról állapították meg, hogy vörhenymegbetegedést okozhat. Miután ezek a típusok egyik esetben vörhenyt, másik esetben gennyedéses folyamatokat idéznek elő, felmerült az az elmélet, amelyet elsősorban Bingel (6) képvisel, hogy a streptococcus haemolyticus toxintermelő, tehát vörhenyt előidéző képessége egy eddig még közelebbről meg nem határozott vírus jelenlétével és aktiváló hatásával áll összefüggésben. Bingel szerint a streptococcus törzs csak akkor termel toxint, ha a virus is jelen van. Tehát a vírus jelenléte vagy hiánya fogja megszabni, hogy ugyanazon típus vörhenyt vagy gennyedéses folyamatokat (furunkulus, angina, erysipelas stb.) fog-e okozni. Megállapítását azonban utánvizsgálója Billaudelle (5) nem tudta megerősíteni. A vírusteória híveivel szemben hajlamosabbak vagyunk Zinsser (35) véleményét magunkévá tenni. E szerint — a típustól függetlenül —, amelyik streptococcus haemolyticus képes erythrogen toxint termelni, alkalmas arra, hogy fogékonyak vörhenymegbetegedését idézze elő. Miután a vörheny tüneteinek kiváltásáért az erythrogent összefoglaló közlemény az OKI 1950. novemberi referáló ülésén »A Dick-immunitás értéke a jelenlegi járványnál« címen, a Gyermekgyógyász Szakcsoport 1950. novemberi Vörhenykonferenciáján »Az aktív immunizálás jelenlegi állása« címen és a Magyar Mikrobiológiai Társaság I. kongresszusán 1952. január 11-én »Immunitástani megfigyelések az 1950. évi vörhenyjárvánnyal kapcsolatban« címen tartott előadások anyagából. ** A vizsgálatokban és védőoltásokban közreműködött: B. Kubicza Emilia dr., Konyáry Gábor dr., Újhelyi Károly dr., Darvas Jenő dr., Doby József dr., Petróczy Miklós dr., Papp Karola dr., Hoffmann Ferenc dr., Tróbert Adorján dr., Hajós Anna dr., Csurgai Mihály dr., Vidra József dr., Szerényi József dr., Major Jánosné, Balogh Irma, Gonda Lukrécia és Sólyom Ilona. Munkájukért ezúton is köszönetet mondunk: toxint terheli a felelősség, abban a szervezetben, amely a toxinnal szemben már immunis, nem vörhenyt, hanem egyéb kórformákat okoz. A vörheny elleni specifikus küzdelemben tehát nem a streptococcussal szemben (amit a típusok sokfélesége igen nehézzé is tenne), hanem elsősorban annak erythrogén-toxinjával szemben kell védekeznünk. Dickék kutatásainak eredményeképpen az egész világon az antitoxikus immunitás elérését tűzték ki a specifikus védekezés céljául. Az oltóanyagok előállításához leginkább a jó toxin-termelő Dochez NY 5. törzset használják. A levestenyészet szűrletébe átmenő nyers toxinból Ando, Kurauchi és Nishimura (4), valamint Korsun, Kresztovnikova és Rjachina (21) két komponenst különített el, éspedig a nucleoproteid természetű endotoxint, valamint a polysapharida-szerű (Kresztovnikova és Rjachina) (22) erythrogén sajátságú exotoxint. Az endotoxin hőálló, trypsinnel emészthető anyag, amely ecetsav hozzáadásakor pH 3.9—4.2-nél kicsapódik. A baktériumok szétesése révén a tenyésztés előrehaladtával mindinkább szaporodik. A vörheny tüneteinek előidézésében, ill. a vörhennyel szembeni immunitás kiváltásában nem játszik szerepet. Allergén sajátságú, így átbeszélteknél gyakran lehet vele túlérzékenységi reakciót előidézni. A tulajdonképpeni vörhenytoxin, az exotoxin thermolabilis. Dickék szerint lúggal és savval szemben érzékeny, helyesen pufferolva és jól lezárva azonban elég stabilisnak mutatkozott, hatékonyságát 15 éven keresztül is megtartotta. Rövid (18 órás) tenyésztéssel elég tisztán, nucleoproteid-mentesen lehet nyerni. Ez szerepel a vörheny jellegzetes tüneteinek előidézésében. Fogékony egyénének bőrébe fecskendezve kisebb adagja 18—24 órán belül jelentkező erythemát vált ki (erythrogen toxin), nagyobb mennyisége pedig vörhenyszerű kiütést, lázat, hányingert, hányást, fejfájást okoz. Miután a vörheny jellegzetes tüneteinek létrehozásában, ill. a vörhenymegbetegedéssel szembeni védettség kiváltásában csak az erythrogen toxinnak van szerepe, a túlérzékenységi reakció előidézésére alkalmas endotoxintól célszerű megtisztítani. Ma már általában Ando (4), Kresztovnikova (22), vagy Green (14) eljárásával tisztított erythrogen toxint használnak mind aogékonyság megállapítására szolgáló Dick-próbához, mind a vörheny elleni oltóanyag előállításához Az erythrogen toxin polysaccharida felépítésénél fogva Kresztovnikova és Rjachina, valamint Dickék vizsgálata szerint nem alkalmas arra, hogy a diftériatoxinhoz hasonlóan formáimnál méregtelenítsük. Bár Veldee (32), Ando (3/a), Anderson (2), Alatirceva (1) és mások formaimnnal méregtelenített toxin (anatoxin) felhasználásával elért sikeres immunizálási kísérletekről számolnak be, az eredményt Okell (26) és Faragó (10) nem az anatoxinnal való átalakítási művelet alatt a lúgos közegben