Orvosi Hetilap, 1953. május (94. évfolyam, 18-22. szám)

1953-05-03 / 18. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Erdős László: Immunbiológiai és járványtani megfigyelések a jelenlegi vörhenyjárvány keretében

ORVOSI HETILAP 1953. 18. EREDETI KÖZ­LEMÉ­­NYEK Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András dr. akadémikus) közleménye Immunbiológiai és járványtani megfigyelések a jelenlegi vörheny­járvány keretében* írta: ERDŐS LÁSZLÓ dr.** Az a vörhenyjárvány, amely az USA-ban 1944- ben, a Szovjetunióban 1945-ben kezdődött és 1948 őszétől kezdve hazánkban is jelentkezett, minden eddigit felülmúló méreteivel és elhúzódó jellegével igen komoly feladat elé állította úgy az epidemioló­­gusokat, mint a mikrobiológusokat. A szokásos jár­­ványvédelmi intézkedések — miként Olsewskaja (27) megállapítja — sem a Szovjetunióban, sem más álla­mokban nem jártak kellő eredménnyel. Ezzel magya­rázható, hogy a nem specifikus védekezés mellett vi­lágszerte mind több kutató foglalkozik a járvány bio­lógiai tényezőjének vizsgálatával. A kórokozó kérdése Moser (24), Gabritschewski (13), majd a Dick-házaspár (8) vizsgálatai után el­­döntöttnek látszott. Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a vörheny tüneteinek előidézésében, Ando, Ku­­rauchi és Nishimura (4), illetőleg Korschun, Kresztov­­nikova és­­Rjachina (21) vizsgálatai szerint a strepto­coccus haemolyticus erythrogen-toxinja játssza a sze­repet Későbbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a vör­heny nem fűződik egy meghatározott streptococcus haemo­lyticus típushoz. A Lancefield beosztása szerinti A cso­portból legalább 40 különböző­ típusról állapították meg, hogy vörhenymegbetegedést okozhat. Miután ezek a típu­sok egyik esetben vörhenyt, másik esetben gennyedéses folyamatokat idéznek elő, felmerült az az elmélet, amelyet elsősorban Bingel (6) képvisel, hogy a streptococcus haemolyticus toxintermelő, tehát vörhenyt előidéző képes­sége egy eddig még közelebbről meg nem határozott vírus jelenlétével és aktiváló hatásával áll összefüggésben. Bin­gel szerint a streptococcus törzs csak akkor termel toxint, ha a virus is jelen van. Tehát a vírus jelenléte vagy hiá­nya fogja megszabni, hogy ugyanazon típus vörhenyt vagy gennyedéses folyamatokat (furunkulus, angina, erysipelas stb.) fog-e okozni. Megállapítását azonban utánvizsgálója Billaudelle (5) nem tudta megerősíteni. A vírus­teória híveivel szemben hajlamosabbak va­gyunk Zinsser (35) véleményét magunkévá tenni. E sze­rint — a típustól függetlenül —, amelyik streptococcus haemolyticus képes erythrogen toxint termelni, alkalmas arra, hogy fogékonyak vörhenymegbetegedését idézze elő. Miután a vörheny tüneteinek kiváltásáért az erythrogen­t összefoglaló közlemény az OKI 1950. novemberi referáló ülésén »A Dick-immunitás értéke a jelenlegi jár­ványnál« címen, a Gyermekgyógyász Szakcsoport 1950. novemberi Vörhenykonferenciáján »Az aktív immunizálás jelenlegi állása« címen és a Magyar Mikrobiológiai Tár­saság I. kongresszusán 1952. január 11-én »Immunitás­­tani megfigyelések az 1950. évi vörhenyjárvánnyal kap­csolatban« címen tartott előadások anyagából. ** A vizsgálatokban és védőoltásokban közreműkö­dött: B. Kubicza Emilia dr., Konyáry Gábor dr., Újhelyi Károly dr., Darvas Jenő dr., Doby József dr., Petróczy Miklós dr., Papp Karola dr., Hoffmann Ferenc dr., Tróbert Adorján dr., Hajós Anna dr., Csurgai Mihály dr., Vidra József dr., Szerényi József dr., Major Jánosné, Balogh Irma, Gonda Lukrécia és Sólyom Ilona. Munkájukért ezúton is köszönetet mondunk: toxint terheli a felelősség, abban a szervezetben, amely a toxinnal szemben már immunis, nem vörhenyt, hanem egyéb kórformákat okoz. A vörheny elleni specifikus küzdelemben tehát nem a streptococcussal szemben (amit a típusok sok­félesége igen nehézzé is tenne), hanem elsősorban annak erythrogén-toxinjával szemben kell védekez­nünk. Dickék kutatásainak eredményeképpen az egész világon az antitoxikus immunitás elérését tűzték ki a specifikus védekezés céljául. Az oltóanyagok előállí­tásához leginkább a jó toxin-termelő Dochez NY 5. törzset használják. A levestenyészet szűrletébe át­menő nyers toxinból Ando, Kurauchi és Nishimura (4), valamint Korsun, Kresztovnikova és Rjachina (21) két komponenst különített el, éspedig a nucleo­­proteid természetű endotoxint, valamint a polysapha­­rida-szerű (Kresztovnikova és Rjachina) (22) eryth­rogén sajátságú exotoxint. Az endotoxin hőálló, trypsinnel emészthető anyag, amely ecetsav hozzáadásakor pH 3.9—4.2-nél kicsapódik. A baktériumok szétesése révén a tenyésztés előrehaladtá­val mindinkább szaporodik. A vörheny tüneteinek előidé­zésében, ill. a vörhennyel szembeni immunitás kiváltásá­ban nem játszik szerepet. Allergén sajátságú, így átbe­szélteknél gyakran lehet vele túlérzékenységi reakciót előidézni. A tulajdonképpeni vörhenytoxin, az exotoxin thermo­­labilis. Dickék szerint lúggal és savval szemben érzékeny, helyesen pufferolva és jól lezárva azonban elég stabilis­nak mutatkozott, hatékonyságát 15 éven keresztül is meg­tartotta. Rövid (18 órás) tenyésztéssel elég tisztán, nucleoproteid-mentesen lehet nyerni. Ez szerepel a vör­heny jellegzetes tüneteinek előidézésében. Fogékony egyén­é­nek bőrébe fecskendezve kisebb adagja 18—24 órán belül jelentkező erythemát vált ki (erythrogen toxin), nagyobb mennyisége pedig vörhenyszerű kiütést, lázat, hányingert, hányást, fejfájást okoz. Miután a vörheny jellegzetes tüneteinek létreho­zásában, ill. a vörhenymegbetegedéssel szembeni vé­dettség kiváltásában csak az erythrogen toxinnak van szerepe, a túlérzékenységi reakció előidézésére alkal­mas endotoxintól célszerű megtisztítani. Ma már álta­lában Ando (4), Kresztovnikova (22), vagy Green (14) eljárásával tisztított erythrogen toxint használ­nak mind a­­­ogékonyság megállapítására szolgáló Dick-próbához, mind a vörheny elleni oltóanyag elő­állításához Az­ erythrogen toxin polysaccharida felépítésénél fogva Kresztovnikova és Rjachina, valamint Dickék vizs­gálata szerint nem alkalmas arra, hogy a diftériatoxin­­hoz hasonlóan formáimnál méregtelenítsük. Bár Veldee (32), Ando (3/a), Anderson (2), Alatirceva (1) és mások formaimnnal méregtelenített toxin (anatoxin) felhasználá­sával elért sikeres immunizálási kísérletekről számolnak be, az eredményt Okell (26) és Faragó (10) nem­ az ana­­toxinnal való átalakítási művelet alatt a lúgos közegben

Next