Orvosi Hetilap, 1954. március (95. évfolyam, 10-13. szám)
1954-03-07 / 10. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Kajtor Ferenc dr.: Az idült fejfájás fájdalom-mechanizmusai
ORVOSI HETILAP 1954. 10. artériák agyalapi szakaszai, a vénák és sinusok, agyburkok és maga a cerebralis -sensoros apparatus. c) Az orr és a sziklacsont üregrendszere, a szem és a vele kapcsolatos képletek. Nem áll szándékomban, hogy ezeket a képleteket a hozzájuk fűződő összes lehetséges fájdalommechanizmusokkal együtt -külön-külön leírjam. Célom az, hogy ismertessem azokat a fájdalom-mechanizmusokat, amelyek gyakorlati problémát jelentő idült fejfájást tarthatnak fenn. Vannak fejfájás-mechanizmusok, amelyekkel gyakrabban, vannak amelyekkel ritkábban találkozunk. A leggyakoribb mechanizmusok az artériákban, a fej és nyak izomzataiban és aromaticus érző apparátusban alakulnak ki. Hangsúlyoznom kell, hogy a fájdalom-mechanizmusok nem csak patho-anatomiai elváltozások következményei lehetnek, hanem funkcionális rendellenességek eredményei is. Az idült fejfájások nagyobb részét éppen az ilyen kóros funkcionális állapotok okozzák. Az idült fejfájás fájdalom-mechanizmusai 1. Ér-eredetű mechanizmusok: a) külső mechanikus ingerek, b) gyulladásos ingerek okozta fájdalom, c) vascularis (arterialgiás) fájdalom 2. Sensoros apparátusból származó mechanizmusok: aj klasszikus neuralgia, b) neuralgia-szerű fájdalom, ej atypusos neuralgia, dj kivetített (átvitt) fájdalom. 3. Izomeredetű mechanizmusok: aj funkcionális myalgia, b) gyulladásos izomfájdalom. 4. Fájdalom hallucinatio. 1. Az éreredetű fejfájás-mechanizmusok Ezek az idült fejfájásoknak több mint f0 felében töltenek be domináló szerepet. Legegyszerűbb alakjaikat mechanikai behatások, főleg az elnyomás és rongálás, tartják fenn. Kimutatták, hogy mechanikai ingerekkel szemben az intracraniális vénás sinusok és az agyi vénáknak ezekbe a sinusokba torkolló szakaszai mind igen fájdalomérzékenyek. A carotis externa ágai csaknem egész lefutásuk mentén érzékenyek mechanikai ingerekre, míga carotis kitániának, a basilaris és vertebralis artériáknak csak a törzse, ill. a törzs közeli nagy ágai fájdalomérzékenyek, különösen ott, ahol a lágyagyburkok fehüvelyezik (összefoglaló irodalom: Wolff, 1948). A nyomásnak és rongálásnak megfelelő mechanikai ingerek az intracraniumiban psatho-anatómiai elváltozások, így térszűkítő folyamatok, hypertoniához társuló körülírt lagyoedema, agyburki hegesedés következményeiként szoktak létrejönni és tartanak fenn periódusos vagy continuus fejfájást. A liquornyomás krónikus csökkenését — éppúgy, mint a lumbalpuncillót — fejfájás kísérheti. Itt a fájdalommlgetrt az agyat a burkokhoz horgonyzó erek feszülése és rongálása képezi, továbbá valószínűleg még meningealis izgalmi állapot is (Pickering, 1948). A mechanikai tényezők által okozott irritációt többnyire mint extracranialis fájdalmat érzékelik. A fájdalom tehát kivetül a fejre, annak megfelelően, hogy az ingerért ér- vagy sinus-készlletet fájdalomérző idegvégződésekkel az érzőrostok melyik csoportja látja el. A kivetülés módjáról egy későbbi fejezetben lesz szó. Az általános intracranialis nyomás és fejfájás kapcsolatait illetően egyébként kísérletesen megállapították, hogy sem a csökkent liquornyomás (Marshall, 1950), sem a fokozott liquornyomás (Wolff, 1948) magában nem okoz fejfájást. A fejsi ereknek szubakut vagy krónikus gyulladásai (panarteritis, temporalis arteritis, luesesarteritis) is idült fejfájáshoz vezethetnek, mivel a gyulladásos termékek izgatják a fájdallom-receptorokat. Selley közleménye (1948) alapján az is felmerül, hogy az arteritises folyamathoz csatlakozó fejfájás mechanizmusában hasonlít a funkcionális larterialgia mechanizmusához. Az artériák funkcionális zavaraiból származó fejfájások gyakoriság szempontjából messze felülmúlják a mechanikai és gyulladásos tényezőiktől fenntartott érfejfájásokat. Ezeket a dysfunctiós fájdalmakat nevezzük tulajdonképpen vascularis vagy arterialgiás fejfájásoknak. Az arrterialgiás fejfájás periódusos, paroxysmalis kórkép, amely 10—30 perctől 2—3 napig is eltarthat. Felismerhető arról, hogya fájdalom lüktető, erőssége a pulzushullámmal párhuzamosan nő és csökkent. Megtörténik, hogy az igen heves vascularis fájdalmat mint fúró vagy kalapáló fájást írják be. Azarterialgiás fejfájást annak az artériának ágai mentén érzi, amelyből a fejfájás ered. Ezek a fejfájások nagy többségükben az a. carotis externa ágaiban, ezek közül is elsősorban az extracranialisiakban lépnek fel. Azagyalapi magyar tériák szerepe jóval kisebb jelentőségű, de kétségtelenül részt vehetnek bizonyos esetekben a fejfájásos rohamban. Az agyalapi artériákból származó fájdalom erősödik a fej hirtelen fordítására vagy rázására, míg a carotis externa artériáiból eredő fejfájás nem. Mind az extracranialis, mind az intracranialis vascularis fájdalom enyhíthető az intravascularis nyomás csökkentésével, így a fájdalomoldali carotis communisnak vagy közvetlenül az illetékes artériának, pl. a temporalis superficialisnakkompressziójávall. Az arterialgás fájdalom-mechanizmus lényege abban áll, hogya fejfájás forrásául szolgáló artériás ágnak vagy ágaknak mind a mozgató, mind az érző beidegzését ellátó sejtcsoport a fejfájásos roham alatt rendellenes izgalmi állapotban van, kórosan funkcionál. Kisebb-nagyobb területre kiterjedő vascularis sensori-motoros innervatio -rendellenességről van tehát szó, amelynek eredménye kettős. Egyrészt vasodilatatio következik be a fájdalmat okozó artériákban: a lumen kitágul, az érfal ellazul és nagyobb kilengésekkel pulzál, ami az érfal fokozott megfeszülését vonja maga után (Graham és Wolff, 1938). Ezt a szakot a migrénnél egy fájdalomnál,küki vasocontrictiós szak szokta megelőzni, főleg a carotis interna, de esetleg az externa bizonyos ágaiban is. A vasadiatiót bizonyos idő elteltévelaz érfial oedemája és merevsége követi. Másrészt az érfalban elhelyezkedő fájdalomérző idegvégződések ingerlékenysége annyira felfokozódik, hogy a nagyobb pulzációtól megnövelt érfali megfeszülés fájdalom-ingerként tud hatni. A vascularis fájdalom-mechanizmusba tehát szorosan beletartozik az ériali fájdalom-receptorok funkcionális állapotának lokális megváltozása, és-