Orvosi Hetilap, 1954. augusztus (95. évfolyam, 31-35. szám)
1954-08-01 / 31. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Horányi Béla dr.: A működés helyreállásának (rehabilitatio) elméleti alapjai az idegrendszer károsodásainál
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCV. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1954. AUGUSZTUS 1. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor u. 6. Telefon: 383-198. 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-46 Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (igazgató-főorvos: Gimes Miklósné dr.) közleménye A működés helyreállásának (rehabilitatio) elméleti alapjai az idegrendszer károsodásainál* Írta: HORÁNYI, BÉLA dr. Az idegrendszer aránylag kis kiterjedésű károsodásai, különösen egyes, élettani szempontból fontos területeken, az egész szervezet teljesítőképességének, munkaképességének komoly csökkenéséhez vezethetnek. Gyakorlati szempontból is fontos, hogy ismerjük az idegrendszeri működések helyreállításának elméleti alapjait és lehetőségeit, mert csak ezek alapján lehetséges céltudatosan irányítani az idegbetegek rehabilitációs folyamatait. Az idegrendszer károsodásainál létrejövő működés-helyreállítás megértése az idegrendszeri működések általános alapelveinek ismeretét tételezi fel. Ezekre vonatkozólag ez időszerint három, egymástól lényegesen eltérő felfogással találkozunk az irodalomban: az ú. n. fix mozaiktheoria, a Bethefnese-féle plasticitástan és a pavlovi szemléleten alapuló egész szemléleti mód. A mozaiktheoria szerint az idegrendszer minden szerkezeti-topisztikus egysége önálló-különálló, változhatatlan, egyszersmindenkorra adott functióval bír. Ezért kiesése legfeljebb a másik oldali félteke hasonló szerkezetének működésátvételével történhetik. E felfogás szerint pl. a baloldali agyfélteke ú. n. Broca területének károsodásánál bekövetkező aphasiánál a jobboldali félteke hasonló, addig működésnélküli területe venné át a működést. E nézet tarthatatlanságát az 1952. évi MET kongresszuson tartott referátumomban igyekeztem kifejteni (M. T. A. V. Osztályközlemények, 1953. 4. 103.). Ilyen felfogással sokszor találkozunk még ma is, noha Goltz már 1881-ben gúnyosan azt írta: az ideg* Részlet a Pavlov Ideg- és Elmeszakcsoport 1953.évi nagygyűlésén: »A munkaképesség kérdésének általános neurológiai vonatkozásai« című referátumból. rendszer egyes részeinek nyilván az a functiója várni az experimentátorra, illetve a betegségre, hogy az a másik oldali hasonló területet elroncsolja, hogy azután átvehessék annak szerepét. A másik szélsőséges, véleményem szerint ugyancsak tarthatatlan felfogás a Bethe által inaugurált és az utolsó időben különösen Riese által propagált ú. n. plasticitastan. Míg a mozaiktheoria túlzottan merevnek képzeli el az összefüggést a működés és szerkezet között, a plasticitástan egyáltalán tagadja az idegrendszer organizáltságának jelentőségét. Bethe és az ő nyomán Riese főképpen alsóbbrendű állatokon tett megfigyelések alapján jutottak el e szélsőséges állásponthoz. Bethe hatlábú rovarnál a hátsó lábakat csonkolta. Amíg a csonkolás csak olyan mérvű volt, hogy a csonkok úszásnál felhasználhatók voltak, az állat ezekkel úszott. Ha azonban a fokozatos csonkolásnál a hátsó lábak úszásra használhatatlanokká váltak, az állat azonnal a középső lábait kezdte úszáshoz használni, noha ezeket a lábakat ezelőtt sohasem használta. Hatlábú rovarnál kiirtva a középső lábakat, az állat azonnal a négylábúakra jellemző járástypust vette fel. 8 lábú rovarnál Bethe a végtagokat 255 variatióban amputálta és az állatok azonnal 255 variatióban használták lábaikat. Matthei hatlábú rovarnál a középső párat csak az alszárban csonkolta. Az állat sima talajon azonnal felvette a négylábúakra jellemző járástípust. Ha azonban az állatot egyenetlen talajra tette, ahol a középső csonka lábakat is használni tudta, az állat a hatlábú járásmechanismust használta. Buddenbruck hatlábú rovarnál a középső lábakat csak az elszárban csonkolta. Az állat azonnal a négylábúakra jellemző mechanizmus szerint járt. Az