Orvosi Hetilap, 1954. december (95. évfolyam, 49-52. szám)
1954-12-05 / 49. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Koczka István dr.: Kísérletes vizsgálatok az INH és streptomycin kombinációjával
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCV. ÉVFOLYAM 49. SZÁM, 1954. DECEMBER 5 Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor u. 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám : Budapest 46 EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Szegedi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetének (igazgató: Ivánovics György dr.) közleménye Kísérletes vizsgálatok az isonicotinsavhydrazid (INH) és streptomycin kombinációjával Ira: KOCZKA ISTVÁN dr. Antituberculoticumok kombinálásának kísérletes vizsgálatával már korábban is foglalkoztunk. Az isonicotinsavhydrazid (INH) és streptomycin esetén első vizsgálatainkban a kémcső és állatkísérletek nem vezettek mindenben egyező eredményre. In vitro ugyanis azt találtuk, hogy az említett két szer hatása együttes alkalmazásuk során összegeződött, gümőbacillussal fertőzött egerekben azonban nem találtunk különbséget a csak INH-val és az INH mellett még streptomycinnel is kezelt egércsoportok tüdőelváltozásának mértéke között (1). Az említett tényre a klinikusok is felfigyeltek és magunk is úgy gondoltuk, hogy a kérdés tisztázása további kísérletes munkát igényel (2). Közben nyilvánosságra került Kováts és munkatársai közleménye, akik in vitro vizsgálatokban a két szer összegeződését nem észlelték, ami korábban közölt állatkísérleteinkkel látszólag összhangban állott. Az említett szerzők felfogása szerint a két szer nem támogatja egymás hatását. Emiatt, amint írják: »A két szer együttes adását tüdőgümőkórban általában klinikailag sem tartjuk indokoltnak ... Egyszerre történő felhasználásuknál inkább a hátrányok szummálódnak, de nem a várt előnyök« (3). A vázolt ellentmondások miatt indokoltnak láttuk tanulmányainkat folytatni és több szempontra kiterjeszteni. Kísérleteket végeztünk human és bovin típusú gümőbacillussal, változtatva azok mennyiségét in vitro és in vivo körülmények között. Időközben a külföldi irodalomban is számos közlemény jelent meg, melyekben mindkét álláspontra adat található. Egyesek szerint a kísérleteikben használt mennyiségi viszonyok mellett — melyek távol állanak a therapiában is használatos gyógyszermennyiségektől — a két szer egymás antituberculoticus hatását in vitro (4) és in vivo (5) még antagonizálhatja is. Messzemenőleg nagyobb azoknak a száma (6, 7, 8, 9, 10, 11), akik a két szer vizsgálata során hatásuknak additióját vagy synergizmusát figyelték meg. Ez nemcsak kísérletes munkákra, hanem klinikai megfigyelésekre is érvényes (12, 13, 14). Módszerek: Kémcső kísérleteinkben, előbbeni eljárásunkat követve Dubos-féle táptalajt (15) használtunk. A szilárd Dubos-táptalaj a folyékonytól csak abban különbözik, hogy 2% mosott agar-agart is tartalmaz. A gümőbacillus érzékenységének meghatározását intézetünkben bevezetett standard módszerekkel végeztük (16). A kémcső kísérletek eredményét fotocellás zavarosságmérő segítségével is leolvastuk. Mivel a baktériumok szaporodásának felső határa minden esetben egyező volt a szabad szemmel megállapítható értékkel, a nyert adatok számszerű feltüntetését mellőzzük és csak arra szorítkozunk, hogy a baktériumok szaporodását vagy annak elmaradását jelöljük meg. Állatkísérletekben zsemlyeszínű, saját tenyésztésű egereket használtunk. Az állatokat Dobos-féle táptalajban tenyésztett baktérium suspensióval i. v. fertőztük. A H37Rv jelzésű human gümőbacillus esetén, virulentiájának fokozása céljából, a fertőzésre használt 7—10 napos tenyészethez 25% mennyiségben tojássárgáját is kevertünk. Ez esetben a szerek therápiás hatását az egerek tüdőelváltozásának mértéke (»tüdőindex«) jelzi (17). A »Ravenei« bovin törzzsel végzett állatkísérletekben tojássárgát nem alkalmaztunk és a szerek therápiás hatásának megítélését az egyes kísérleti Csoportba tartozó állatok fél-élettartamának (Tsft) 95%-os valószínűséggel való grafikus (23) meghatározásával és összehasonlításával végeztük el (18). Ilyenkor a kísérleti állatokat a fertőzés után 21 napig kezeltük gyógyszerrel, majd megfigyeltük elpusztulásuk időpontját. A kísérletet akkor fejeztük be, amikor minden állat elpusztult. 101* 1333