Orvosi Hetilap, 1955. március (96. évfolyam, 10-13. szám)
1955-03-06 / 10. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Endes Pongrác - Takács-Nagy Lóránd - Rubányi Pál - Gömöri Pál: Adatok a malignus hypertonia pathogenesiséhez
ORVOSI HETILAP 1955. 10. hét múlva állapota rosszabbodott, a szemfenéken vérzéseik, degeneratiós foltok keletkeztek, később papilla- és retinaoedema lépett fel. Ekkor RR 260/180—250/150 Hgmm között. MN 174 mg%. Uraemiában halt meg. A malignus hypertonia klinikai képe mellett szövetileg malignus nephrosclerosis jelei, de egyes nagyobb interlobularis artériákon is nekrosis, mely a környező veseszövetre is kiterjedt, körülötte sajátos, óriássejtes sarjadzásos reactio (1. ábra). E kép megfelelt az Allen (2) és mások által granulomatosus arteritis néven leírt és allergiás eredetűnek tartott érgyulladásnak. Az utosó fél évben észlelt gyors progressio előidézésében utóbbi minden bizonnyal szerepet játszott. 2. O. E, 48 éves férfi. Felvétel előtt három hónappal betegedett meg, influenzás panaszai voltak, azóta hőmérséklete 37,5—38 foktig emelkedik. Hypertondáról nem tudott. A systoles vérnyomás 200—220, a diastoles vérnyomás átlagban 130 Hgmm körül, időnként 140— 150 Higmim. Vizeletében fehérje nyomokban. Ck 26 ml/min. Süllyedés 119 m/th. MN halála előtt 96 mg%. Uraemiában halt meg. A szemfenéken súlyos értünetek mellett kiterjedt vérzések. A gyors progressio, az időnkénti magas diastoles nyomás malignus hypertondára utalt. Lázára való tekintettel periarteritis nodosa is szóbajött, amit a profonexessio in vivo nem erősített meg. A boncolás és a szövettani vizsgálat a szívre, mesenteriumra, az agyra, de legfőképpen a veséikre localizált periarteritis nodosát mutatott. Régebbi hypertoniára utaló érelváltozások hiányzanak, viszont a vesékben a nagyobb artériák periarteritises elváltozásai és elszórt infarctusok mellett a vas afferensek nagyságrendjéig terjedő nekrosis és lobosodiás, mely nélha a glomerulusra is ráterjed. A jobb vese körül hegeshyalimos perinephritis, mely feltehetően szerepet játszott a beteg hypertoniájának malignussá válásában. 3. K. B. 39 éves férfi. Három éve tud hypertoniájáról. Halála előtt 10 hónappal RR 220/150—200/140 Hytmim.. Halála előtti három hétig munkaképes", akkor tonsillitisben betegszik meg, melyhez peritonsillaris tályog társul. Állapota hirtelen romlik, szemfenéken papilla- és retinaoedema. Ok 4 ml/min. Uraemiában halt meg. Szövettanilag malignus nephrosclerosis mellett gennyes abscedáló nephritis képe. A súlyos hypertoniához társult fertőzéses eredetű gennyes vesegyulladás gyorsította a lefolyást és teljes mértékben utánozta a malignus hypertonia képét. 4. M. I. 23 éves férfi. Hypertoniáját egy év előtt állapították meg, akikor RR 235/150—230/140 Hgmm, szemfenékek csak értünetek, C 135 ml/min. 2 és V2 hónap előtt egyoldali Smithwick-műtét, vesebiopsia, utána ismeretlen eredetű lázas állapot. Vérnyomása 250/170 Hgmm-re emelkedik, szemfenékelt papilla- és retinaoedema fejlődik ki, MN 204 mg%. Uraemiában halt meg. A biopsiás vesedarabban hypertoniás érelváltozások, lobnak semmi nyoma. Az autopsiás vesében, benignus nephrosclerosisra jellemző érelváltozások mellett kifejezett heveny interstitialis-tubularis lobos elváltozások (2. ábra). A meglévő hypertoniához csatlakozó heveny gyulladásos folyamat váltotta ki a malignus hypertonia képét. A vesefunctio gyors romlásáért utóbbi felelős, malignus nephrosclerosis nem található. 5. B. J. 42 éves nő. Tizenkét év előtt terhességi pyelitis, azóta vérnyomása magasabb. Hypertonias panaszok két éve. RR 260/180—240/150 Hgmm. Szemfenékem pap,illa- és retinaoedéma. Ck 10 ml/min. Vizeletüledékiben látóterenként 200 fvs. MN 86 mg%. Uraemiában halt meg. Szövettanilag hosszabb ideje fennálló hypertonia jelei mellett malignus nephrosclerosis ismérvei is fellelhetők. A bal vese régi pyelonephriticus zsugorvese képét mutatja. Az érváltozások mindkét vesében egyformák. A betegség alapja a féloldali dhr. pyelonephritis, mely hypertoniához társult. G. B. Gy. 40 éves nő. Tizennégy év előtt terhességi pyelonephritis, utána is fehérje és genny található a vizeletben. Hypertonias panaszok két éve, többször haematuria. RR 250/160 Hgmim. Ch 22 ml/min. MN 72 mg%. Cardialis decompensatióban halt meg. Féloldali régi, hegesedő pyelonephritis, melyhez hypertonia társult, szövettanilag ezenkívül mindkét vesében nephrosclerosis jelei. Z. W. E. 53 éves férfi. Két és fél éve hypertoniás. Egy év előtt RR 230/140 Hgmm, ami Vegolysen-kezelésre csökkent, majd 280/170 Hgmm-re emelkedik. Szemfenéken retinaoedema jelenik meg. Ck 42 ml/min. MN 70 mg%, hyposthenuria. Halál keringési elégtelenség következtében. A bal vesekp. nagy, felszíne diffuse szemcsés. A jobb vese 120 g, felszíne a felső pólus területében hasonló a balhoz, de alsó‘/-ében teljesen sima, szederjesvörös (3. ábra). Szövettanilag a jobb vese sima felszínű részében hegesedő interstitialis láb, mely főleg a kéreg sulbcapscularis zónájára localizálódik (4. ábra). A bal veséiben, valamint a jobb vese felső pólusában hypertoniás érelváltozások, arteriolanekrosis nélkül és apró kérgi hegek. A folyamat a féloldali vesecompressiót követő experimentális,hypertoniára emlékeztet. Klinikailag malignus hypertonia, kórbonctanilag azonban nem felelt meg malignus nephrosclerosisnak. 1. ábra. Nekrotikus arteriola, periarteriolaris granuláló óriássejtekkel (1. eset). 2. ábra. Hatalmasan tágult, leukocytákkal telt tubulusok, a sötét foltok a tubulushám elmeszesedését jelzik. Felszaporodott lobos interstitium, atrophiás glomerulusok (4. eset).