Orvosi Hetilap, 1955. március (96. évfolyam, 10-13. szám)
1955-03-06 / 10. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Endes Pongrác - Takács-Nagy Lóránd - Rubányi Pál - Gömöri Pál: Adatok a malignus hypertonia pathogenesiséhez
ORVOSI HETILAP 1955. 10. 7/a. Hasonló szöveti képet észleltünk egyik biopsiás esetünkben is. V. E. 23 éves nő, klinikailag igen súlyos malignus hypertonia. RR 240/160 Hgmm-en fixált. Szemfenéken i. o. 5, b. o. 6 dioptriás pangásos papilla. CK 72 ml/minn Vizeletben alb. halvány, op., üledékben 8—10 fos. A biopsiás vesedarab subcapsularis rétegében chr. interstitiailis lob. hegesedés, sok hyalinos glomerulus. Az arteriolákon a vesében hypertoniára utaló érelváltozásnak nyoma nincs, viszont az ugyanakkor eltávolított sympathicus ganglionok arterioláin súlyos, nekrotizáló érelváltozások. Felmerült, hogy ez esetben is a malignus hypertonia képét a Page-féle experimentális perinephritishez hasonlóan veseischaemia hozta létre. A rendelkezésre álló kis vesedarabból azonban nem állapítható meg, hogy a subcapsularis kéregzóna hegesedése milyen kiterjedésű és ezérthatározott áldást nem foglalhatunk. 8. B. F. 42 éves nő. Hypertoniáját négy év előtt accidentálisan fedezték fel, tünetek csak fél éve. RR 250/130 Hgmm. Szemfenéken papilla- és retinaoedema. Vizeletben Addis szerint is 100 millió, fvs 12 millió, Ck 63 ml/min., MN 144/mig%. A súlyos szemfenéki kép malignus hypertonia mellett szól, a vizeletüledék gyulladásos vesebetegségre utal, ezért sympathectomia, vesedecapsulatióval. Műtét után hat nappal bronchopneumonia, pleuritis következtében meghalt. Szövettanilag hypertoniás érelváltozások, arteriola nekrosis nélkül és cihr. proliferativ-membrianus glomerulonephritis. 9. N. Gy. 45 éves férfi. Hypertoniás panaszok két éve. RR 210/170—200/145 Hgmm. Szamfenéken vérzések, degeneratiós foltok. Ck 16 ml/min., MN 137 mg%. Uraemiában halt meg. Boncoláskor a jobb vese és ureter hiányzik. A bal vese 210 g, szemcsés felszínű, metszlapján, főleg a velőben elhelyezkedő colloidos anyaggal telt cysták. Szövettanilag az említett cystákon kívül igen kifejezett hypertoniás érelváltozások, nekrosis nélkül. A jobb vese fejlődési hiánya, a bal vese főleg velőállományára lokalizált kisszámú tömlő Goldsblatt-típus szerint súlyosbíthatta, esetleg okozhatta hypertoniáját. A klinikai kép maligmus hypertoniára emlékeztet, kórbonctanilag nem felelt meg malignus nephrosclerosisnak. 10. W. J. 58 éves nő. Öt éve diabeteses, tensiója már akkor magasabb volt, most 270/150 Hgram körül. Szemtfenéken előemelkedő papillák, maculatáji oedema, degeneratiós foltok, kevés vérzés. Klinikailag Kimmelstiel—Wilson-syndroma is szóba került, de oedemái sohasem voltak, inkább malignus hypertoniának felelt meg. Uraemiában halt meg. A szövettani vizsgálat diabeteses glomerulosclerosist mutatott, igen kifejezett, főleg degemeratív érelváltozásokkal. 11. K. J. 25 éves férfi. Tizenegy év előtt multiplex osteomyelitis, több évig tartó sipolyokkal. Hypertoniás panaszok két éve, felvételkor RR 240/160 Hgmm körül. Szemfenéken elmosódott szélű papillák, retinaoedema, Congo-pióba neg. Vizeletben fehérje 6%o-ig, MN 135 mg%. Uraemiában halt meg. Klinikailag a szemfenéki kép, az extrem magas diastoles nyomás, a negatív comgo-próba inkább malignus hypertoniára utalt. Szövettanilag a lépben, májban, mellékvesékben mérsékelt, a vesékben súlyos amyloidos infiltratio. A magas tensio talán az összes glomerulusok súlyos amyloidos átalakulásával függött össze. III. A morphologiai elváltozások elemzése. Sectiós anyagunkban egyéb szervek mellett főleg a veséket vizsgáltuk nagy részletességgel. Az előzőekben ismertetett methodikánk alapján a következő arteriola elváltozásokat különböztethettük meg: 1. Sudan pozitív, azonnal élénkpiros. MPH-nél halványpiros festődés az érfal belső rétegében körül 3. ábra. A bal nagyobb és a jobb kisebb vese makroskopos képe. Utóbbinak alsó részén a felszín sima (7. eset), 4. ábra. A bal vese sima részének átnézeti képe, a tok alatti zóna hegesedésével (7. eset). 5. ábra. Lippid-hyalin elváltozást mutató arteriola képe erős nagyítással, sudan festéssel.