Orvosi Hetilap, 1955. május (96. évfolyam, 18-22. szám)
1955-05-01 / 18. szám - REFERÁTUM - Ungár Imre: A tüdő-resectió helye a tüdőgümőkor kezelésében
ORVOSI HETILAP 1955. 18. Az Állami Korányi Tüdőbeteggyógyintézet (igazgató-főorvos: Dessauer Pál dr.) és az Országos Tuberculosis Intézet (igazgató-főorvos: Sebők Lóránd dr.) Sebészeti Osztályának (főorvos: Ungár Imre dr.) közleménye A tüdő-resectio helye a tüdőgümőkór kezelésében* írta: UNGÁR IMRE dr. A tüdőgümőkór sebészi kezelése az egész világon forrongásban van. A tüdőmegbetegedések felfedésének, diagnózisának, kivizsgálásának és kezelésének az utóbbi években rendkívül fontos új eszközei jutottak birtokunkba. Ezek részletes tárgyalása messze vezetne témánktól, itt elég, ha csak néhányat említünk meg: a szűrést, az endoscopos vizsgálati módszerek alkalmazását, a röntgenvizsgálat (tomográfia) fejlődését és természetesen az antibiotikumokat. Ezekhez a nagy vívmányokhoz társult a mellkasi sebészet fejlődése és a mellkas élettani jelenségeinek alaposabb megértése. Ezek az eredmények a mellkasi beavatkozások hatásosságát és szövődménymentességét oly mértékben növelték, hogy a gümős góc eltávolítása ma már nemcsak lehetséges, hanem mindinkább a tüdőgümőkór sebészi kezelésének vezető beavatkozásává vált. A konzervatív gyógymódok elsősorban az antibiotikumok és a fektetés a sebészi kezelés indicációs területét nem szűkítették le, hanem jelentősen kiterjesztették. Ezek segítségével ugyanis mindtöbb beteg kerül oly állapotba, amely a megbetegedés gyökeres gyógyítását teszi lehetővé. Ezért a tüdőtbc miatt végzett resectiók száma állandóan növekszik. Az irodalomban sokan szélsőséges álláspontot képviselnek. Skandináv, holland és amerikai szerzők csaknem kizárólag resectiót végeznek. Olasz szerzők a resectiót csak kivételes esetekben alkalmaznák. Szovjet, francia és svájci phtisiológusok a resectiót a tbc. kezelésében nagy vívmánynak tekintik és differenciált indicatio szerint végzik a műtéteket. A különböző álláspontokon azonban, mint vörös fonal húzódik keresztül az a számadat, hogy kivétel nélkül valamennyi jelentősebb intézetben a tbc. miatt végzett resectiós műtétek száma a collapsus műtétek számának rovására emelkedik. A valóságban az egyes szerzők álláspontjának különbözősége inkább a minimális kis góc eltávolításának kérdésében jelentkezik. Azokban az indicátiókban, amelyekkel mi hazánkban foglalkozunk, a külföldi irodalom ma már csaknem egységes. Az indicátiók alakulásának szemléltetésére érdemes megnézni a Korányi Tüdőbeteggyógyintézet Sebészeti osztályának 1950 óta tüdőgümőkór miatt végzett műtétek számának alakulását. A tüdőresectiók száma tehát emelkedőben van, ugyanakkor lényegesen csökkent az extrapleurális pneumothoraxok száma és ez a csökkenés tovább tart, a thoracoplasticák pedig nagyfokú csökkenés után stabilisációt értek el, ami azt jelenti, hogy a * Az 1954. évi Tüdőgyógyász nagygyűlésen elhangzott előadás, thoracoplasticának bizonyos mértékben kikristályosodott az indicátiós területe, mint ezt a továbbiakban még látni fogjuk. Mi az oka annak, hogy a tüdőresectio ennyire tért hódított? A saját tapasztalataink és a világirodalom adatai szerint erre a következőikben lehet válaszolni: 1. Az antibiotikumok alkalmazása és a fektetés, de főleg az előbbi, a folyamatot annyira stabilizálják, hogy ma már a legtöbb esetben a gyógyításban bizonyos radikalitásra törekszünk. A tüdőresectiótól gyorsabb és alaposabb gyógyulást várunk, mint az eddig alkalmazott collapsus eljárásoktól. A caverna gyógyításának a collapsus therapia sohasem volt egészen kielégítő módszere. Sok caverna kinyílt és csak a legritkább esetben lehetett anatómiai gyógyulásról beszélni, hiszen post-mortem az összenyomott cavumot legtöbbször meg lehet találni. Csábító gondolat tehát a beteget folyamatának attól a legsúlyosabb gócától megszabadítani, mely tulajdonképpen az egész szervezet megbetegedését tartja fenn. A collapsus-therapia eredménytelenségét bizonyítja az is, hogy hasonlóan Eerlandhoz a mi betegeinknek is kb. 40%-a már eredménytelen collapsus-therapia után került resectióra. A világirodalommal egybehangzóan a recidivák száma tüdőresectio után a mi eseteinkben kb 3%, ami az egyéb collapsus műtétek utáni recidivák számánál lényegesen alacsonyabb. 2. A tüdőresectio azért tudott a gümőkór kezelésében tért hódítani, mert a műtétek halálozási száma csökkent és ma már elérte a »nagy« collapsus műtétek mortalitását, sőt egyes szerzők válogatott anyagán a resectio utáni mortalitás lényegesen alacsonyabb, mint a collapsus műtétek után így pl. Eerland 656 esetében resectio után 2,4% a 478 REFERÁTUM