Orvosi Hetilap, 1955. május (96. évfolyam, 18-22. szám)

1955-05-01 / 18. szám - REFERÁTUM - Ungár Imre: A tüdő-resectió helye a tüdőgümőkor kezelésében

ORVOSI HETILAP 1955. 18. korai mortalitás, míg extrapleurális után 3,3%, plastica után 6,6%. A mi eredményeinkről a saná­­tiós részben részletesen fogunk beszámolni. 3. A tüdőresectio takarékosabb beavatkozás, mint a collapsus therapia. Különösen holland és angolszász szerzők hangoztatják ezt. Ez a tétel ter­mészetesen csak akkor igaz, ha a tüdőresectio ta­karékos, tehát csak a megbetegedett és így functio­­nális szempontból értéktelen részt távolítja el és a beavatkozás nem járt semmilyen pleurális szö­vődménnyel, a rekeszmozgás megmaradt. Ilyen esetekben a lobectomia vagy a segmentum resectio a tüdőfunctiót alig befolyásolja. Adelberger sze­rint az esetek egyharmadában még javul is a func­­tionális eredmény és csak egyharmadában az­ ese­teknek csökken, míg a bordás thoracoplastica után a légzésfunctio értékei 30—40%-kal csökkennek. A legfontosabb körülmény azonban mégis az, hogy a betegek és az indikáló orvos is szívesebben vá­lasztják a resectiót, mint a deformitással járó tho­­racoplasticát. 4. Olyan kórformák kezelhetők, melyek eddig a therapia számára hozzáférhetetlenek voltak. Pl. a bronchusszűkülettel járó tuberculosis, a roncs­tüdő, az óriáscaverna és így tovább. Ezek az indi­­catiók nem a collapsus-therapia rovására növelték a tüdőresectiók számát, hanem a műtéti beavatko­zásaink abszolút számát emelték. Mielőtt az indicatio részletes tárgyalására rá­térnénk, meg kell néznünk, hogy melyek a tüdő­resectio elvégezhetőségének általános feltételei. Intrathoracális műtétek általában és így a tüdőparenchymán, illetőleg a tüdőhítuson végzett műtétek nagy sebészi beavatkozások, melyek műtét alatt és egy bizonyos ideig műtét után is az egész szervezet kompenzáló készségét igénybe veszik, így különösen a légzési és keringési szerveket nagy­mértékben megterhelik. A légzési és keringési szerveiknek ez az igénybe­vétele a tbc. kezelésében alkalmazott collapsus­­műtétek sokszorosa, ezért resectiós műtét előtt a beteg teherbíró képességét fokozottan kell mérle­gelni. Erre több módszer áll rendelkezésre, a leg­első és legfontosabb, egyben pedig a legegyszerűbb a klinikai megfigyelés. Barát főorvosnő szerint a beteget »látni kell«. Ezért olyan fontos a hosszú tapasztalaton nyugvó gondos klinikai vizsgálat. Eredményes resectiós műtétekhez nemcsak jó se­bészre, de jó indikáló orvosra­ is szükség van. A klinikai vizsgálatnak ki kell térni a beteg általá­nos állapotára (láz, súly stb.), színére, tartására, alkatára, korára stb. Pl. a leromlott, sovány asthe­­niás beteg ugyanúgy alkalmatlan ilyen mellkasi beavatkozásra, mint a pyknikus, cyanotikus egyén. Cyanozis után kutatni kell. Ugyancsak kutatni kell rejtett cardiális decompensatio tünetei után is (megnagyobbodott máj, bokapedema stb.). Termé­szetesen cardiális decompensatio állapota csak akkor képez ellenjavallatot, ha nem korrigálható. A legegyszerűbb cardiorespiratorikus terheléses vizsgálat a lépcsőjáratos. Ez nemcsak a legegy­szerűbb, de műtéti teherbírás szempontjából még megbízhatóbb, mint a különböző laboratóriumi vizsgálatok. Az a beteg, aki két, három emeleten folytonosan, megállás nélkül felmegy, az biztosan operálható (Björk és Crafoord). Az a beteg, akinek nyugalmi dyspnoeja van, az —■ kivételes esetektől eltekintve — tüdőresectióra nem alkalmas. A lég­­zésfunctió vizsgálata azért fontos, mert a beteg megfigyelése során számszerű összehasonítást ad a műtét utáni értékekkel. De nagyon kell óvakodni attól, hogy a beteg operálhatóságát spirometriás adatokból állapítsuk meg. Ugyanez vonatkozik az EKG-vizsgálatra, melyet csak az általános cardiális vizsgálat kiegészítéséül szabad felhasználni. Ter­mészetesen a vizsgálatoknál a műtéti beavatkozást figyelembe kell venni. Roncstüdő, mely nem légzik, eltávolítható még akkor is, ha a betegnek alacsony a cardiorespiratorikus tartalékja, sőt Crafoord, Frey, Long, Edward, Derra és mások szerint roncs­tüdő eltávolítása után a betegek jelentős számában a légzésfunctiók javulnak, mert a szervezetet érték­telen tehertől szabadítják meg. Azt is figyelembe kell venni, hogy részresectio után egy ideig az operált oldal gyakorlatilag nem légzik és az oxigenisatió teljes terhét néhány napig az ellenoldalnak kell viselni. Ugyancsak feltétele az intrathoracális beavat­kozásnak a parenchymás szervek, a vese, a máj, és a mellékvese functiók épsége. Azonban itt is dinamikus szemléletet kell követnünk, mert ezen szervek degeneratív elváltozása bizonyos mértékig reversibilis és a toxicus góc kiiktatása itt nem rosz­­szabbodást, hanem functiójavulást hozhat, Így pl. olyan esetekben, ahol a clearence alacsony, de a testnitrogén normális, a vizeletben fehérje van, ez a lelet egymagában nem képezhet ellen­javallatot, különösen akkor, ha pl. a betegnek empyemával szövődött roncstüdeje van. A következő általános feltétel: a beteg kora. Tüdőresectiónál felső korhatárt szabni nehéz, hi­szen bronchuscarcinoma miatt még 65 éves korban, sőt később is operálunk. De tbc. miatt 50 éven felül, már csak akkor fogunk resecálni, ha abszolút javallat áll fenn és a beteg 50 éves »fiatal«. Mint később az eredmények megbeszélésénél látni fog­juk, a szövődmények, halálozás és a beteg kora között határozott összefüggés van, különösen fér­fiaknál. A betegség phasisa a legfontosabb feltételek közé tartozik. Progresszív fázisban csak kivétele­sen szabad operálni. A regressziót röntgenképből, a klinikai és laboratóriumi vizsgálatokból kell meg­állapítani. Legfontosabb a dinamikus státus köve­tése a röntgenképen és a beteg általános állapota. Meg kell mondanunk, hogy még így is lehetséges tévedés és ma még nincsenek olyan vizsgáló mód­szerek a birtokunkban, melyekkel a beteg műtéti teherbíróképességét és a folyamat stabilitását egy­értelműen tudnánk eldönteni. Meg kell tehát min­den esetben várni a regressiót, még akkor is, ha ezt csak valamelyik gyógyszer segítségével tudjuk elérni. A műtét előtti regressió fontosabb a műtét idejében fennálló gyógyszerérzékenységnél. A mű­téti védelemnek ilyenkor az előkészítés javára le kell mondania a gyógyszerérzékenységről (Ungár).

Next