Orvosi Hetilap, 1956. május (97. évfolyam, 19-22. szám)

1956-05-06 / 19. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - István Lajos - Zsámbéky Pál: A peritonealis dialysisről

ORVOSI HETILAP 1956.19. ______________________TOVÁBBKÉPZÉS____________________ Vas megyei Tanács »Markusovszky« Kórháza (igazgató-főorvos : Szvoboda Jenő dr.) Vértransfusiós (főorvos : István Lajos dr.) és I. sz. Belgyógyászati Osztályának (főorvos: Vásárhelyi Béla dr.) közleménye A peritonealis dialysisról* írta : ISTVÁN LAJOS dr. és ZS A M­­ É­S Y P A L dr. A heveny veseelégtelenség kezelésében ma azon kórformák gyógyítása áll előtérben, ahol a kialakult reversibilis elváltozások gyógyulása hosz­­szabb időt követel meg, mint amennyit az uraemia lehetővé tenne [Fine (8) és mtsai]. A rendelkezésre álló therápiás beavatkozások közül kétségtelenül a Kolff és Alwall által felfedezett művese a legje­lentősebb. Ez jelenti technikai és elméleti szem­pontból is a legkorszerűbb megoldást és általános vélemény szerint a jövőt is. A művesével az Orvosi Hetilap 1954. évi 21. számában megjelent szerkesz­tőségi közlemény foglalkozott. Az első hazai szer­kesztésű művesékkel szerzett tapasztalatokról Mándi és Matolcsi (21), Palócz (25) és Sós, illetve Palócz, Balogh, Lini és Raschka (26) számoltak be. Ismerjük a művese nagy elméleti és gyakorlati je­lentőségét. Mindaddig azonban, amíg kivitele szé­lesebb körben lehetővé nem válik, nem feledkezhe­tünk meg olyan hasonló célú therápiás eljárások­ról, amelyek a betegágy mellett máris megvalósít­hatók, és a veseműködés átmeneti tehermentesíté­sével lehetővé teszik az uraemia életet fenyegető következményeinek elhárítását. Ilyen módon időt nyerünk és a betegek elélhetnek addig, amíg a vese reversibilis elváltozásai meggyógyulnak. A szóba­­jövő beavatkozások közül ma a peritonealis dialysis érdemli a legnagyobb figyelmet, bár ez a művesé­hez képest a fejlődés egyik korábbi fokát jelenti. Hazai vonatkozásban a peritonealis dialysis Wirth és Cseke (34) súlyos sublimatmérgezésben gyógyulást eredményező esetének és Botár (6) 1954-ben közölt kazuisztikájának ellenére sem eléggé ismert. Tekintve, hogy fenti szerzők nem közöltek módszertani adatokat és kevéssé ismertet­ték magát az eljárást, végül mivel kórházainkban tudomásunk szerint alig alkalmazzák, célszerűnek láttuk jelen tanulmányunk közlésével ezen mél­tatlanul mellőzött therápiás eljárásra a figyelmet újra felhívni. Az uraemiás intoxicatio kezelésének történeti ■áttekintése Az elégtelen veseműködés kapcsán felszívódott toxicus hatású anyagok eltávolításának problémája nem újkeletű. Az első próbálkozások a szervezet által kialakított detoxicáló-kompenzáló mechanizmusokból indultak ki. A magas beöntés az uraemiás betegek ki­egyenlítő célú hasmenését vette alapul. Csakúgy az izzasztásos gyógymód is, mely chronicus vesebetegeken megfigyelt erős izzadáson alapult. Mindkét eljárásnak kórtani alapja az a megfigyelés, hogy ilyen úton jelen­tős mennyiségű konyhasó és nitrogén anyagcsere ter­mék ürülhet ki. A következő eljárás a gyomormosás, mely fokozta a fent említett anyagok eltávolításának * Dunántúli Belgyógyász Szakcsoport 1955. XI. 26-án Sztálinvárosban tartott III. Vándorgyűlésen el­hangzott referátum­ lehetőségét. Bár ezen a therapiás eljárás ma sem alá­rendelt jelentőségű, mégis sokkal fontosabbak azok, melyeket önálló therapiaként dolgoztak ki. Ezek közül sorrendben első a vérlebocsátás és a helyére beadott dextrose infusio volt. E módszer hatásosságának az uraemiás betegek közismerten anaemiás volta szabott határt. Egyébként is Becher (5) mutatta ki, hogy a ke­ringő vérből ily módon eltávolított toxicus hatású anyagok helyébe a szövetekből hamarosan ugyanannyi áramlik. Éppen ezért nem lehet ilyen módon a szerve­zetet jelentős mértékben detoxicálni. Megkísérelték a savós üregek átmosásával fokozni a kiválasztandó anyagok mennyiségét. Az elsőként megpróbált pleuralis dialysis technikai szempontból nem bizonyult megfelelőnek. Ezt követték az ún. in­testinalis dialysissel történt próbálkozások [Kolff (16)]. Míg azonban a vastagbél nem alkalmas dialysáló mem­bránként, addig a vékonybél nyálkahártyája dialysis céljára megfelelő [Seligman (30)]. E kutatásokon ala­pult a duodenalis és jejtnalis szondán át végzett, ún. intestinalis dialysis. A következő lépcsőfok a Trank és Bessis (32) által kidolgozott, ún. cseretransfusió ilyen célú alkalmazása. Ezen eljárás hatásosabb detoxicálás volt az előbbiek­nél, de technikai okok (elegendő számú donor hiánya, a gyakran előforduló transfusiós szövődmények stb.) miatt a legutóbbi időkig nem nyerhetett jelentőségé­nek megfelelő alkalmazást. Az így létrehozott detoxi­cálás mértéke egyébként is a műveséhez és a perito­nealis dialysishez viszonyítva lényegesen korlátoltabb. Maximum a­­legkorszerűbb módszerek és optimális eredmények mellett) a lebocsátott 5—6 liter vérben levő toxicus anyagcsere termék eltávolítása. A peritonealis dialysis kidolgozása az eddig végzett szerv dialysálási eljárások legalkalmasabb módját jelentette. Ugyanakkor a művese mellett ma is leghatásosabb és leghasználhatóbb dialysáló detoxicáló eljárásunk. Régóta ismeretes a perito­neum dialysáló képessége krisztalloidok és kis mo­lekulájú szerves anyagok számára. A peritoneum egyébként abszolút és relatív értelemben egyaránt óriási kiterjedésű savós hártya. Míg egy felnőtt ember testfelülete 14502 cm2, addig a peritoneum felszíne 17182 cm2 [Verebélg (31)]. A peritoneumot egyrétegű savós hámréteg borítja és közvetlen ösz­­szeköttetése van a nyirokutakba. Éppen ezért a peritoneum üregét ma a nyirokkeringésbe iktatott hatalmas savós üregnek tekintik. Ismeretes, hogy a hasűri izzadmány lényegében módosult vérsavó. Kézenfekvő a lehetőség: ha a peritoneum dialysáló készségét mesterségesen kihasználjuk, hasonló ki­­választási folyamatokat hozhatunk létre, mint iz­zadmány képződéskor. Abel és Rowntree (1) ku­tyákon végzett kísérletei szerint peritonealis átmo­sásokkal a vese kiválasztóképességének fele pótol­ható. Gauter, Rosenak és Jeng (10) alkalmazta el­sőként a peritonealis dialysist gyógyítás céljára, bár első próbálkozásaiknak csak átmeneti hatása volt. Sublimat,vesénél elsőként Balacs és Rosenak (3) kísérelték meg. Therapiás eredménnyel és a be- 507

Next