Orvosi Hetilap, 1956. május (97. évfolyam, 19-22. szám)
1956-05-06 / 19. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - István Lajos - Zsámbéky Pál: A peritonealis dialysisről
ORVOSI HETILAP 1956.19. ______________________TOVÁBBKÉPZÉS____________________ Vas megyei Tanács »Markusovszky« Kórháza (igazgató-főorvos : Szvoboda Jenő dr.) Vértransfusiós (főorvos : István Lajos dr.) és I. sz. Belgyógyászati Osztályának (főorvos: Vásárhelyi Béla dr.) közleménye A peritonealis dialysisról* írta : ISTVÁN LAJOS dr. és ZS A M ÉS Y P A L dr. A heveny veseelégtelenség kezelésében ma azon kórformák gyógyítása áll előtérben, ahol a kialakult reversibilis elváltozások gyógyulása hoszszabb időt követel meg, mint amennyit az uraemia lehetővé tenne [Fine (8) és mtsai]. A rendelkezésre álló therápiás beavatkozások közül kétségtelenül a Kolff és Alwall által felfedezett művese a legjelentősebb. Ez jelenti technikai és elméleti szempontból is a legkorszerűbb megoldást és általános vélemény szerint a jövőt is. A művesével az Orvosi Hetilap 1954. évi 21. számában megjelent szerkesztőségi közlemény foglalkozott. Az első hazai szerkesztésű művesékkel szerzett tapasztalatokról Mándi és Matolcsi (21), Palócz (25) és Sós, illetve Palócz, Balogh, Lini és Raschka (26) számoltak be. Ismerjük a művese nagy elméleti és gyakorlati jelentőségét. Mindaddig azonban, amíg kivitele szélesebb körben lehetővé nem válik, nem feledkezhetünk meg olyan hasonló célú therápiás eljárásokról, amelyek a betegágy mellett máris megvalósíthatók, és a veseműködés átmeneti tehermentesítésével lehetővé teszik az uraemia életet fenyegető következményeinek elhárítását. Ilyen módon időt nyerünk és a betegek elélhetnek addig, amíg a vese reversibilis elváltozásai meggyógyulnak. A szóbajövő beavatkozások közül ma a peritonealis dialysis érdemli a legnagyobb figyelmet, bár ez a műveséhez képest a fejlődés egyik korábbi fokát jelenti. Hazai vonatkozásban a peritonealis dialysis Wirth és Cseke (34) súlyos sublimatmérgezésben gyógyulást eredményező esetének és Botár (6) 1954-ben közölt kazuisztikájának ellenére sem eléggé ismert. Tekintve, hogy fenti szerzők nem közöltek módszertani adatokat és kevéssé ismertették magát az eljárást, végül mivel kórházainkban tudomásunk szerint alig alkalmazzák, célszerűnek láttuk jelen tanulmányunk közlésével ezen méltatlanul mellőzött therápiás eljárásra a figyelmet újra felhívni. Az uraemiás intoxicatio kezelésének történeti ■áttekintése Az elégtelen veseműködés kapcsán felszívódott toxicus hatású anyagok eltávolításának problémája nem újkeletű. Az első próbálkozások a szervezet által kialakított detoxicáló-kompenzáló mechanizmusokból indultak ki. A magas beöntés az uraemiás betegek kiegyenlítő célú hasmenését vette alapul. Csakúgy az izzasztásos gyógymód is, mely chronicus vesebetegeken megfigyelt erős izzadáson alapult. Mindkét eljárásnak kórtani alapja az a megfigyelés, hogy ilyen úton jelentős mennyiségű konyhasó és nitrogén anyagcsere termék ürülhet ki. A következő eljárás a gyomormosás, mely fokozta a fent említett anyagok eltávolításának * Dunántúli Belgyógyász Szakcsoport 1955. XI. 26-án Sztálinvárosban tartott III. Vándorgyűlésen elhangzott referátum lehetőségét. Bár ezen a therapiás eljárás ma sem alárendelt jelentőségű, mégis sokkal fontosabbak azok, melyeket önálló therapiaként dolgoztak ki. Ezek közül sorrendben első a vérlebocsátás és a helyére beadott dextrose infusio volt. E módszer hatásosságának az uraemiás betegek közismerten anaemiás volta szabott határt. Egyébként is Becher (5) mutatta ki, hogy a keringő vérből ily módon eltávolított toxicus hatású anyagok helyébe a szövetekből hamarosan ugyanannyi áramlik. Éppen ezért nem lehet ilyen módon a szervezetet jelentős mértékben detoxicálni. Megkísérelték a savós üregek átmosásával fokozni a kiválasztandó anyagok mennyiségét. Az elsőként megpróbált pleuralis dialysis technikai szempontból nem bizonyult megfelelőnek. Ezt követték az ún. intestinalis dialysissel történt próbálkozások [Kolff (16)]. Míg azonban a vastagbél nem alkalmas dialysáló membránként, addig a vékonybél nyálkahártyája dialysis céljára megfelelő [Seligman (30)]. E kutatásokon alapult a duodenalis és jejtnalis szondán át végzett, ún. intestinalis dialysis. A következő lépcsőfok a Trank és Bessis (32) által kidolgozott, ún. cseretransfusió ilyen célú alkalmazása. Ezen eljárás hatásosabb detoxicálás volt az előbbieknél, de technikai okok (elegendő számú donor hiánya, a gyakran előforduló transfusiós szövődmények stb.) miatt a legutóbbi időkig nem nyerhetett jelentőségének megfelelő alkalmazást. Az így létrehozott detoxicálás mértéke egyébként is a műveséhez és a peritonealis dialysishez viszonyítva lényegesen korlátoltabb. Maximum alegkorszerűbb módszerek és optimális eredmények mellett) a lebocsátott 5—6 liter vérben levő toxicus anyagcsere termék eltávolítása. A peritonealis dialysis kidolgozása az eddig végzett szerv dialysálási eljárások legalkalmasabb módját jelentette. Ugyanakkor a művese mellett ma is leghatásosabb és leghasználhatóbb dialysáló detoxicáló eljárásunk. Régóta ismeretes a peritoneum dialysáló képessége krisztalloidok és kis molekulájú szerves anyagok számára. A peritoneum egyébként abszolút és relatív értelemben egyaránt óriási kiterjedésű savós hártya. Míg egy felnőtt ember testfelülete 14502 cm2, addig a peritoneum felszíne 17182 cm2 [Verebélg (31)]. A peritoneumot egyrétegű savós hámréteg borítja és közvetlen öszszeköttetése van a nyirokutakba. Éppen ezért a peritoneum üregét ma a nyirokkeringésbe iktatott hatalmas savós üregnek tekintik. Ismeretes, hogy a hasűri izzadmány lényegében módosult vérsavó. Kézenfekvő a lehetőség: ha a peritoneum dialysáló készségét mesterségesen kihasználjuk, hasonló kiválasztási folyamatokat hozhatunk létre, mint izzadmány képződéskor. Abel és Rowntree (1) kutyákon végzett kísérletei szerint peritonealis átmosásokkal a vese kiválasztóképességének fele pótolható. Gauter, Rosenak és Jeng (10) alkalmazta elsőként a peritonealis dialysist gyógyítás céljára, bár első próbálkozásaiknak csak átmeneti hatása volt. Sublimat,vesénél elsőként Balacs és Rosenak (3) kísérelték meg. Therapiás eredménnyel és a be- 507