Orvosi Hetilap, 1958. szeptember (99. évfolyam, 36-39. szám)
1958-09-07 / 36. szám - Lempert Károly: A kémiai szerkezet és a gyógyszerhatás összefüggésének néhány kérdéséről
ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 -BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCIX. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1958. SZEPTEMBER 7_________ Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon : 121—804, ha nem felel: 122—765. Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Beloiannisz u. 8. — Telefon 122—650. M. N. B. egyszámlaszám : 69.915,272—46. ORVOSI HETILAP A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézete Kórélettani Osztályának (igazgató: Rusznyák István dr. akadémikus) közleménye A kémiai szerkezet és a gyógyszerhatás összefüggésének néhány kérdéséről írta: LEMPERT KÁROLY, a Kém. tud. kandidátusa I. Bevezetés Az elmúlt 15—20 évben gyógyszerkincsünk hatalmas mértékben gazdagodott. Számos új típusú gyógyszercsoport: szintetikus morfinpótlók, antibiotikumok, hipertónia-ellenes szerek, mellékvesekéreghormonok, hibernálószerek, hogy csak a legfontosabbakat említsük, biztosították helyüket a terápiában. Hogyan történt ezeknek az új szereknek a felfedezése? Új, gyógyászatilag hatásos vegyületek felfedezése három irányból történhetik: 1. A hatásos komponens izolálásával farmakológiailag vagy kemoterápiásan aktív természetes, akár növényi, akár állati eredetű anyagokból, anyagkeverékekből. (Alkaloidok, hormonok, vitaminok, antibiotikumok.) 2. Az ismert organikus vegyületek rendszeres és részletes farmakológiai és kemoterápiás kivizsgálásával. (Az ismert szerves vegyületek óriási számára és számának állandó és rohamos növekedésére való tekintettel ez az út nem kecsegtet túl sok eredménnyel. Mégis, ha egyéb támpont nincs, ezt az utat is szokták követni és nem is mindig sikertelenül. Pl. a szulfonamidok, vagy a modern antituberkulotikumok, továbbá sok daganatellenes szer felfedezése ily módon történt.) 3. Ha már ismert egy farmakológiailag vagy kemoterápiásan hatásos molekula, ennek kémiai szerkezetét igyekeznek a kutatók variálni, módosítani abból a célból, hogy ily módon aktívabb, kevésbé toxikus és/vagy mellékhatásoktól mentesebb szerhez jussanak. E cikk keretében ezzel az utolsó módszerrel szeretnénk kissé bővebben foglalkozni. Be kívánjuk mutatni, milyen összefüggéseket sikerült felismerni sok ezer organikus vegyület farmakológiai és kemoterápiás kivizsgálása alapján a kémiai szerkezet és a gyógyszerhatás között és hogy miképpen lehet ezeket az összefüggéseket az új gyógyszerek utáni kutatásban felhasználni. Hogy a vegyületek kémiai szerkezete és gyógyszerhatása között összefüggésnek kell fennállni, az nyilvánvaló. Hiszen a vegyületek valamennyi tulajdonságát, színét, halmazállapotát, oldékonyságát, reakcióképességét stb. éppen kémiai szerkezetük határozza meg, köztük azokat a tulajdonságokat is, melyek a gyógyszerhatás szempontjából mérvadók. Más kérdés azonban, mennyire sikerült már ezeket az összefüggéseket felderíteni. A szerkezet-hatás-összefüggések kutatása már mintegy 30 évszázados múltra tekint vissza — Schmiedeberg volt ennek az irányzatnak megalapítója és azóta világszerte, így hazánkban is az érdeklődés homlokterében áll; nálunk legkiválóbb művelői id. Issekutz és tanítványai. E kutatási irányzat kétségtelenül jelentős eredményei ellenére azonban arról szó sem lehet, hogy pusztán a szerkezeti képlet alapján előre megjósolhassuk, lesz-e valamilyen új típusú vegyületnek gyógyszerhatása, és ha igen, milyen. Más a helyzet akkor, ha olyan új vegyületről van szó, amely „rokon szerkezetű” más, farmakológiailag már kivizsgált vegyületekkel. (Hogy a gyógyszerkémiában mikor beszélünk szerkezeti rokonságról, arra még visszatérünk.) Ilyen esetben nagy valószínűséggel előre megjósolhatjuk az új vegyület farmakológiai hatását. Pl. régóta ismeretes, hogy a p-aminobenzoesav (1) egyszerű és bázikus észterei, pl. az Anaesthesin, ill. a Novocain, Larocain, Tutocain, Pantocain helyi érzéstelenítő hatásúak. Ezen az alapon előre várható volt, hogy a szerkezetileg rokon p-aminoszalicilsav (2) hasonló származékai szintén ilyen hatásúak lesznek, és valóban, ilyen típusú lokálanesztetikumok pl. a Rhenocain, forgalomban is vannak. h2n~ J-cook 101 1229