Orvosi Hetilap, 1959. július (100. évfolyam, 27-30. szám)
1959-07-05 / 27. szám - Haranghy László: Az öregkori gümőkór pathológiája
ORVOSI HETILAP 1959. 27. gümőkóros halálozásra vonatkozó jelentésére, Katz, Rich munkájára. Radavszky és Vana megállapítja, hogyha egy generáció mortalitási görbéjét megvizsgáljuk, kitűnik, hogy a gümőkór legmagasabb halálozási száma a csecsemőkorban van, majd egy átmeneti csökkenés után a halálozás a 20 éves korig emelkedik, hogy azután újból süllyedjen és a férfiaknál a 40 éves kortól, a nőknél a 60 éves kortól ismét lassan emelkedjen. Pál és Demény a következőket mondja: „Még néhány évtizeddel ezelőtt a tbc. mortalitás maximuma a produktív korban volt és csaknem olyan mértékű volt a csecsemőkorban is. Ma azonban a maximum az 50 éven felüli korra tolódott át és minimuma a 0—14 éves korra esik.” A vizsgálat tárgyát képező 100 eset közül férfi volt 63, nő 37. Az elpusztult és a dolgozatban nem érintett anyag adatai nemek szerinti megoszlás tekintetében hasonló képet nyújtott, vagyis a dolgozatban tárgyalt eseteink ilyen szempontból is a való képet tüntették fel. Az öregkori gümőkór a férfiakban gyakoribb, mint a nőkben. A jelenséget Park Biehl, Iversen, Keutzer, Jekert és Keutzer, Ruys, Sullivan és mások hangsúlyozzák és a férfiak fokozott ipari bántalmaival, alkoholfogyasztás okozta szervi leromlással, erős testi munkával és hasonló okokkal magyarázzák. Keutzer szerint nem a férfiak nagyobb gümőkóros halandóságáról van szó, hanem a nők kisebb mértékű megbetegedéséről és ez a nők életviszonyainak javulásával, a háztartások gépesítésével áll kapcsolatban. Jekért viszont egy Keutzerrel írt dolgozatában megállapítja, hogy ilyen szempontból eddig semmilyen biztos magyarázat nincs. Eseteinkben a foglalkozások megoszlása a következő volt: A felsorolásból kitűnik, hogy a legtöbb férfibeteg a munkások, az önálló kisiparosok és az ismeretlen eredeti foglalkozású nyugdíjasok közül került ki, míg a női betegek legnagyobb része háztartásbeli, eltartott, vagy nyugdíjas nő volt. Az esetek aránylag kis számára tekintettel az öregkori gümőkór és a foglalkozás közötti összefüggés tisztázása további vizsgálatra szorul. Az öregkori tüdőgümőkór kórjelzésének felállítása — amint sok szerző kiemeli — nehézségekbe ütközik. Thewlis rámutat arra, hogy idős korban a gümőkór fizikális és klinikai tünetei a betegek nagy részében hiányoznak. Leggyakoribb tünet az, hogy a beteg hosszú időn át köhög, ezt azonban a kezelőorvos idült hörghurutnak tartja és nem gondol a gümőkórra. A klinikai tünetek gyakran egyáltalában nem jellegzetesek. Láz, éjjeli izzadás, haemoptoe hiányzik. A fizikális vizsgálatok értékelését megnehezítik a korral járó, továbbá az öregkori betegségek következtében kialakuló anatómiai elváltozások, a mellkas merevsége, a bordaporcok elcsontosodása, kyphosis, skoliosis. Emellett az egyidejűleg jelentkező kórfolyamatok (pl. arteriosklerosis, tüdődaganat stb.) a tüneteket elfedhetik. Érthető tehát, hogy az időskori gümőkór sokszor diagnosztizálatlan marad. Baumann anyagában az időskori aktív gümőkóros tüdőfolyamatoknak csak 48%-át, a cavernosus elváltozásoknak 70%-át diagnosztizálták. Saját eseteinket ilyen szempontból áttekintve mindenekelőtt az jegyzendő meg, hogy vizsgálataink csak az aktív gümőkór anatómiai jeleit mutató esetekre terjedtek ki, amelyekben a gümőbacilusok szövettanilag is kimutathatók voltak. Régi cirrhotikus heges gócokat, illetve folyamatokat, amelyekben aktív gümős folyamat és gümőbacilus nem volt, nem vettük figyelembe. A 100 aktív gümőkóros eset klinikai diagnózisa a következő volt: 100 A táblázatból megállapítható, hogy 100 aktív gümőkóros esetből csupán 32-ben (32%) állították fel a gümőkór kórjelzését, ami annál is inkább feltűnő, mert a kórismézeti esetek 2%-a a Tüdőklinikáról, illetve a János Kórházból került ki, tehát olyan eseteknek feleltek meg, amelyek gümőkórként már régebb idő óta állottak észlelet alatt. A különböző társbetegségekkel együtt jelentkező és rövidebb előzményre visszatekintő gümőkóros esetekben a tuberculosis rejtve maradt. A gümőkór kór jelzésének elmaradása legnagyobb részt nem annak volt az eredménye, hogy a klinikai diagnózist, pl. az ileust, az apoplexiát, a tabes dorsalist stb. a boncolás nem igazolta, hanem az, hogy a klinikailag észlelhető betegség, pl. leukaemia, cirrhosis hepatis stb. mellett aktív gümőkóros fő férfi nő Munkás ............................11 1 önálló kisiparos .... 10 — Tisztviselő.................. 2 — Ismeretlen eredeti foglalkozású nyugdíjas .... 26 7 Háztartásbeli ......................— 18 Eltartott családtag .... 3 9 Földműves.................. 2 — Konyhai alkalmazott . . 1 1 Portás, éjjeliőr........... 3 — Pincér.......................... 1 — Kereskedő.................. 1 — Ápolónő .........................■— 1 Egyéb ....................................._3_____— 63 37 Tuberculosis (pulmonis, renis, spondylitis stb.) 32 Különböző szervek rosszindulatú daganata (1 esetben diabetes meMitussal együtt) . . 30 Leukaemia ........................................................... 3 Myodegeneratio cordis, oardiopathia.................. 4 Hypertonia ................... 1 Endarteritis obliterans Status post amputationem ............................ 1 Lymphogranulomatosis......................................... 1 Pneumonia............................................................... 6 Empyema thoracis................................................ 1 Asthma bronchiale................................................ 1 Hernia incarcerata................................................ 1 Ileus mechanicus ................................................ 1 Ulcus ventriculi — duodeni................................. 3 Cirrhosis hepatis ................................................ 2 Pyelonephritis........................................................ 2 Arteriosklerosis cerebri........................................ 2 Emollitio cerebri ................................................ 1 Apoplexia cerebri . . . . ................................. 2 Dementia senilis ................................................ 2 Meningoenkepbalitis ........................................ 2 Tabes dorsalis (gangraena pedis) .................. 1 Polyarthritis rheumatica .................................. 1