Orvosi Hetilap, 1960. február (101. évfolyam, 6-9. szám)

1960-02-07 / 6. szám - Rauss Károly: A salmonellosisról

ORVOSI HETILAP 1960. 2. szükségét külön foglalkozni az emberhez adaptált típusokkal — e tényekre vonatkozó ismeretek nem újkeletűek. Nem kívánok foglalkozni a bakterioló­giai diagnosztika kérdéseivel sem, de kiemelem mégis a típusok meghatározásának fontosságát. A típus mind a klinikai lefolyás, mind a betegség járványtani jelentősége szempontjából döntő. Ezért fontos a teljes diagnosztikus készségű laboratóriu­mi hálózat. A gazdához nem adaptálódott Salmonella­­típusok okozta fertőzések járványtani sajátságait vizsgálva, a fertőzés két forrását kell figyelembe venni: az állati reservoireokat és az emberi ürítő­ket. Az irodalmi adatok tanulmányozásakor szinte meglepő az a gyakoriság, amellyel ezeket a mikro­bákat állatokban és tünetmentes emberi ürítőkben megtalálták. Jóllehet más állatok is ürítik és ese­tenként továbbítják a fertőzést, mégis ki kell emelni az emberi táplálékként szolgáló állatok sze­repét. Ezek jelentőségét illusztrálja a következő adat: Felsenfeld (9) 500 forgalmi húsminta 15%-át és a vágott baromfi 10%-át találta Salmonellával fertőzöttnek. Kérődzők. Úgyszólván az egész világon a Sal­monella dublin, a Salmonella enteritidis közeli ro­kona, rendszeresen fordul elő a szarvasmarhában. Más típusok, különösen Salmonella typhi­murium, ugyancsak gyakori ebben az állatban. A Salmo­­nella-infectio gyakorisága és az ürítés nem ritka előfordulása szarvasmarhában Bartel (10), Field (11) és mások kiterjedt megfigyeléseiből nyilván­való. E megfigyelések alapján vált ismertté, hogy egészséges szarvasmarhák gyakorta átmeneti, vagy állandó ürítői ezeknek a baktériumoknak, hogy óriási számban ürülnek ezek a baktériumok az ürülékkel és hogy esetenként mastitis is előfordul fertőzött szarvasmarhákban. Savage (12), McCall (13) mutatott rá a fertőzött tehenek szerepére a tej okozta járványokban. Ilyen járványokat főleg S. dublin idéz elő, de S. typhi­murium is előfordul (14) . Az a megjegyzés tehető, hogy ezeket a járvá­nyokat nyers tej fogyasztása okozta és a tej pasz­tőrözésével azok megakadályozhatók lettek volna. Nem szabad elfelejteni, hogy nem fogyasztanak mindenütt pasztőrözött tejet, továbbá, hogy a pasz­törizálás nem jelenti feltétlenül e mikrobák biztos elpusztítását. Tucker (15) leírt egy járványt, amely­ben pasztőrözött tej volt a járvány terjesztője. Meg kell azt is említeni, hogy szarvasmarha oly­kor paty B-vel is fertőződik és így esetenként S. paty B okozta járványokhoz vezethet. E megállapí­táshoz hozzá kell fűzni, hogy az utolsó évek vizsgá­latai szerint valószínűleg nem a human S. paty B- ről van szó ezekben az esetekben, hanem az ún. S. javáról, amely bár serológiailag azonos a S. paty B-vel, de a nyálkafajképzés hiánya, a d-tartarat bontás és járványtani sajátsága attól élesen diffe­renciálja (54). A marhahús szerepe az ételmérgezé­sekben már Gärtner (1888) és Basenau (1894) ada­tai óta ismeretes. Ami egyéb kérődző szerepét illeti, a birka gyakran szenved typhi­murium okozta salmonellosisban, de megfertőzhetik egyéb Salmonella-típusok is. Sertések. A sertések régóta ismeretesek, mint a salmonellák notórius hordozói, de amíg Hor­­maeche (18) rendszeresen nem vizsgálta az egész­ségesnek látszó sertések nyirokcsomóit, addig nem is képzeltük el, hogy milyen gyakran és hányféle Salmonellát ürítenek ezek az állatok. Ezt a meg­állapítást több szerző megerősítette [Rubin (19), Galion (20)]. Ezek a szerzők megállapították, hogy a vágóhídi sertésekből sokkal gyakoribb Salmo­nellák izolálása, mint a gazdaságokban élő állatok­ból. Ebből arra következtet, hogy a vágóhídra ke­rülő sertések előzetes összezsúfolásának jelentős szerepe van a sertések fertőzésében. Az irodalom­ban számos adat ismeretes sertéshústermékek által terjesztett salmonellosisokra. Így Hauser (21) Li­berta okozta ételmérgezésről számol be, amelyet füst­öltkolbász élvezete terjesztett. Hogy a sertés­­termékek nem okoznak nagyobb számú fertőzést, meglepő, mert Gáb­on és tsai (22) a megvizsgált friss kolbászáruk 23%-ában és a füstölt áruk 12%­­ában mutatott ki salmonellákat. Mindez a Salmo­nellák relatív pathogenitására utal. Szárnyasok. A házi szárnyasok kiterjedt szá­mát figyelembe véve valószínű, hogy ezek képezik a Salmonellák legnagyobb reservoireját (23), kü­lönösen a csirke, kacsa és pulyka emelendő ki. Én ezekhez a libát is hozzáteszem. Solowey (24) vizs­gálataiból nyilvánvaló, hogy a Salmonellák gya­korta fertőzik a tojást és a tojástermékeket. A ka­csatojás szerepét kell különösen kiemelni. Kacsa­tojás a legfontosabb fertőzési forrás Hollandiában, Németországban. Angliában is előfordult ilyen fer­tőzés (25). De a tyúktojás szerepe sem vonható kétségbe (26). Salmonella kétféle úton juthat a to­jásba, vagy in vivo az ovárium fertőzése útján, vagy a tojáshéjon történő áthatolással. Solowey (27) a tojáspor gyakori szennyezését a tojáshéj­fertőzésnek tulajdonítja. Arra számos adat van, hogy a szárított tojásban Salomellák gyakran van­nak jelen, mert túlélik a gyártási folyamatot. Szá­mos, addig nem ismert Salmonella-típus tojáspor­ral került Angliába. Ismeretes az, hogy a cukrász­­sütemények nyers, vagy alig melegített tojást tar­talmaznak. Ebből következik, hogy tág lehetőségei nyílnak a Salmonella-fertőzésnek tojásnak és to­jáskészítményeken keresztül. A tojás nem kizárólagosan felelős az avián salmonellosisnak az emberre történő terjesztéséért. Vannak adatok, hogy a fertőzés a beteg állat ke­zelése kapcsán jött létre (28, 29). Hullák is fertőző forrásként szerepelhetnek. Nemcsak szárnyasok és a tojás lehetnek fertőzési források, de az állatok megfertőzhetnek más ételneműeket is. Van olyan adat, amely szerint kacsafarmról elfolyó szenny­vízből kihalászott osztrigák terjesztettek S. typhi murium fertőzést (30). Egyéb állatok. Az volt a régebbi felfogás, hogy a rágcsálók csak Salmonella typhi­muriumot és S. enteritidist ürítenek. Amíg valóban ez a helyzet a laboratóriumi rágcsálókkal, addig a vadon élő pat­

Next