Orvosi Hetilap, 1960. február (101. évfolyam, 6-9. szám)
1960-02-07 / 6. szám - Rauss Károly: A salmonellosisról
ORVOSI HETILAP 1960. 2. szükségét külön foglalkozni az emberhez adaptált típusokkal — e tényekre vonatkozó ismeretek nem újkeletűek. Nem kívánok foglalkozni a bakteriológiai diagnosztika kérdéseivel sem, de kiemelem mégis a típusok meghatározásának fontosságát. A típus mind a klinikai lefolyás, mind a betegség járványtani jelentősége szempontjából döntő. Ezért fontos a teljes diagnosztikus készségű laboratóriumi hálózat. A gazdához nem adaptálódott Salmonellatípusok okozta fertőzések járványtani sajátságait vizsgálva, a fertőzés két forrását kell figyelembe venni: az állati reservoireokat és az emberi ürítőket. Az irodalmi adatok tanulmányozásakor szinte meglepő az a gyakoriság, amellyel ezeket a mikrobákat állatokban és tünetmentes emberi ürítőkben megtalálták. Jóllehet más állatok is ürítik és esetenként továbbítják a fertőzést, mégis ki kell emelni az emberi táplálékként szolgáló állatok szerepét. Ezek jelentőségét illusztrálja a következő adat: Felsenfeld (9) 500 forgalmi húsminta 15%-át és a vágott baromfi 10%-át találta Salmonellával fertőzöttnek. Kérődzők. Úgyszólván az egész világon a Salmonella dublin, a Salmonella enteritidis közeli rokona, rendszeresen fordul elő a szarvasmarhában. Más típusok, különösen Salmonella typhimurium, ugyancsak gyakori ebben az állatban. A Salmonella-infectio gyakorisága és az ürítés nem ritka előfordulása szarvasmarhában Bartel (10), Field (11) és mások kiterjedt megfigyeléseiből nyilvánvaló. E megfigyelések alapján vált ismertté, hogy egészséges szarvasmarhák gyakorta átmeneti, vagy állandó ürítői ezeknek a baktériumoknak, hogy óriási számban ürülnek ezek a baktériumok az ürülékkel és hogy esetenként mastitis is előfordul fertőzött szarvasmarhákban. Savage (12), McCall (13) mutatott rá a fertőzött tehenek szerepére a tej okozta járványokban. Ilyen járványokat főleg S. dublin idéz elő, de S. typhimurium is előfordul (14) . Az a megjegyzés tehető, hogy ezeket a járványokat nyers tej fogyasztása okozta és a tej pasztőrözésével azok megakadályozhatók lettek volna. Nem szabad elfelejteni, hogy nem fogyasztanak mindenütt pasztőrözött tejet, továbbá, hogy a pasztörizálás nem jelenti feltétlenül e mikrobák biztos elpusztítását. Tucker (15) leírt egy járványt, amelyben pasztőrözött tej volt a járvány terjesztője. Meg kell azt is említeni, hogy szarvasmarha olykor paty B-vel is fertőződik és így esetenként S. paty B okozta járványokhoz vezethet. E megállapításhoz hozzá kell fűzni, hogy az utolsó évek vizsgálatai szerint valószínűleg nem a human S. paty B- ről van szó ezekben az esetekben, hanem az ún. S. javáról, amely bár serológiailag azonos a S. paty B-vel, de a nyálkafajképzés hiánya, a d-tartarat bontás és járványtani sajátsága attól élesen differenciálja (54). A marhahús szerepe az ételmérgezésekben már Gärtner (1888) és Basenau (1894) adatai óta ismeretes. Ami egyéb kérődző szerepét illeti, a birka gyakran szenved typhimurium okozta salmonellosisban, de megfertőzhetik egyéb Salmonella-típusok is. Sertések. A sertések régóta ismeretesek, mint a salmonellák notórius hordozói, de amíg Hormaeche (18) rendszeresen nem vizsgálta az egészségesnek látszó sertések nyirokcsomóit, addig nem is képzeltük el, hogy milyen gyakran és hányféle Salmonellát ürítenek ezek az állatok. Ezt a megállapítást több szerző megerősítette [Rubin (19), Galion (20)]. Ezek a szerzők megállapították, hogy a vágóhídi sertésekből sokkal gyakoribb Salmonellák izolálása, mint a gazdaságokban élő állatokból. Ebből arra következtet, hogy a vágóhídra kerülő sertések előzetes összezsúfolásának jelentős szerepe van a sertések fertőzésében. Az irodalomban számos adat ismeretes sertéshústermékek által terjesztett salmonellosisokra. Így Hauser (21) Liberta okozta ételmérgezésről számol be, amelyet füstöltkolbász élvezete terjesztett. Hogy a sertéstermékek nem okoznak nagyobb számú fertőzést, meglepő, mert Gábon és tsai (22) a megvizsgált friss kolbászáruk 23%-ában és a füstölt áruk 12%ában mutatott ki salmonellákat. Mindez a Salmonellák relatív pathogenitására utal. Szárnyasok. A házi szárnyasok kiterjedt számát figyelembe véve valószínű, hogy ezek képezik a Salmonellák legnagyobb reservoireját (23), különösen a csirke, kacsa és pulyka emelendő ki. Én ezekhez a libát is hozzáteszem. Solowey (24) vizsgálataiból nyilvánvaló, hogy a Salmonellák gyakorta fertőzik a tojást és a tojástermékeket. A kacsatojás szerepét kell különösen kiemelni. Kacsatojás a legfontosabb fertőzési forrás Hollandiában, Németországban. Angliában is előfordult ilyen fertőzés (25). De a tyúktojás szerepe sem vonható kétségbe (26). Salmonella kétféle úton juthat a tojásba, vagy in vivo az ovárium fertőzése útján, vagy a tojáshéjon történő áthatolással. Solowey (27) a tojáspor gyakori szennyezését a tojáshéjfertőzésnek tulajdonítja. Arra számos adat van, hogy a szárított tojásban Salomellák gyakran vannak jelen, mert túlélik a gyártási folyamatot. Számos, addig nem ismert Salmonella-típus tojásporral került Angliába. Ismeretes az, hogy a cukrászsütemények nyers, vagy alig melegített tojást tartalmaznak. Ebből következik, hogy tág lehetőségei nyílnak a Salmonella-fertőzésnek tojásnak és tojáskészítményeken keresztül. A tojás nem kizárólagosan felelős az avián salmonellosisnak az emberre történő terjesztéséért. Vannak adatok, hogy a fertőzés a beteg állat kezelése kapcsán jött létre (28, 29). Hullák is fertőző forrásként szerepelhetnek. Nemcsak szárnyasok és a tojás lehetnek fertőzési források, de az állatok megfertőzhetnek más ételneműeket is. Van olyan adat, amely szerint kacsafarmról elfolyó szennyvízből kihalászott osztrigák terjesztettek S. typhi murium fertőzést (30). Egyéb állatok. Az volt a régebbi felfogás, hogy a rágcsálók csak Salmonella typhimuriumot és S. enteritidist ürítenek. Amíg valóban ez a helyzet a laboratóriumi rágcsálókkal, addig a vadon élő pat